- „Ne játssza itt a gyászoló anyát!” – Nem engedtek ki fia temetésére egy édesanyát a börtönből, és nem kivételes esetről van szó

Részvétlen maradt a börtön, és nem engedte egy fogva tartott anyának, hogy kegyeleti jogával élve részt vehessen elhunyt fia gyászszertartásán. Nem kivételes esetről van szó, a hazai börtönök csak ritkán teszik lehetővé, hogy a rabok részt vehessenek szeretteik temetésén – írja a Magyar Helsinki Bizottság.

A cikk szerint az édesanya vidéki börtönökben tölti le többéves börtönbüntetését, amit vagyon elleni bűncselekmények miatt szabtak ki rá. Egy éve érte a hír, hogy váratlanul meghalt nagyobbik fia. Rögtön írásban kérelmezte, hogy részt vehessen gyermeke temetésén, ötnapos „kegyeleti eltávozást” kért (ez a lehetséges leghosszabb), és vállalta elektronikus nyomkövető (lábperec) viselését is. Három nap múlva a család is kérelmezte ezt, csatolták az elhunyt halotti anyakönyvi kivonatát, és vállalták a nő „befogadását”. Ezt követően még a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje is benyújtott egy írásbeli beadványt, kérve, hogy kellő időben hozzanak döntést. Három oldalról is elindult tehát az eljárás, és a kérelem a jogvédő egyesület szerint minden előírt feltételnek eleget tett.

A cikk kiemeli, hogy

Az asszony így különösen feszülten várta, hogy mihamarabb történjék valami. Hat nappal a kérelmi lap benyújtása után az derült ki, hogy a börtön elektronikus rendszerében úgy szerepelt a temetés miatt kért rendkívüli eltávozás, mint büntetés félbeszakítása. A Magyar Helsinki Bizottság kiemeli, míg a gyászszertartáson való részvétel érdekében rendkívüli eltávozás kérhető legfeljebb 5 napra, addig a félbeszakítást másmilyen esetekre találták ki, és sokkal komolyabb vizsgálat előzi meg, mert az időtartama is több hónap, akár egy év is lehet. Ezért aztán félbeszakítást még ritkábban engedélyeznek, mint rendkívüli eltávozást.

Egy nappal a temetés előtt az osztályvezető szóban közölte az édesanyával, hogy a kérelmét elutasították, mégpedig azzal az indokkal: egy országos parancsnoki utasítás szerint senkit sem engedhetnek haza. A jogvédő egyesület hangsúlyozza,

Az osztályvezető annyit ajánlott fel az összeomlott anyának, hogy azonnal árajánlatot kér a temetői előállítására, amit ha megfizet, ott lehet a végtisztességen. Ez a gyakorlat szerint úgy néz ki, hogy a rabot vezetőszáron, kéz- és lábbilincsen viszik ki a szertartásra 2-3 börtönőr felügyelete alatt, majd mikor véget ér a ceremónia, azonnal rabomobilba tuszkolják és visszaszállítják a börtönbe. A Magyar Helsinki Bizottság olyan esetről is tud, amikor a temetésre kiszállított fogvatartottra tekintettel, biztonsági okokra hivatkozva a sírhely környékét is alaposan átnézték. Az asszony ezt nem fogadta el. Így fia temetésén csak úgy „vehetett részt”, hogy a temetés végén a család Skype-on jelentkezett a sír mellől, és fél órát „közösen” sirathatták el a megboldogultat. Az asszonynak az fájt a legjobban, amikor az egyik nevelő röhögve azt mondta, „Ne játssza itt a gyászoló anyát!”

A Magyar Helsinki Bizottság kiemeli, az emberi méltósághoz való jog sérthetetlen emberi jognak számít. Ebből következik, hogy a kegyeleti jog is alapjog. Ezt a Büntetés-végrehajtási Kódex is tudomásul veszi, amikor kimondja, hogy a közeli hozzátartozó temetésén való részvétel csak kivételes esetben tiltható meg. Így például csak abban az esetben, ha annak valamilyen nyomós közegészségügyi, közrendészeti indoka van vagy újabb bűnelkövetést akadályoz meg. Az asszony esetében azonban ilyenre nem hivatkoztak.

A jogvédő egyesület azt tapasztalja, hogy különösen a koronavírus-járvány óta az elítéltek alig kapnak engedélyt halálos beteg hozzátartozó meglátogatására, a temetésen való részvételre vagy a kegyelet későbbi lerovására, a sírhely meglátogatására. Ennek a következménye, hogy mind kevesebben próbálkoznak kérelmezni,

Ráadásul gyakran előfordul, hogy az elutasítást is már csak a temetés után kapja meg az elítélt. Így aztán nem sok értelme van panaszt benyújtani a döntés ellen.