Ahogyan azt várni lehetett, mostanra minden fronton felforrósodott a helyzet. Sajátos, de ez a legkevésbé a két szemben álló hadsereg – az orosz és az ukrán – közvetlen érintkezési övezetében, a harci cselekmények valóságos frontján érződik. A médiateret leginkább a Donald Trump elleni merénylet és annak várható következményei uralják. Közben a nagy szabadságolási időszak ellenére folytatódik annak a megvitatása, hogy milyen forgatókönyvek mentén képzelhető el az ukrajnai háború befejezése, vagy legalább egy ideiglenes tűzszünet elérése.
Anélkül, hogy csalódást akarnánk okozni, jobb rögtön tisztázni a realitásokat.
Jelenleg egyik háborúzó fél sem kész arra, hogy érdemi engedményeket tegyen a tárgyalóasztalnál.
A háborút kirobbantó Oroszország úgy gondolja, vagy csak úgy tesz, hogy győzhet a fronton, mielőtt kimerülnének a forrásai. Ukrajna a létezéséért küzd, és hozzájutva a nyugati szövetségesei támogatásához, nem szándékozik kapitulálni és lemondani az orosz megszállás alatt levő területeiről.
Ezért van különösen nagy jelentősége annak, hogy ezúttal mennyire váltják valóra a NATO tagállamai és különösen az Egyesült Államok az Ukrajna felfegyverzésére tett vállalásokat.
Ígéretek voltak korábban is, azonban a szállítmányok elmaradása első lépésben lehetetlenné tette a 2023 tavaszára, majd nyarára tervezett ellentámadást, később pedig jelentős mértékben kiszolgáltatottá tette az ukrán haderőt 2024 első félévében. Most azonban minden jel arra utal, hogy fordulat állt be. A frontról érkező ellenőrizhetően hiteles beszámolók szerint megszűnt az ukránok lőszerhiánya. A tüzérségük minden fajtája hozzájutott az utánpótláshoz, ami ahhoz vezetett, hogy az orosz beszámolók szerint is megszűnt a fölényük ezen a téren. Ez pedig lehetetlenné teszi számukra, hogy bedarálják az ukrán védelmi vonalakat.
Katonai elemzők szerint jelenleg egyetlen igazán hatékony, az ukránok számára nehezen kivédhető eszköze maradt az oroszoknak.
A nagy távolságból és magasságból kioldott szárnyas bombáknak egyetlen ellenszerük van, ezzel pedig az ukránok ma még nem rendelkeznek. Ezért is várják egyre türelmetlenebbül az F-16-os vadászgépek hadrendbe állását Ukrajnában,
de nem esünk túlzásba, ha azt mondjuk, hogy világszerte. Az ukránok motivációja világos, ők azt remélik, hogy a negyedik generációs vadászgépekkel visszaszerzik a hazájuk légtere feletti kontrollt. Így lehetővé válik, hogy távolabbra szorítsák az orosz támadó műveleteket előkészítő SZU-34-es és SZU-35-ös vadászgépeket, és levadásszák a Kaszpi-tenger térségéből ukrán célpontokra indított szárnyas-rakétákat.
A felfokozott nemzetközi várakozások is indokoltak, ugyanis hadtörténeti, sőt, világpolitikai kihatású lesz az orosz és az amerikai vadászgép-technológiák összecsapása. Nehéz lenne eltúlozni ennek az egymásnak feszülésnek a jelentőségét.
A koreai háború óta egyszer fordult elő, hogy amerikai gyártású vadászgép orosz/szovjet vadászgépre indított rakétát és le is lőtte azt. 2015 novemberében a szíriai kormányerők oldalán bevetett orosz SZU-24-es berepült a török légtérbe. Ott többszöri figyelmeztetés után 6000 méteres magasságban a török légierő F-16-os vadászgépe egy AIM-9X Sidewinder levegő-levegő rakétával lelőtte a bombázót. A NATO-tag Törökország kemény lépésére válaszul Oroszország nem reagált oly módon, hogy az nagyobb konfliktussal fenyegetett volna. A diplomáciai szócsatákon túl Oroszország ideiglenesen korlátozta a török mezőgazdasági termékek bevitelét. A paradicsom-embargónak nevezett intézkedéssel Vlagyimir Putyin válasza ki is merült. Most ennél egyszerre bonyolultabb és veszélyesebb is lesz a helyzet.
Alig van olyan elemzés, amely szerint minden változatlan marad az F-16 Fighting Falconok hadrendbe állásával. A leghazafiasabb orosz szakértők magabiztosan azt állítják, hogy nem okozhatnak gondot Oroszország légiflottájának, a SZU-34-eseknek és SZU-35-ösöknek, és még kevésbé az ötödik generációsnak mondott SZU-57-eseknek. Ez utóbbi típus körül sok a kérdőjel, és annyira keveset gyártottak le belőle, hogy megjelenése az ukrajnai bevetésekben nagy bizonyossággal kizárható.
Annál izgalmasabb viszont a többi orosz vadászgéptípus és a légvédelmi rendszerek lehetséges találkozása az F-16-osok alkalmazta technológiákkal. Az ukrajnai háború olyan lehetőségeket kínál a hadiipari gyártóknak, fejlesztőknek, amilyenekről békeidőben még csak nem is álmodhatnak. A NATO szakemberei hamarosan megbizonyosodhatnak arról, hogy a jelenlegi ismereteik az F-16-osokról, összevetve az orosz haditechnikával, mennyire igazolódnak.
Bizonyára lesznek, akiknek csalódást fog okozni, hogy nem leszünk tanúi a Tom Cruise-féle Top Gunban látott légi csatáknak. A modern hadviselésben már az is drámaian közelinek számít, ha az egyik vadászgép 30-50 kilométerre van a másiktól.
Ilyen csak valóban rendkívüli helyzetben fordulhat elő, már csak azért is, mert ezeknek a gépeknek a radarjai 300-400 kilométerre is ellátnak.
Vagyis, alapvetően hibás „csupasz” vadászgépekről beszélni. Minden összevetésnek csak akkor van értelme, ha tudjuk, hogy mit és mivel hasonlítunk össze, ha birtokában vagyunk legalább a legalapvetőbb jellemzőknek.
Az orosz gépek és az őket támogató légvédelmi rendszerek főbb paramétereivel úgy-ahogy tisztában vannak a katonai szakemberek. Meglepő módon, most az F-16-osok főbb jellemzői okozzák a legtöbb bizonytalanságot. A hadrendbe állítás folyamatát a legszigorúbb titoktartás övezi, így a darabszámon túl, arról is csak találgatások vannak, hogy a vadászgépek milyen modifikációi és milyen fegyverzetekkel lesznek bevetve.
Antony Blinken amerikai külügyminiszter a washingtoni NATO-csúcson jelentette be, hogy az első F-16-os vadászgépek úton vannak, és hogy ezen a nyáron már ott lesznek Ukrajnában. A darabszámot illetően is csak feltételezések vannak. A legbennfentesebb elemzők azt feltételezik, hogy az első csomagban 12 vadászgép fog érkezni a teljesen előkészített helyszínekre. A katonai repülőtéri logisztika ismerői szerint legalább 4-6 repülőteret kellett előkészíteni Ukrajna nyugati vidékein az F-16-osok fogadására, plusz néhány vészhelyzeti biztonsági leszállóhelyet. A fő bázisokon mostanra el kellett készülni a fedett betonbeállóknak, a teljes műszaki kiszolgáló felszereltséggel, kommunikációs eszköztárral, hadianyag raktárakkal. Hetekkel ezelőtt ukrán források megszellőztették, hogy az első húsz pilóta kiképzésén túl az első műszaki-kiszolgáló csapat kiképzése is megtörtént, a szakemberek már Ukrajnában dolgoznak, várva az amerikai vadászgépeket.
Feszült várakozás előzi meg az F-16-osok érkezését. Olyan rendkívüli feladatok várnak a Fighting Falconokra, hogy visszatérően hallani ukránoktól az „Induljon a sólyomvadászat!” sürgető fohászt. Csakhogy ez a vadászat nem lesz egyirányú, mert ahogyan a F-16-osok keresni fogják a prédájukat, úgy ők maguk is nagyon vágyott célpontjai lesznek az ellenségnek.
