;

Heti abszurd;

- Heti abszurd: Kormányrúdtáncosok

Olyan fideszes se volt szerintünk, aki konkrétan arra szavazott volna az elmúlt négy kétharmad (és ki tudja hány háromketted) bármelyikében, hogy egy gázszereplő egy idő után ne tudja megtippelni, vett-e szállodaláncot és útépítő céget és bankot és futballcsapatot és jachtot.

Kiéhezett kecskefalkára kapitális káposztaültetvényt. (In memoriam 4K, negyedik köztársaság.) D. Tamásra kormányzati drogstratégiát és -labort. N. Szilárdra a Nemzeti Pacal- és Nyúlja Hűtőház kulcsát. Rogán Antalra a személyi­adat- és lakcímnyilvántartást. Egy kedd esti kormányrendelet jócskán-furcsán átfazonírozta a magatehetős (vs. magatehetetlen) miniszterek hozzáférését a közügyekhez. Eszerint olyan hagyományosan belügyinek tekinthető feladatok kerülnek át a propagan­daminiszterhez, mint a személyiadat- és lakcímnyilvántartás, valamint a magyar állampolgárok külföldre utazásának és az útlevélkiadásnak a szabályozása. Csupa elengedhetetlen adat ott, ahol a kormánypropaganda boszorkánykonyhája működik, ami mostanság nem is annyira boszorkánykonyha, mint a világ legnagyobb Kubatov-listája a digitális marketingeszközök (és ötvenezer fideszes utcai talpas) szolgálatában. Ez a lépés egyébként akár közvetett bizonyíték is lehetne arra, hogy a kormány zsigeri tiszteletet érez a választópolgárok személyes szférája és szenzitív adatai iránt, és eszébe sem jutott az inszinuáció lehetősége, de ilyen vád nem érheti az Orbán-műveket.

És ha már propagandaminisztérium: a Különös Tevékenységek Támogatásának Éceszgéber Pénzosztói (KÜTTÉ PÉNZT) évi négymillió forinttal nyúltak a Dollhouse Sportegyesület rúdtáncosai alá. Nemcsak idén élvezték a sportolók a kiemelt figyelmet, hanem már tavaly is, és az meg totál véletlen, hogy a főrúdtáncos a Fidesz parlamenti frakciójának volt munkatársa. Az vesse rájuk az első szaltót, aki félreugrana (félremászna, -pörögne, -csúszna, -tekeregne), amikor a tárca „a magyar társadalom sokszínűségéhez és gazdag kulturális életéhez” kíván éppen hozzájárulni közpénzszórás eszközével. És hát fent nevezett egyesület maradéktalanul megfelelt a megannyi kritériumnak, miszerint „elősegíti a sport népszerűsítését, számos közösségi eseményt szervez, amelyek felerősítik az egészséges életmód népszerűsítését”.

Az egykori fideszes kötődés nyilván nem lehetett feltétel, hiszen akkor már Magyar Pétert csak egy kis esti rúdtáncolás választaná el attól, hogy a Rogán-tárca hozzávágjon négymillió forintot, mínusz 47 ezer elmaradt tagdíj.

De Magyar Péternek aligha lesz ideje rúdtáncolni: annyi megbízólevelet vett át az elmúlt hetekben, napokban, hogy két embernek is elég lenne. A Tisza alelnöke ugyanis az Európai Parlament után a Fővárosi Közgyűlésben is helyet foglalt, többedmagával a pártból, miután olyan vékony lett mindkét listájuk, hogy másként nem tudnak eleget tenni a választói akaratnak. De ha már választói akarat, félreértések elkerülésére hadd közöljük gyorsan: a választók soha nem a pontos következményre szavaznak. Egyszerűen képtelenek erre. Egy darab választó mindig egy darab választó (vö. önmaga) szavazatáért felelős. És ha valamit jó eséllyel ki lehet zárni, akkor az éppen az, hogy bármely magyar választó arra szavazott, hogy Magyar Péter vagy a Tisza bármely listán szereplő (hamarosan) politikusa mindkét helyre üljön be. De ezt tényleg csak miheztartás végett.

Szakértők mondják ugyanis, hogy Magyar Péterben ugyanolyan populista rocksztárvér csörgedezhet, mit Donald Trumpban, amit mi nem hiszünk el nyilván, miért tennénk: lássuk meg, de mégis jobb az elővigyázatosság. Olyan fideszes se volt szerintünk, aki konkrétan arra szavazott volna az elmúlt négy kétharmad (és ki tudja hány háromketted) bármelyikében, hogy egy gázszereplő egy idő után ne tudja megtippelni, vett-e szállodaláncot és útépítő céget és bankot és futballcsapatot és jachtot, és mindez fial-e neki tőzsdei holdingot; Novák Katalin körbeutazza a világegyetemet Balog Zoltánnal egy pedofilbűnsegéd kegyelmi kérvénye és egy Kéktúra-szakasz között; az Orbán család hatvanpusztai majorságnak álcázott Szentpétervár alsói rencset építsen D. Trump 48. majdnem-megint-elnök magyarországi fogadásához.

De szerintünk az sem volt benne a magyar történelmi konzervativizmus legszebb reményeiben, hogy a kormányfő lányának barátnője, bizonyos Jakab Zsófia a Magyar Divat és Design Ügynökség Nonprofit Zrt. élén a Nemzeti Divatipari Stratégia megalkotására kap megbízást egy szép júniusi 28-án. Persze ha már van divatügynökség, hogy is nézne ki stratégia nélkül, öltözködnénk itt ötletszerűen mindenféle hacukába, mint akinek minden mindegy. Ilyen skandalumot nyilván nem élnének túl a magyarok milliói, éppen elég nekik a megélhetési válság meg a sok megélhetési politikus. Legalább nézzünk ki valahogy a türk naplementébe menet!

Félúton azért megállhatnánk egy keresetlen szóra Moszkvában, ahová a lapzártánk idején meg nem erősített információk szerint Orbán Viktor hivatalos pénteken. Három nappal a kijevi látogatása után. Csúcs. Orbán szemmel láthatóan élvezi, ha hülyét csinálhat a világból (mások szerint önmagából), ha szanaszét cselezheti magát a középpályán. Most éppen a soros elnöki pozíció gyönyöreiben tobzódik (a világ szégyenére majdnem elvették tőle), amit kihasználhat a saját uniójának a tökélesítésére.

Míg ő Volodimir Zelenszkijjel tárgyalt, addig Szijjártó Péter orosz kollégájának, Szergej Lavrovnak magyarázkodott, gondolnánk, de ők nem így gondolják. Nekik jár a szuverenitás, jár a sajátos stílus a Hülye Lépések Minisztériuma élén. 

És jár a várakozás, hogy Trump hamar megegyezik Putyinnal a háború befejezéséről. Akár kelet-ukrajnai területek árán is.

A szuverenistáknak nem igazán erősségük az empátia, csak a maguk maradéktalan szuverenitása érdekes. Biztos boldogság önti el a szívünket, ha egyszer Putyin viszi a Viharsarkot és Szabolcsot egy nagy amerikai tökfej és egy kis illiberális kelet-közép-európai pukkancs alkuja után, akik miatt a NATO-t addigra már csak Szerbia és Bulgária két kistérsége alkotja majd, meg Monaco parti fövenye. Ahol a tizenkilenc is páros.

A baloldali pártok vezetésének nem a 2024-es választási eredmény, hanem a 2010 óta tartó masszív vereségsorozat miatt kell végképp elgondolkodniuk: a szociáldemokrata szavazók nem akarnak a vesztesekhez tartozni. Már rég nem fűti őket a siker lehetősége. És már a pártok sem tudják fűteni bennük a tüzet. Az első adandó alkalommal 1,3 millióan szavaztak egy jobboldali jelöltre, mert ő egyrészt fáj Orbánnak, másrészt olyan éle van, ami átmegy a propagandán (persze tompíthatja sok minden más). Sokan látják így június 9. tanulságát. De hibáztak-e a balpártok? Le kell-e mondaniuk a vezetőiknek? Már-már mindegy, hogy ezt megteszik-e. Az MSZP, a DK és a Párbeszéd elsősorban nem a vezetőképesség hiánya, a botrányok vagy a hibák miatt bukott el. Voltak ilyenek, ez tény, és már csak azért is félre kell, kellene állniuk, mert úgy elegáns. De aligha gondolhatja bárki, hogy Orbán kizárólag egy karizmatikus kihívó hiánya miatt ül ott, ahol ül. E pillanatban még egy unortodox Zorro kardja vagy Pali betyár fokosa is kicsorbulna a NER vasbetonján. A vasbetont a hülyeség tartja össze. Okos emberek üthetnek rést rajta, de aligha a létező pártreflexekkel.