Declan Rice másodszor ígérte meg, hogy – életében először – megiszik egy korsó sört. Első fogadalmát három éve tette, de nem kellett betartania, mert Anglia válogatottja nem nyerte meg az Eb döntőjét. A középpályás most megint esküt tett, hogy diadal esetén lehajtja a folyékony kenyeret, pedig – mint említette – „be kell majd fognom az orrom, mert még az illatát is utálom!”
Anglia labdarúgó-válogatottja ott érheti el története kevés nagy sikerének egyikét, ahol a legnagyobb szégyenen esett át: 1938-ban, a németek elleni találkozót megelőző felsorakozáskor náci tisztelgéssel köszöntötte az „übermensch” közönséget a berlini Olimpiai stadionban. (Tizenöt esztendővel „az évszázad mérkőzése” előtt az angol csapat 6:3-ra győzött.)
A kevés nagy siker maximum kettő lehetne: egy vb-arany 1966-ból és egy Eb-győzelem 2024-ből. Az az angol szurkoló, aki 20 esztendős volt ’66-ban, ma már bizony 78, egy emberöltő alatt nem sikerült megfejteni, hogy a „tanítómesterek” vajon mit tanítottak a világnak. Most sem oktatnak – ha nyernek, akkor sem –, hiszen jórészt gyenge játékkal és irgalmatlan szerencsével vergődtek el a döntőig.
Jellemző, hogy a hollandokkal vívott elődöntő után a francia L’Équipe 3-ast adott Jude Bellinghamnek, és az angol csapatot 5,3-as átlag osztályzattal értékelte. S ez volt az együttes eddigi legjobb teljesítménye az Európa-bajnokságon…
A spanyolok ellenben valóban futballoztak, a játék szinte minden elemében a mezőny fölé nőttek. Teniszhasonlattal: ászokkal, negyven-semmivel jutottak el a meccslabdáig, de azt még be kell ütni. Nem lesz könnyű, mivel Anglia érti a „spanyolt”, hiszen Pep Guardiola, Mikel Arteta vagy Unai Emery, a Manchester City, az Arsenal, illetve az Aston Villa – a Premier League első négy helyezettjéből három – szakvezetője erre trenírozza klubcsapatát.
A tartós aszály azért is véget érhet, mert Anglia együttese szinte otthon lesz Berlinben, a hírek szerint ötször-hatszor annyi brit tolong majd a lelátókon, mint ahány spanyol feltűnik a tribünökön. (Spanyolország forrong is ettől az értesüléstől.) Hivatalosan mindkét szövetség 10 000 jegyet kapott, de a viszonteladóktól az angolok 2500 fontért is megvették a zsugát – ez egy négytagú családnak 10 000 font –, és csütörtök este zsúfolásig megtelt az a fapados repülőjárat, amely Gatwickből ment Berlinbe személyenként 918 fontért.
A legnagyobb brit légi társaságnál 782 fontért lehetett jegyet rendelni szombat estére, és ülés egy sem marad üresen Heathrow-n. Az őrületet fokozza, hogy az angol fogadóirodáknál Anglia válogatottja valamivel jobban áll, diadalát 10:11-re, míg a spanyol csapatét 8:11-re adják.
Spanyolország azonban bízik abban, hogy legjobbjai teljesítik a száz százalékot, azaz megszerzik hatodik győzelmüket is a mostani Európa-bajnokságon. Luis de la Fuente kapitány már vezette Eb-aranyra az ibériai csapatot, mégpedig 2019-ben az U21-es Eb-n, amelyen Unai Simón, Fabián Ruiz, Dani Olmo, Mikel Merino és Mikel Oyarzabal a győztesek között volt.
Dani Carvajal biztos a spanyolok elsőségében. „Naponta mondom Rodrinak – említette –, hogy most megnyerjük az Eb-t, aztán írjon alá a Madridhoz, ha változatlanul győzni akar.”
Amennyiben beválna az agitáció, Madridban úgy ünnepelnék Carvajalt, akár a Dortmundnak a BL-döntőben fejelt gólja után. Vagy mint a spanyol csapatot holnap este…
Ha nyer.
Anglia–Spanyolország
Eb-döntő, Berlin, vasárnap, 21 óra. Jv: Letexier (francia).
Anglia: Pickford (67-szeres válogatott) – Walker (89), Stones (78), Guéhi (16), Trippier (54) – Mainoo (8), Rice (57), Bellingham (35) – Saka (39), Kane (97), Foden (40).
Spanyolország: Unai Simón (45) – Carvajal (48), Le Normand (16), Laporte (34), Cuccurella (9) – Fabián Ruiz (28), Rodri (55), Dani Olmo (38) – Yamal (13), Morata (79), Nico Williams (19).
Útjuk a döntőig. Anglia: Szerbia 1-0, Dánia 1-1, Szlovénia 0-0, Svájc 1-1, Hollandia 2-1. Spanyolország: Horvátország 3-0, Olaszország 1-0, Albánia 1-0, Németország 2-1, Franciaország 2-1.
