Kevés gondolat írja le találóbban a Megafon Központ mibenlétét, és, kissé áttételesen, a Fidesszel való kapcsolatát, mint az alábbi: ha valami úgy jár, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa, és úgy néz ki, mint egy kacsa az minden bizonnyal kacsa… Noha megalakulásuk óta minden alkalmat megragadnak, hogy leszögezzék, nekik aztán semmi közük a kormánypárthoz (az értékrendbeli hasonlóságot leszámítva). Valahogy mégis minden jel a másik irányba mutat.
Már önmagában az a tény, hogy a Megafont irányító Kovács István Gergely nem is olyan régen még konkrétan Fideszes politikus volt. Elfogadom, dolgozni mindenkinek kell, és azt sem vitatom, hogy egy üzleti érzékkel megáldott expolitikusnak nem kell törvényszerűen kasszásnak állni. Viszont, miközben a „szuverenitásvédelem” (jelentsen ez bármit) zászlaja alatt vegzálja a kormány azt a kevés független sajtót, és annak forrásait,
eközben halvány lila gőzünk sincs arról, hogy a Megafon miből költött kétmilliárd forintot 2022 óta.
Mert, hát ők azt nem mondják meg. Jó-jó, azért így is vannak tippjeim. Akad itt más is. A Lakmusz tényellenőrző oldal egy belsős forrásra hivatkozva írta, hogy Dukász Magor, a Fidesz egykori digitális igazgatója minden héten arról tartott eligazítást a Megafon szerkesztőségében, hogy az adott hétre mik a kommunikációs panelek.
Az oldal azt is hozzátette, hogy egy véletlen hiba folytán maguk is rájöttek, a Központ ügyeit Dukász igazgathatja. Történt ugyanis, hogy a Megafon egyik munkatársának címzett e-mailt úgy küldték vissza, hogy abból kiderült, a Lakmusz levelét a válasz előtt Dukásznak is átküldték. Tehát adott egy kacsa, akiről nem lehet kimondani, leírni, hogy az egy kacsa, csak annyit mondhatunk, hogy sárga is meg hápog is. Hogy mi ezzel a baj? A nyilvánvalón túl az, hogy a Megafon anyagai rosszindulatúak, sokszor ferdítik a valóságot, hergelnek, uszítanak és minden abba az irányba mutat, hogy ez a kétharmados többséggel kormányozó pártnak több mint oké.
