- Erőt gyűjtenek a művészettel

Ha valaki megkérdezné az idei Velencei Biennálé látogatóit, hogy melyek a mustrán a legextravagánsabb helyszínek, akkor az Egyesült Államok Pavilon valószínűleg az elsők között lenne. Az épület élénkpiros homlokzata távolról is magára vonja a figyelmet, ha pedig belépünk, a szivárvány összes színével találkozunk. Pontosabban szivárványszínű műalkotásokkal, mint gyöngyökből kirakott madarakkal, indiánokat ábrázoló mellszobrokkal és geometrikus alakzatokból felépülő absztrakt képekkel. Egyszerre nehéz is befogadni a látványt, hisz egy-egy alkotás önmagában is változatos textúrával bír.

Jeffrey Gibson queer indián képzőművész világa szándékoltan harsány, mivel a célja, hogy felhívja a figyelmet az Egyesült Államok őslakos és a queer személyeinek helyzetére. Ezt pedig nemcsak a műalkotások szivárványos színével akarja elérni, de az absztrakt képeken olvasható feliratokkal is, melyek kapcsán egy interjúban elmondta, azokkal olykor egy meghatározott közönséget, az őslakos indiánokat akarja megszólítani. A biennálén a képeken többek közt ezeket olvashatjuk: „Minden test szent”, „Szabadok akarunk lenni”, „Adj valami pluszt az életemnek”, „A történelem alkotott minket”, „Ha nem most, akkor mikor”, „Ha fel akarod emelni magad, emelj fel valaki mást”. Az egyik munkán Nina Simone 1965-ös Feeling Good című dalának egy sora szerepel („Birds flying high you know how I feel”), melynek teljes szövege az újrakezdésről, egy új életről szól.

A kiállítás egyesíti az amerikai, az őslakos és a queer történelmet, illetve megidéz szubkultúrákat és művészeti hagyományokat is. Az 1972-ben született, csaktó (choctaw) és cseroki (cherokee) származású Gibson ugyanis egy interdiszciplináris alkotó, aki nem mellesleg világlátott is, mivel az Egyesült Államok, Németország és Dél-Korea nagyobb városaiban nőtt fel. Tanulmányait is több helyen végezte, 1995-ben bachelor fokozatot szerzett a Chicagói Művészeti Intézetben, 1998-ban mesterfokozatot a londoni Royal College of Art festőművész szakán, míg tiszteletbeli doktori címét 2016-ban a kaliforniai Claremont Graduate University-n kapta meg, tavaly pedig az Amerikai Indián Művészeti Intézetben (Institute of American Indian Arts). Népének kultúrája fontos számára, társszerkesztője volt az An Indigenous Present (Egy őslakos jelen) című 2023-as könyvnek, mely hatvan kortárs alkotó, köztük képzőművészek, zenészek, filmrendezők, koreográfusok, építészek, írók, fotósok és dizájnerek munkáin keresztül járja körbe az őslakosság témáját.

Gibson számára lényeges, hogy a saját szemszögéből, sokoldalúan mutassa be a népét. Egy 2019-es interjúban úgy fogalmazott, a nem fősodorból érkező alkotók nem érzik annak a kényszerét, hogy a munkájukat és az esztétikájukat megváltoztassák, hogy beilleszkedjenek a művészeti világba. Ő maga arra törekszik, hogy az őslakos és a queer kultúrát több műfajban, így festményen, szobron, videón és performanszon keresztül is bemutassa. A biennálés tárlatán például a képek és szobrok mellett az utolsó teremben kilenccsatornás videóját is látni, melyen elektronikus zenére táncol Sarah Ortegon táncművész, aki tradicionális ruhákat visel. A mozgás közben a teste megsokszorozódik, a kép pedig több ponton tükröződik, akár egy kaleidoszkóp. A 2019-es rövidfilmet Gibson kifejezetten a Times Square óriáskijelzőire készítette, melyeken 2020-ban le is vetítették, míg a benne látható pow-wow tánc lényege, hogy a táncos általa erőt, gyógyulást és védelmet kérjen az őseitől.