– Látszik ez a világossárga rész, ez egy agyagréteg. Maga a vár háromszög alaprajzú volt, ott végződhetett, ahol ma az Ék utcai kis tér található, ott volt a képzeletbeli háromszög csúcsa. A vár azon a részen lehetett, amit a mai töltés és Bökényalja utca zár közre, nagyjából 1 hektárt tehetett ki a területe – mutatja egy ásatási területen a csongrádi Tari László Múzeum régésze, Borsódi Martin. Az intézmény büszkén számolt be nemrég arról a nagyszerű hírről a Facebook-oldalán, hogy – együttműködve a Magyar Nemzeti Múzeummal – a csongrádi belváros területén elkezdték a város nevét adó „fekete vár” feltárását.
A feltehetőleg az Árpád-korban létesült erődítményt majdnem 500 éve keresik, sokan már-már puszta legendának gondolták. Tavaly azonban műszeres kutatásokat végzett a két intézmény, mely során olyan lézeres, drónos távérzékelőt vetettek be, mint amilyennel például a maja kultúra városait is felfedezték a közép-amerikai őserdőben. A mérések egy földvárat azonosítottak. Idén ásni kezdtek egy üres telken, és a gépi adatokról bebizonyosodtak, hogy azok helyesek voltak.
Rétegenként más évszázad
A hőség pusztító, szellő sem mozdul a csongrádi történelmi városrészben. A levegő vibrál a kanyargós, macskaköves utcákban, új épületek és évszázados halászházak sorakoznak egymás mellett. Az Ék utcai üres telken árkok, földhányások. Egy olyan napon, amikor szinte lélegezni is képtelenség, ámulva figyeljük, hogy egy gödörből, ahonnan akkor sem látszana ki egy felnőtt, ha egy másiknak a nyakába ülne, szinte szabott ütemre repülnek kifelé a lapátnyi földadagok. Nem, egyáltalán nem megerőltető, felelik derűsen a régészek, hozzá lehet szokni, és nem önsanyargatásból ásnak a legnagyobb kánikulában, hanem már le volt szervezve az időpont. Egyébként is, a meleget még mindig jobban szeretik, mint a sarat. Védekezésként mindenki másra esküszik, de az biztos, jól jön az UV-szűrős ruházat, a flakonszám felkent naptej, a napi 5 liter ivóvíz, meg szigorúan betartva óránként negyedóra szünet a közeli kézművesház hűvösében.
Nem is rossz a gödör mélyén, a sarkokba legalább nem vág be a nap, még a talaj is nedves egy kicsit, állapítjuk meg magunkban, miután kifundáltuk a legkevésbé nyaktörő lefelé vezető utat, és elfogadtuk a férfiak udvarias segítőkészségét.
A gödrök csupaszra borotvált falaiból cserépdarab, XX. századi üvegpalack-maradványok, agyagcserepek, házalap, udvari reterát, elásott szemét, agyagkitermelésre utaló jelek bukkannak elő. Még lejjebb sír, fejjel nyugati irányba helyezett csontváz.
Valaha temető lehetett a területen, de pontos feljegyzés nem maradt fenn. Itt évszázadokon át emberek éltek, az egymást követő generációknak talán fogalmuk sem volt arról, hogy mi zajlott ezeken a portákon azelőtt, hogy ők megszülettek.
Ezt látni kell
A csongrádiak közül sokan el sem hitték, hogy valaha tényleg vár állt valahol a város mai területén. Középkorú, fürdőnadrágos férfi kerékpározik el a telek előtt, lefékez, strandolni indult a Körös-torokba, mondja, de tett egy kitérőt, látni akarta ezt a nagyszerű dolgot. Érkezésünk előtt voltak napok, amikor egész komoly létszámmal voltak jelen segítők, diákok töltöttek itt valamennyit a kötelező 50 órás közösségi szolgálatukból. Közülük csak egy maradt, pedig neki már nem lenne muszáj, számára kitelt a penzum, de annyira magával ragadta a hangulat, hogy továbbra is kijár segíteni. Korábban sosem hallott a fekete várról, árulja el Pintér Patrik. A családja is csak alig-alig, meglepetten hallgatták, amit a fiatalember mesélt nekik otthon. Igyekezett felkelteni a barátai érdeklődését is, de egyelőre nem sikerült őket rávenni, hogy nézzenek szét az Ék utcában. Neki sem gond a meleg, mosolyog a kérdésen, hozzászokott, mezőgazdasági munkát is végez rendszeresen. A legszebb számára ebben az embert próbáló melóban az a nagyszerű érzés, hogy évszázadok után elsőként láthat meg egy addig a föld mélyén rejtőző emléket.
– Ez egy magánszemély portája, aki építkezni szeretne majd, de készségesen és örömmel engedte át a helyet ideiglenesen a kutatás idejére. Ahogy korábban a helybelieknek és a szakembereknek, úgy a telek gazdájának sem volt fogalma arról, mi húzódik a talpa alatt – fogalmaz Szalontai Csaba, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze. Arról, hogy az építmény hollétét miért övezte ilyen hosszú időn át rejtély, azt mondja, a csongrádi földvárról azért nem tudtak konkrétumot, mert nagyon kevés korabeli írásbeli feljegyzés maradt magáról a városról is. Ami meg mégis, az valóban említ ugyan a tatárjárás előtt egy földvárat, a török korból pedig egy palánkvárat, de a helyét eddig senki nem ismerte. Az bizonyos, hogy a tatárok az éghető részeket felégették, a döngölt falak és az árok még túlélték az évszázadokat, de egyre kevésbé voltak láthatók. A környéken a porták kiosztása, az utcahálózat, a település szerkezete a várhoz és az árokhoz alkalmazkodott, az Ék utca például a valahai árokkal párhuzamosan fut. És a felszínről bár minden eltűnt, a mély az utókor szerencséjére megőrizte az emlékeket és a félre nem érthető jeleket.
Könnyű szívvel temetik vissza
A két régész két éve kezdte komolyabban kutatni a témát, akkor határozták el, hogy a végére járnak a dolognak, nagy szerencse, hogy van ez az üres telek, ahol kedvükre kutathatnak. Bár ha mindenhol házak állnának, volna más módszer, egy kevésbé precíz roncsolásmentes kutatás. Ilyenre majd a szomszédos, már beépített portákon kerül sor. És bár igaz, hogy országos szinten annyira nem számít különlegesnek, ritkának a csongrádi földvár, a megye mai területén is volt nagyjából 10-15, melyeket a bronzkorban építettek, a Tisza-parti városban mégiscsak nagyon nagy dolog. Bedő Tamás polgármester például teljesen elérzékenyült, amikor szembesült a felfedezéssel, azt mondta a régészeknek, nem gondolta, hogy még az ő életében valóban megtalálják a névadó építményt, idézi fel Szalontai Csaba.
De a Nemzeti Múzeum régésze látott sírni meglett férfit is, aki, ellátogatva az ásatásra, szemtanúja lehetett annak, amiről gyerekkora óta álmodozott.
– A sáncot feltárjuk és a lehető legalaposabban dokumentáljuk, majd visszatemetjük. Ez utóbbi eljárás miatt nem fáj a régész szíve, mert törvényszerű, az ilyen feltárásoknak ez a sorsa. Ez nem egy bemutatható állapot, a laikus ebből semmit nem tud értelmezni. Ráadásul a 3 méter mély gödrökkel balesetveszélyes lenne a helyszín, illetve maga a föld nem egy megtartható anyag. Éppen ezért lesz kiváló megoldás a bemutató tábla a kerítésen, ez lesz a legegyszerűbb és leglátványosabb módja az emlékek őrzésének – foglalja össze Szalontai Csaba.Jelenleg tehát nem a vár belsejét, hanem a sáncot tárják fel, erősíti meg a hallottakat Borsódi Martin, aki egyelőre óvatosan fogalmaz azzal kapcsolatban, hogy ez valóban maga a fekete vár lenne-e. Még az is kiderülhet, hogy egy annál jóval korábbi építmény. A feltárást egyelőre szüneteltetik, ősszel vonulnak fel ismét a területre. A munka még éveken át tart majd.
