Nem kevesen tartottunk attól, hogy az Alkotmánybíróság hadrendbe állításával, nyakatekert jogi érveléssel addig csűrik-csavarják a dolgot, addig számoltatják újra a szavazatokat, mígnem egy szép napon arra ébredünk, hogy Vitézy Dávidnak hívják a főpolgármestert.
Van az úgy, hogy az ember kifejezetten örül annak, ha téved, és a valóság felülírja a prekoncepcióját. Az, hogy a főpolgármester-választás érvénytelen, majd érvényes szavazatainak újraszámolása után is Karácsony Gergelyt hirdették ki győztesnek, arra utal, hogy egyelőre még létezik olyan jogállami határ, amit a Fidesz nem akar átlépni. Becsüljük meg, nincs sok belőle.
A választás előtt a közvélemény-kutatók nagyjából egyetértettek abban, hogy Karácsony – bár fogyatkozott az előnye – magabiztosan vezeti a népszerűségi listát, újrázását nem fenyegeti komoly veszély. Márpedig: fenyegette. A visszalépett fideszes jelölt támogatását is élvező Vitézy Dávid elképesztően szorossá tette a versenyt, Karácsony Gergely végül szürreálisan kis különbséggel, mindössze 293, azaz kétszázkilencvenhárom szavazattal nyert. Felfoghatatlan. A választáson több mint 800 ezren vettek részt. Ha valakinek eddig kétsége lett volna, most meggyőződhetett arról, hogy tényleg minden szavazat számít.
Karácsony stábjának szakértői bizonyára alaposan – és remélhetőleg kellő önkritikával – kielemzik majd, milyen tanulságokkal szolgál, hogy döntetlenhez közeli eredményt hozott a főpolgármester-választás. Véletlenül se szeretnénk átvenni szerepüket, csupán egyetlen lehetséges okot említünk. Ehhez viszont vissza kell repülni pár évet az időben, 2021 októberéig, amikor Karácsony Gergely közölte, hogy mégsem vesz részt az ellenzéki miniszterelnök-jelölti előválasztáson.
Érthető, ha a mögötte álló pártok zokon vették a kurtán és furcsán tett bejelentését, de tőlük eltérően nem azt tartjuk bajnak, hogy visszalépett, hanem azt, hogy egyáltalán elindult. Ha megnyeri az előválasztást, és valamilyen csoda folytán miniszterelnök lesz – utólag tudjuk, hogy erre semmi esélye se volt –, akkor borítékolható, hogy Budapesten kitör a hatalmi harccal fűszerezett, elhúzódó, a város működését megbénító vezetési válság. Amennyiben veszít – ennek valószínűsége a 100 százalékot súrolta –, kénytelen lett volna visszakullogni főpolgármesternek: jobb híján, a maradékelv alapján, megtépázott tekintéllyel.
Már éppen kezdett a felejtés homályába veszni a rosszul sikerült politikai kaland, amikor a mostani kampányban Karácsony Gergely feltűnt a DK, az MSZP és a Párbeszéd közös listájának EP-választási plakátjain. Túl azon, hogy egy gyengén teljesítő, 8 százalékos formáció egyik vezéralakjaként exponálta magát – szereplése gyaníthatóan kényszerűségből vállalt politikai alku része volt –, mellékhatásként még hitelesítette is Vitézy vádjait, aki azt állította, hogy a főpolgármesternek országos léptékű ambíciói vannak, Budapestet csak ugródeszkának tekinti.
A fővárosiak szavazataikkal világosan megüzenték: szeretnék, ha a főpolgármesternek Budapest lenne az első.