;

BBC Proms;

- Klasszikusok kalandvágyóknak

A világ legnagyobb komolyzenei koncertsorozata idén sem okoz csalódást az ikonikus eseményt izgatottan váró rajongóknak.

A Népszava londoni tudósítója nem keltheti a pártatlanság látszatát, amikor idén is közzéteszi beharangozóját, miután azon tízezrek közé tartozik, akik május 18-án reggel 9 órakor "beálltak" az akkor megnyitott jegyiroda virtuális sorába és a 15 245. helyről küzdötte fel magát két óra alatt a belépésig. Addigra több "nagy durranásnak" számító koncert bizonyult telt házasnak, - az első hétvégén rekord 125 ezer jegy kelt el - noha a házigazda Royal Albert Hall a július 19-e és szeptember 14-e közötti 90 hangversenyre esténként alkalmanként 5272 nézőt-hallgatót vár, beleértve a legfanatikusabbakat, a "prommereket", az aréna állóhelyein osztozókat.

Az 1895-ben létrehozott, 1927 óta a BBC égisze alatt működő Proms mottója hagyományosan úgy szól, hogy a "komolyzene legjobbját teszi hozzáférhetővé a létező legszélesebb közönség számára". A műsorszerkesztés következetesen kalandvágyó és kerüli az exkluzivitást. Henry Wood karmester, akinek neve elválaszthatatlanul összeforrt a Proms arculatának kialakításával, már korán kész volt a "nehezebb" új zene meghonosítására, saját szerzeményei mellett műsorra tűzte például Schönberg és Szkrjabin műveit. Minden a rendes mederben zajlott egészen a legutóbbi időkig, a pandémia okozta felfordulásig és ezzel párhuzamosan a woke kultúra elburjánzásáig, melynek egyik mellékhatása volt a sovinisztának minősített Rule Britannia eltávolítása, a Last Night of the Proms, az utolsó, kétségtelenül hazafias este programjából, hogy azután a nagyközönség nyomására visszakerüljön a csúcspontra.

Az igazán nagy, és nem mindenki által lelkesedéssel fogadott, méretében folyamatosan növekvő reform, hogy idén már a programok 30 százalékának semmi köze nincs a klasszikus zenéhez. Kap a közönség jazz és diszkó muzsikát, olyan popsztárokat, mint Florence Welch és Sam Smith, és nem szűkölködik filmzenében sem. A július 19-i nyitó koncerten a közkedvelt hét Kanneh-Mason testvér közül a zongorista Isata mutatkozik be Clara Schumann férjéénél feltétlenül kevésbé ismert 1835-ös versenyművével. Az első igazán nagy esemény a július 23-i Verdi Rekviem, a gyász valaha is zenébe öntött legmegrázóbb kifejezése. A BBC Wales együttest a fiatal amerikai karmester, Ryan Bancroft vezényli, aki már előre "elfogódottnak" nevezte magát. Csak abban bízik, hogy az "összes részvevő tökéletességének köszönhetően úgy érzi majd, mintha kamarazenét játszana. Könnyedebb hangulat uralkodik majd augusztus 4-én, amikor az amerikai zene kerül reflektorfénybe John Wilson és együttese jóvoltából. Olyan remekművek hangzanak el, mint Wynton Marsalis Herald, Holler and Hallelujah, vagy Aaron Copland Billy the Kid szvitje és végül John Adams monumentális Harmonielehre-je.

Zenei és érzelmi fénypontnak ígérkezik, mint mindig, az izraeli és palesztin muzsikusokból álló West-East Divan zenekar fellépése, különösen a gázai konfliktus idején. A londoni közönség külön is várja Daniel Barenboimot, akit már csodagyerekként szívébe zárt. Ez lesz az első alkalom, hogy neurológiai betegségének eluralkodása óta fellép a brit fővárosban. Ráadásul az első részben Anne-Sophie Mutter játssza Brahms Hegedűversenyét, amit Schubert 9., C-dúr "Nagy" szimfóniája követ. Micsoda hármas lép fel augusztus 31-én! Az amerikai zongorista, Emanuel Ax, a kínai-amerikai csellista, Yo-Yo Ma és a görög hegedűművész, Leonidas Kavakos kamarazenével gyönyörködtetik a közönséget. A program két Beethoven trióból és az I. szimfónia zongorára, csellóra és hegedűre hangszerelt változatából áll. Ez is olyan program, amelyre majd csak röviddel a kezdés előtt lehet állóhelyet vásárolni, minden más jegy elkelt. Már a műsorfolyam finisében lép fel Sir András Schiff, aki számos emlékezetes Bach-koncertje folytatásaként szeptember 12-én A fúga művészetével bilincseli le hallgatóságát.

A tradícióknak megfelelően a fesztivál műsorgazdái megkülönböztetett figyelmet szentelnek zeneszerzők kerek évfordulóinak. Az idei ünnepeltek közé tartozik a 200 éve született Anton Bruckner, akinek I. és IV. szimfóniáját Európa legjobb zenekarai, a Berlini Filharmonikusok, élükön Kirill Petrenkóval, illetve a Bajor Rádió Zenekara, új vezető karmestere Sir Simon Rattle irányítása alatt adja elő szeptember első napjaiban. Arnold Schönberg születésének 150. évfordulójáról mások mellett a Fesztiválzenekarral többször is fellépett Patricia Kopatchinskaja és a BBC Szimfonikusok emlékeznek meg Hegedűversenye műsorra tűzésével.

A Schönberggel egy évben világra jött angol komponista, Gustav Holst kiválasztásra méltatott szerzeményei közül nem lehetett kihagyni a Proms-közönség egyik örökös kedvencét, a Planets, Bolygókat. Hozzá hasonlóan a 200 éve született Bedřich Smetanát is fenséges, sodró klasszikusa, a Má vlast, a Hazám képviseli, mégpedig a Berlini Filharmonikusok előadásában. A Proms évről évre vendégül látja az elit, az átlagemberek számára elérhetetlen Glyndebourne-i Operaházat, mely idén a Carment hozza el Kelet-Sussexből Kensingtonba, az eredeti jegyárak töredékéért. Végül a záróest programjáról: mielőtt a kihagyhatatlan Fantasia on British Sea-Songsra, Elgar Pomp and Circumstance katonai indulójára, vagy a Jerusalemre sor kerültne, az amerikai énekes, Angel Blue adja elő a történetesen száz éve elhunyt Puccini Gianni Schicchijéből az O mio babbino caro sláger-áriát.

Infó

Proms Fesztivál

London

július 19. - szeptember 14. 

A kilencvenes években különlegességnek számított a férfiak által uralt filmrendező szakmában, ma már arra kérik Hollywoodban, hogy képzelje el, milyen nőnek lenni. Nicole Holofcener Karlovy Vary-ban adott exkluzív interjút a Népszavának.