;

Oroszország;színdarab;elnyomás;bírósági ítélet;iszlamizmus;

Ez a legnagyobb abszurditás, amellyel valaha találkoztam – mondta Szvetlana Petrijcsuk a július 8-i ítélethirdetéskor az utolsó szó jogán

- Hat év börtön Oroszországban egy színdarabért

Hat-hat év börtönre ítélte Szvetlana Petrijcsuk drámaírót és Jevgenyija Berkovics rendezőt egy moszkvai bíróság a terrorizmus igazolása címén, holott darabjukat épp ellenkező szándékkal állították színre, s 2022-ben elnyerték vele a legrangosabb orosz színházi elismerést is.

Ez a legnagyobb abszurditás, amellyel valaha találkoztam, életben, művészetben egyaránt – mondta Szvetlana Petrijcsuk orosz drámaíró július 8-án egy moszkvai kerületi katonai bíróság zárt ülésén, az utolsó szó jogán. Szavait, amelyek férje jóvoltából kerültek nyilvánosságra, az msk1.ru hírportál tette közzé csütörtökön. Az írónőt és Jevgenyija Berkovics rendezőt hat-hat év büntető telepen letöltendő szabadságvesztéssel sújtotta Jurij Masszin bíró azzal az indoklással, hogy a Finyiszt, a fénylő sólyom című darabjuk a terrorizmus igazolása. – Hat éve, amikor a darabot írtam, meg voltam győződve róla, hogy a bűnüldöző szervek kifejezetten örülni fognak neki, mert a rendelkezésemre álló írói eszközökkel segítek nekik a bűnmegelőzésben – tette hozzá Petrijcsuk.

A színdarab azokról az orosz nőkről szól, akik szíriai iszlamisták internetes hirdetéseinek bedőlve Szíriába utaztak, hogy terroristákhoz menjenek feleségül. Később büntetőeljárás indult ellenük felbujtás és terrorizmus segítése vádjával. A mű kihallgatási jegyzőkönyveken és ítéletek szövegein alapul. A darabot 2020-ban mutatták be, a közönség és a kritika egyaránt elismeréssel fogadta, 2022-ben Szvetlana Petrijcsuk a drámaíró kategóriában elnyerte a legrangosabb orosz színházi elismerést, az Arany Maszk-díjat. A 44 éves szerző és a 39 éves rendező joggal bízhatott benne, hogy a siker tovább növeli alkotói lehetőségeiket.

Nem számoltak azonban azzal, hogy hazájukban az abszurditás egyre inkább része a mindennapoknak: Kafka pihen, ahogy egy kommentelő írta. Műve címét Petrijcsuk egy orosz népmeséből kölcsönözte, sőt maga a mese is része a történetnek, irigység, gonoszság abban is van elég, de végül a jó győzedelmeskedik, ahogy a mesékben általában. Ez a történet egyelőre nem ígér boldog véget: bár a védőügyvédek mindent megtesznek, hogy másodfokon változzon az ítélet, de maguk is elismerték, hogy nem ez a tendencia.

A drámaírót és a rendezőt tavaly május elején egy néhány hónappal korábbi följelentés alapján helyezték előzetes letartóztatásba a terrorizmus igazolása gyanújával. A vádhatóság menet közben beszerzett két „szövegelemző szakvéleményt”, miszerint a darab az iszlamizmus és a dzsihádizmus ideológiájának, továbbá a radikális feminizmusnak, sőt, az oroszországi androcentrikus (értsd: macsó) társadalmi rend elleni küzdelemnek a jeleit tartalmazza. Nehéz mondat, annyi szent. A „színházi ügyet” figyelemmel kísérők, köztük szakmabeliek ugyanakkor hónapok óta próbálják kitalálni, valójában mi motiválta a hatóságokat.

Egyesek szerint kellett egy ürügy, hogy kellemetlen színben tüntethessék föl az Arany Maszk-díj kurátorait, talán mert nem simulnak szorosan a rendszerhez. Közelebb járnak az igazsághoz azok, akik Jevgenyija Berkovics rendező háborúellenes verseiben és megnyilatkozásaiban találták meg az erélyes hatósági föllépés okát.

Anton Hitrov színikritikus a Rigában szerkesztett Meduzában alaposabb magyarázatot keres. A darabban a radikális iszlám képviselői azért sikeresek a toborzásban, mert észrevették, hogy a patriarchális történeteken nevelkedett orosz nők a való életben semmi hasonlót nem találnak. Finyiszt pedig, a darab hőse ennek megfelelően, akárcsak Tom Riddle, a cinikus manipulátor a Harry Potter második kötetéből, a könnyedén leigázott sebezhető lányt kész elhalmozni mindennel, ami hiányzik neki: szeretettel, figyelemmel és törődéssel. A rendszer logikája szerint azonban a terrorizmusról csak olyan darab elfogadható, amelyben nemcsak a harcosok, hanem mindazok is, akik bármilyen okból rokonszenveznek velük, fölfoghatatlanul gonoszok, embertelenek, és ezért megsemmisíthetők. Egy más megközelítésű munkát a rendszer veszélyesnek és károsnak tart – így Anton Hritov, aki hangsúlyozza, hogy az ellenség dehumanizálása az orosz rendszer legfőbb eszköze, legfontosabb ideológiai érve a saját stabilitásáért folytatott küzdelemben.

A legnépszerűbb, és nálunk is jól ismert orosz írók egyike, Borisz Akunyin - aki a Krím-félsziget megszállása után 2016-ban külföldön telepedett le, 2022-ben elítélte az Ukrajnát ért orosz agressziót és azóta is folyamatosan segíti az ukrán menekülteket - történelmi jelentőségűnek tartja a zárt ajtók mögött lezajlott pert és az ítéletet.

„Oroszországban először sújtották börtönnel egy színházi előadás alkotóit. Még Sztálin is a büntető törvénykönyv 58-as cikkelyét alkalmazta színészek és drámaírók ellen, amely az ellenforradalmi tevékenységet rendelte büntetni. Mutatja ez az egész putyini korszak leépülését” 

– állapította meg Akunyin.

A vád egyetlen tanúja egy Vlagyimir Karpuk nevű 33 éves színész, aki néha verseket is publikál. 2022 októberében ő írt elítélő bejegyzést a darabról a VKontaktye nevű orosz közösségi oldalra, ami után a darabot levették szülővárosa, Nyizsnyij Novgorod színházának műsoráról.

2016-ban a Krímben egy ifjúsági fesztiválon ismerkedett meg Vlagyimir Putyinnal, akit azóta a barátjának nevez, több képen láthatók együtt. 

Elragadtatással szól a különleges katonai műveletként emlegetett ukrajnai háborúról: „Azóta az ország megtisztult. Az intézkedések, amelyeket az elnökünk által vezetett kormány tesz, hitet adnak nekem a sikerben” – idézi őt az echofm.online orosz portál.

A törvény értelmében az alkalmazottak bizonyos számú napon két extra órát dolgoznak és szombaton, de akár vasárnap is be kell menniük dolgozni.