Ő egy fogalom a magyar fotográfiában, hisz mindaz, amit tett a szakmáért, páratlan. Ő egy makacs, kitartó, jó szervező, mivel a lehetetlen dolgokat is megvalósította. Azt hiszem, a mai magyar fotográfusok sokat köszönhetnek neki, hogy a szakma eljutott a megbecsülésnek erre a fokára – mondta lapunknak Korniss Péter fotóművész Kincses Károlyról a fotótörténész hetvenedik születésnapjának ünnepségén, melyet csütörtök este tartottak a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. Az eseményen a szakma több több jeles képviselője is tiszteletét tette, hiszen Kincses Károly megkerülhetetlen alakja a magyar fotográfiának. Olyan intézmények alapítása fűződik a nevéhez, mint a Magyar Fotográfiai Alapítvány, a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum és a Mai Manó Ház, ezenkívül több száz fotókönyvet szerkesztett és számos kiállítást rendezett. Az estén ezért az ünnepelt pályafutásának harmincöt évét ismertük meg egy beszélgetés keretében, melyet Hajdú Éva újságíró vezetett, miközben Kincsesről készült képekkel kísérte azt Bánkuti András fotográfus.
A beszélgetésen először Kincses gyerekkorát idézték fel, amikor húga sárga mackóját eladta, hogy a pénzből egy Zorkij fényképezőgépet vegyen, mely azonban nem működött, így karácsonyra kapott egy Pajtás márkájút. Szó esett a tanulmányokról is, Kincses szakmunkás autószerelőként tanult, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett népművelő szakon, az első, fotóval kapcsolatos munkahelye pedig a Gödöllői Művelődési Központban volt. Kőrösi Orsolya, a Capa Központ alapító ügyvezető igazgatója kiemelte Kincses egyik legnagyobb érdemét, amikor társaival megalapította a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumot. Kincses eközben jó kapcsolatban volt a sajtóval, így a magyar fotó megítélése is változott. Szarka Klára kurátor-fotótörténész kiemelte, hogy a muzeológustól tanulták meg másképp – értékként, műtárgyként – tekinteni a fotóra. Bánkúti András fotográfus az 1996-os évre emlékezett, amikor Kincsessel és Kolta Magdolnával mint a Magyar Fotográfiai Alapítvány képviselőivel, illetve a Magyar Újságírók Országos Szövetségével megvásárolta Mai Manó egykori, Nagymező utcai műteremházának bérleti jogát, hogy tárlatokat rendezzenek a nagyközönségnek.
A beszélgetést követően Kincses Károly a Népszavának interjút adott a magyar fotográfia jelenével kapcsolatban. – A szakma mostoha helyzetben van, viszont nem beszélhetünk elszigetelten a magyar fotográfiáról, hisz az beágyazódik a magyar kultúrába, ami beépül a magyar társadalomba, amit áthat egy általam nem preferált politikai szellemiség. Ennek pedig a legfontosabb célja, hogy megossza az embereket, az országokat és a világot két félre. Azokra, akik velük vannak és akik ellenük. Ez a gondolkodás szépen lassan áthatja a „tölcsér” egyes szintjeit, hisz megosztott a kulturális élet és a fotográfus élet is – mondta a muzeológus. Kincses szerint ameddig nem érték mentén és szakmai kritérium alapján születnek a döntések, hanem a magyar fotográfia aszerint strukturálódik, hogy ki melyik oldalon áll, addig nem lesz itt semmi.
– Minden művészeti ág nagyon erősen ki van téve külső körülményeknek. Kérdés, hogy van-e rá pénz, van-e rá akarat, és létezik-e olyan társadalmi közeg, amelyik létrehozza és be is fogadja a műveket, és beépíti-e azokat a tudásba. A fotográfia nincs betagozódva a magyar kulturális életbe, ezért előbbi megmarad a saját kis gömbjében, ami viszont a politikai okok miatt ketté van osztva – vallja Kincses, aki szerint csak kis, lokális közösségekben lehetne megvalósítani, hogy értékközpontú fotográfia jöjjön létre.
Az életműve kapcsán elmondta, a legkedvesebb emlékei közé tartozik, amikor a Gödöllői Művelődési Központban volt igazgatóhelyettes, és övé volt a fotó és honismeret területe, melyeket összekapcsolva létrehozott egy fotós falutörténeti gyűjtést, amelyben tizennégy település lakóinak saját fényképeit állították ki. – Amikor elkészül egy fotó, azt beteszik egy albumba, a fiókba vagy bekeretezik és felteszik a falra, így a közönség nem láthatja. Nekünk, múzeumi szakembereknek viszont az a dolgunk, hogy a köz figyelmére érdemes képeket megmutassuk. Most ezt csinálja a Fortepan nevű weblap, de én harminc évvel ezelőtt megtettem ezt – idézi fel. Másrészt fontosnak tartja, hogy kollégáival létrehozta a kecskeméti fotómúzeumot, mely előtt hasonló nem létezett Magyarországon, ezért mintájuk sem volt, amiből ki lehetett volna indulni. A saját tudásukra építve valósították meg az intézményt, annak struktúráját és gyűjteményét is.
Kincsestől megkérdeztük azt is, hogy a digitális fényképezés hogyan hatott a fotográfia műfajára. A muzeológus szerint az igazi változást nem a digitális eszközök hozták el, hanem a mesterséges intelligencia, melynek köszönhetően már nem kell a valóság, hogy létrehozzunk egy képet, amelyet eladhatunk.
És hogy fejlődött-e a digitalizáció hatására az emberek fotós érzéke? Kincses úgy látja, ez nem eszközfüggő. – Minden embernek van golyóstolla, és mindegyikük tud írni, de nem mindegyikből lesz író.
