Görögország ellentmondásos döntéssel elfogadta azt a javaslatot, amely a hat napos munkahét bevezetését irányozta elő egyes vállalkozások számára. A hivatalos közlés szerint a cél az, hogy növeljék a termelékenységet és a foglalkoztatást, így Görögország az EU első tagállama lett, amely hat napra növeli a munkavégzés idejét. A törvény értelmében az alkalmazottak bizonyos számú napon két extra órát dolgoznak és szombaton, de akár vasárnap is be kell menniük dolgozni. A törvény olyan közszolgáltatásokra - például a bankokra - és azokra a magáncégekre vonatkozik, amelyek éjjel-nappal működnek.
A munkavállalók és a szakszervezetek élesen bírálták a jogszabályt, barbárnak nevezve azt. A törvény határozottan a munkáltatóki oldal érdekeit képviseli. A hivatalos indoklás szerint az intézkedés javítja a gazdasági teljesítményt. Az athéni kormány lépése azonban ellentétben áll mind az európai, mind az amerikai munkakultúrával, ahol egyes cégeknél éppen a négynapos munkavégzésre térnének át. A törvényalkotók állítása szerint a hatnapos munkamodell magasabb béreket eredményezhet, de inkább csak elviekben igaz. A hosszabb munkaidő ugyanis nem feltétlenül jelent több bevételt. Görögországban tavaly 1251 euró volt a bruttó átlagkereset, de az alkalmazottak majdnem harmada bruttó 800 eurónál is kevesebbet vihetett haza. Sok görög kényszerül arra, hogy másodállást vállaljon. Az alacsony jövedelem nyilvánvalóan a súlyos gazdasági válság hatása.
Görögország a népesség elöregedésének és a fiatalok elvándorlásának végzetes kombinációjától szenved. Az államcsőd után mintegy félmillió ember vándorolt ki az országból, főleg a fiatalok és az iskolázottak. A görög gazdaság ráadásul a leggyengébben teljesítők közé tartozik ma Európában.
Görögország elsősorban a turizmusból, a tengeri közlekedésből és a mezőgazdaságból él. A turizmus erősen szezonális iparág. S ebben a szektorban eleve minden nap dolgozni kell. A görög kormány ezért azt kommunikálja, hogy sok görög voltaképpen már eddig is heti hat, sőt, hét napot dolgozott. Most csak legalizálják ezt a helyzetet és a munkavállalók így a túlóráért pénzt is kapnak. A túlórabér az átlagos napi bér 40 százaléka. Kevesebb lesz a feketemunka és az ebből eredő adóelkerülés, hangzik a magyarázat. A görögök azonban megjegyzik, hogy senki sem ellenőrzi a munkaidőt és a túlóradíjakat.
Sok görög arra panaszkodik, hogy bolgár bérekért dolgozik, de brit árakon vásárol. A turizmus ugyan jelentős bevételt jelent, de komoly hátránya, hogy a gazdag országokból érkező turisták vásárlóereje felveri a fogyasztási cikkek, de az ingatlanok árait is.
