- Sok az áthallás – Interjú a magyar ruhakészítő rendezőjével

Az írói és rendező feladatokat Peter Krištúfektől vette át, aki saját regényét tervezte mozifilmmé adaptálni, ám autóbalesetben elhunyt 2018-ban. Mi volt a vonzó a felkérésben?

Bár teljesen el voltam foglalva a saját következő filmem fejlesztésével és előkészítésével, miután megkaptam az ajánlatot, és elkezdtem olvasni a könyvet, azonnal fontosnak fontosnak éreztem Marika karakterének, érzelmi reakcióinak és belső világának megfilmesítését. Érdekeltek az erkölcsi dilemmái és sokszor ellentmondásos döntései, amelyeket azért hoz meg, hogy biztosítsa az általa rejtegetett zsidó kisfiú életét. Az én verzióm alapvetően abban különbözik Peter regényétől és forgatókönyvétől, hogy ő a gyerek szemszögéből mesélte el a történetet, én viszont Marikára a fókuszáltam.

Marika magyar, a kisfiú cseh zsidó, mindketten célpontjai a szlovák nácikból álló Hlinka-gárdának. Filmje a szlovákiai együttélés képtelenségéről szól. Miért tartotta fontosnak ezt most elmesélni?

Miután elkezdtem elmerülni a könyvben és a mögötte meghúzódó történetben, a történelmi és társadalmi háttérrel kapcsolatos kutatásokat végeztem. Felfedeztem, hogy milyen volt valójában a világ a mi multikulturális, multinacionális városunkban, Pozsonyban az 1940-es években. És sokan közülünk, szlovákok, fiatalabb generációk, akik Pozsonyban élünk, nem tudjuk ezt. Ez óriási probléma, amin változtatni kell. Én magam sem tudtam, hogy a magyar-szlovák határ a II. világháború alatt, illetve előtt ennyire közel volt Pozsonyhoz, szinte a város szélénél húzódott. Tényleg úgy éreztem, hogy meg kell mutatnom a tényeket, ami az elmesélt emberi drámák szempontjából is nagyon fontos volt. Alapvető művészi felelősség hiánypótló kötelességet teljesíteni a filmmel.

Nem közismert a film végén kiírt információ sem, mely szerint Marikát és sok más magyart a csehszlovák állam munkatáborba vitt Sziléziába, Magyarország háborús bűnei miatt. A múltfeldolgozás hazámban még  lezáratlan folyamat.

Mint ahogy Szlovákiában is az. Ez nagyon érzékeny téma minden szempontból.

Amikor a forgatókönyvet írta, majd a filmet forgatta, mi alapján döntötte el, hogy mennyit mutat meg a Hlinka-gárda brutalitásából?

Amennyit Marika története megkövetelt. Nem dokumentumfilmet vagy propaganda jellegű alkotást szerettem volna készíteni. Csak annyi borzalmat mutattam, amennyivel a központi karakter szembesül, vagy amennyi elől elbújik. Azt is figyelembe kellett vennem, hogy mi az, amit egy mai néző befogad egy történelmi filmben. Azon jómagam is elcsodálkoztam, hogy mennyi az áthallás az 1940-es évek és 2024-ben elhangzó szlogenek között. Ha a kérdésre arra is vonatkozik, hogy mennyire vagyok bátor, nehéz megválaszolni. Amikor írtam a forgatókönyvet, sem Szlovákiában, sem Magyarországon nem voltak még ennyire erősek a jobboldali hangok. De azok már csak ilyenek, néha hangosabbak, néha kevésbé halljuk meg őket.

A magyar ruhakészítőben van egy templomi jelenet, melyben a gárdisták hatalmas hangerővel túléneklik a magyar nyelvű misét, ezzel egyfajta verbális háborút folytatva. Ez történelmileg mennyire hiteles?

Teljesen az, több konkrét esetről, nyílt provokációról is van tudomásom. Mint korábban mondtam, végeztem kutatásokat, hogy a történelemhamisítás vádjait elkerüljem. Újságcikkeket és jelentéseket is találtam, melyek arról szóltak, hogy a templomban magyarul éneklőket - akik például a magyar himnuszt is énekelték – bebörtönözték a szlovákok.

Marika szerepét Borbély Alexandra alakítja. Nyilván nincs sok szlovák-magyar kétnyelvű színésznő, így adódik a kérdés: volt casting, vagy direkt rá írta a szerepet?

Az utóbbi. Kezdetektől fogva Alexandra volt a fejemben, ő volt az első és az egyetlen jelöltem. Ha ő nincs, akkor talán nem is készül el a film. Alexandra szlovákiai magyar színésznő, így pontosan érti a történetünk mögötti sorsszerűséget. Mindemellett elképesztően tehetséges filmszínésznő – nagyon kevés ilyen képességű aktor van a régiónkban. Ő egyike azoknak, akiknek erős érzelmi kapcsolatba kell kerülniük a karakterrel, és érezniük kell, hogy hogyan tudják beleélni magukat a szerepbe. Ez pedig ritkán látható alakítást eredményez.

Számos magyar színész, Újlaky Dénes, Monori Lili, Molnár Piroska és Derzsi János is feltűnik a vásznon.Mi volt a reakciójuk, amikor megkereste őket az érzékeny témájú forgatókönnyel?

Meglepett, hogy ennyire pozitívan álltak az ajánlatomhoz, és hogy elfogadták, hogy részesei legyenek egy nem túl ismert, már nem is annyira fiatal szlovák rendező filmjének. De annyira tisztelik a filmművészetet, hogy úgy döntöttek, csatlakoznak hozzánk, én pedig nagyon hálás vagyok nekik ezért.

Akkor már csak egy kérdés maradt. Hogy lett A magyar ruhakészítő szlovák-cseh film? Miért nem lett magyar koprodukció?

László Sára producer és cége, a Campfilm rengeteget segített nekünk, csodálatos volt a közös munka. Próbáltak koprodukciós támogatást szerezni a magyar Nemzeti Filmintézettől, de nem jártak sikerrel.