Persze, lehet arról vitát nyitni, hogy ha annyira értékesen ezek nagyvásznas brandek, akkor miért nem folytatták őket? A rendszer a hibás - természetesen - a rajongók pedig örülhetnek, hiszen egy újabb nyolcvanas évekbeli nagyágyú, a nagypofájú detroiti rendőr, azaz Axel Foley tért vissza a Netflix jóvoltából. Az első Beverly Hills-i zsaru 1984-es premierjénél a sikert a holdról is lehetett észlelni, Magyarországon is kultfilm lett. A nagypofájú „feka” szegény zsaru gazdag korrupt emberek elleni harca mindenkinek bejött, hiszen nem csak igazságot szolgáltatott, hanem volt akkora arca, hogy nagy dumával használta ki a rendszert. Negyven évvel később, amikor Foley visiszatér Beverly Hills-be, már túl fáradt a sok dumához, inkább kifizeti az ezer dolláros hotelárat. Talán nyert a lottón?
De most is igaz ügyet szolgál: a lánya (Taylour Paige) bajba keveredett, mert ügyvédként egy olyan embert akar védeni, akit a nagyon rossz fiúk mártottak be. Szóval, igen, az egészen kiábrándító, lényegében egy vidámparkban játszódó 1994-es harmadik rész után Axel Foley megházasodott, elvált és nem foglalkozott a lányával, nincs is vele beszélő viszonyban, egészen addig, amíg meg kell menteni. Mark Molloy rendező pontosan tudta, hogy nem lehet a nyolcvanas évek stílusát sikeresen alkalmazni 2024-ben, így hiába Axel Foley a film alcíme, a dramaturgia annyiban változott, hogy nem ő a fő-fő karakter. Hiszen ott van a lánya, annak régi udvarlója, akivel szakított és a Beverly Hills-i kötelék fiatal nyomozója (Joseph Gordon-Levitt) és persze vissza kellett hozni a „két hülyét”, Rosewood (Judge Reinhold) és Taggart (John Ashton) nyomozót. Előbbi immár privát kopó, utóbbi rendőrfőnök, méghozzá a kretén fajtából, aki nem veszi észre, hogy mellette van a gonosz korrupt zsaru, Grant (Kevin Bacon). De hát ilyen az öregkor, amikor a gyógyszerek beszedési sorrendje köt le minket. A sztorit nem is érdemes taglalni, hiszen olyan vékonyka, mint a cérnaszál, az alkotók célja a nosztalgia volt és a korábbi hősök önironikus visszahozása – ezzel a franchise felélesztése.
Ha nem gondoljuk tovább ennél a filmet, akkor jól lehet rajta szórakozni, és ez így is van rendjén, hiszen egy tömegtermékről van szó. Persze, kritikai szemmel is érdemes ránézni és kiemelni, hogy a klasszikus soundtrack újrakeverése és modernizált alkalmazása jól sikerült. A szereplők korának megfelelően az akciók retrók és lassúak, a cselekmény meg annyira blőd, hogy néha unalomba fullad. A régiek közül Eddie Murphy tartja magát a legjobban, Reinhold és és Ashton szörnyen néznek ki, Gordon-Lewitt pedig úgy játszik, mintha azt kérték volna tőle, hogy lehetőleg ne legyen humoros, miközben a karaktere mégiscsak az lenne. Amit viszont kifejzetten túltoltak, az Foley és a lánya picsogása a múltról, hiszen úgyis tudjuk, hogy mi lesz a drámájuk vége. Szóval, érdekes egy darab ez a Berely Hills-i zsaru 4: nem igazán jó film, de végül is, jó volt nézni. Zavarban vagyok.
