Egyelőre megkönyörült az időjárás, illetve a Duna vízjárása a Paksi Atomerőművön. A veszély azonban nem szűnt meg csak időben arrébb került: az ilyenkor szokásos vízállás esetén a mostani hőség mellett már részlegesen le kellett volna állítania létesítményt a hűtés elégtelensége és/vagy a folyó túlzott hőterhelésének megakadályozása miatt. Az elmúlt évek tapasztalatai nyomán immár Paks2 építtetői is belátták, hogy a tervezett új reaktorokhoz kiegészítő (az eredeti tervekben nem szereplő) hűtési megoldásokra lesz szükség, emellett pedig a beruházás környezetvédelmi engedélyezési eljárásának újraindítására is szükség lehet.
Ami a környezeti küszöböket illeti, a magyar határérték eleve lazább, mint az európai: a legtöbb EU-tagállamban 28 Celsius fok a beavatkozási szint, vagyis ennél a vízhőfoknál kell intézkedéseket életbe léptetni, Magyarországon azonban Paks kedvéért 30 foknál húzzák meg a határt. Nem véletlenül: 28 foknál az édesvízi kagylók pusztulni kezdenek, ami önmagában is nehezen helyrehozható károkat okoz a vízi ökoszisztémában. Idehaza mindenesetre az a szabály hogy ha – például – a Duna vizének hőmérséklete Paks alatt, az erőművi hűtővíz bevezetésénél eléri a 30 fokot, akkor életbe lép a vállalat négyfokozatú intézkedési terve, és fokozatosan csökkentik az erőmű teljesítményét.
Ez a modellszámítások szerint olyankor fordulhat elő, amikor a természetes vízhőmérséklet 25 fok fölé, a vízhozam pedig 950 m³/ másodperc alá csökken. 2014-15-ben,amikor Paks2 környezetvédelmi engedélyezési eljárása zajlott, úgy számoltak, hogy ilyesmi a valóságban nem nagyon fordul elő – a dokumentum külön hangsúlyozza, hogy a múltban sosem volt rá példa. Csakhogy a múlt a klímaváltozás közepette nem sokat mond a jövőről: a fenti együttállás megtörtént 2018-ban, 2022-ben és 2023-ban, és nagyon közel volt hozzá 2019-ben is. Az erőművet ezekben az esetekben hetekre vissza kellett terhelni, és ha Paks2 már létezne, akkor a két új reaktorblokk is ugyanígy járt volna. Mindez természetesen nemcsak az ország energiaellátását érinti negatívan (amelybe Paks1 közel 40 százalékos hányaddal száll be, ha éppen a környezeti feltételek engedik), hanem a tervezett új atomerőmű gazdaságosságát illetve megtérülését is. A megtérülési kalkulációkat 95 százalékos rendelkezésre állásra alapozták, amit illuzórikussá tesz, ha minden nyáron hetekre-hónapokra csökkenteni kell a blokkok teljesítményét (a 95 százalék a gyakorlatban azt jelentené, hogy a kötelező, tervezett karbantartásokat leszámítva mindkét új reaktor egész évben 100 százalékos kapacitással üzemel).
Hogy az eredeti elgondolás nem tartható, azt 2020 nyarán látták be a paksi illetékesek: akkor született meg az az ötlet, hogy Paks2 esetében hűtőkazettákkal oldják majd meg a víz visszahűtését a Dunába engedés előtt. A megoldással a víz hőfeleslegét a levegőbe juttatják, hogy pontosan milyen költséggel, azt nem tudni. A Paksi Atomerőmű akkoriban azt kommunikálta, hogy emiatt nem lesz áremelkedés, ami viszont kevéssé valószínű, mivel a hűtőkazetták a 2014-es tervekben –amelyeknek a megvalósításáról az akkor megkötött szerződések szólnak – még nem szerepelnek: tíz éve a kormány még nem számolt plusz hűtési igénnyel, annak ellenére, hogy a 2010-es években nyolcszor annyi hűtéssel kapcsolatos rendellenesség jelentkezett, mint a megelőző évtizedben.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a kritikus időszak július harmadik hetének végén szokott elérkezni.
Most azért állunk valamivel jobban, mert a nyár eleji esők nyomán a Duna vízállása, és vele a vízhozama szokatlanul magas: Paksnál meghaladja a másodpercenkénti 3000 köbmétert, a víz hőmérséklete pedig „csak” 24,2 fokos.
Ugyanakkor így is jó esély van rá, hogy a vészintézkedésekre idén is szükséges lesz, csak valamivel később, valamikor augusztus elején. Ezt csak akkor lehetne elkerülni, ha a Duna vízgyűjtőjére nagy mennyiségű csapadék hullna, ami azonban nem szerepel a középtávú előrejelzésekben. Más kérdés, hogy a kormányzat jellemzően nem is tesz komoly erőfeszítéseket a saját maga által előírt szabályok betartatásáért: az Átlátszó munkatársai tavaly 31 fokot is mértek a Dunában Paks alatt, mégsem került sor semmilyen korlátozásra.
Átmenetileg letekerték Paksot is
Átmenetileg csökkentette áramtermelését az MVM Paksi Atomerőmű a Mavir – magyar villamos rendszerirányító kérésére – még július 18-án, csütörtök délután 14:30 és 16 óra között – közölte az Országos Atomenergia Hivatal (OAH). Az atomerőmű négy blokkja összesen 100 megawatt (MW) - blokkonként 25-25 MW teljesítménnyel csökkentette termelését, majd másfél óra után az visszaállt a 2000 MW-os állandó termelési szintre. A blokkok biztonsága nem volt veszélyeztetve, az eseménynek környezetre gyakorolt hatása nincs. Az OAH folyamatosan ellenőrzi az erőmű állapotát és a 100 MW-ot elérő teljesítményváltozásokról továbbra is tájékoztatást ad – közölte a hivatal.
A Mavir az ügyben nem adott ki közleményt, ugyanakkor a villamos rendszeriránytű működésére rálátó szakértő forrásunk arra hívta fel a figyelmet, hogy ebben az időszakban átmenetileg nem csak Paks, hanem más, hagyományos erőművek teljesítményének visszafogását is kérte a Mavir. A termeléscsökkenés mögött az átmenetileg visszaeső belföldi és külföldi kereslet állhatott, ezért a rendszer stabil működése érdekében rendelte el az erőművi termelés csökkentését a Mavir az egyébként szokásos protokollnak megfelelően. Az ilyen átmeneti teljesítmény-csökkentések ha nem is mindennaposak, de részei a normális ügymenetnek. – nyilatkozta forrásunk. P. Zs.
