KSH;orosz gáz;

Az orosz gáz­ár érzékeny kérdéssé vált, de az alapszerződés ezt tisztázó része továbbra is titkos

- Vitatja a Népszava oroszgázár-becsléseit a KSH, bizonyítékokkal azonban nem támasztja alá indulatos ellenkezését

Mindenesetre újra elmagyarázzuk a módszerünket. 

„Tévesen, az olvasókat félretájékoztatva magyarázza a Népszava a Központi Statisztikai Hivatal adatait – A KSH válasza az Ultragáz című cikkre” – címmel június 19-én hosszú közleményben kelt ki a KSH lapunk orosz gázárakkal foglalkozó, aznapi publicisztikája ellen. „A KSH adataira hivatkozva tévesen magyarázza a Népszava június 19-én megjelent cikkében a földgáz árát, valamint a hátterét. A megállapítás téves, sérti és aláássa a hivatalos statisztikába vetett bizalmat” – írja a hivatal. Azt ugyanakkor nem pontosítják, hogy a véleménycikk mely állítását kifogásolják.

Egy biztos: a KSH-t a hivatkozott anyag kifejezett kedvező színben, megbízható forrásként tüntette fel. Eszerint a KSH-adatbázis, valamint a holland gáztőzsde árai cáfolni látszanak az Orbán-Putyin-adminisztráció állítását, hogy Budapest Moszkvától az irányadó, nyugati piacnál olcsóbban kapná a földgázt. Az általunk újra és újra kimutatott orosz gázártöbblet alapjául szolgáló két adat közül a KSH értelemszerűen az orosz fűtőanyag behozatali áráért „felel”. A szolgálat ebbéli számításaink helyességét nem is cáfolta. Ezután viszont hosszan sorolják, szerintük miként kell számolni a Magyarországra érkező orosz gáz és a holland terméktőzsde árai közötti különbséget. Eme vázlat ugyanakkor szinte teljesen megegyezik a 2022 eleje óta havonta megjelenő cikksorozatunkban követett és többször ismertetett módszertannal. (Amiként azt is közöltük, hogy számításainkat 2024. áprilisa óta nem a KSH, hanem a hamarabb frissülő Eurostat alapján végezzük.) Miközben módszertanra a KSH célkeresztjébe került véleménycikk nem utalt, az annak megágyazó sorozatunk alapján, a hivatali „útmutatás” sorrendjében, leszögezhető: az orosz gáz tarifáját lapunk szintén a beérkezett érték és mennyiség hányadosaként számítja ki, amit mi is a holland tőzsde a vizsgált időszak előtti második hónapjának az Investing.com szakportálon közölt áraival vetünk össze és szerintünk is pontatlan lenne a havi nyitó- és záróárak alkalmazása. Igaz, mi úgy látjuk, hogy az Investing.com napi „ár”-adata a KSH által javasolt napi záróárnál hívebben fejezi ki a tőzsde mozgását. Mindazonáltal méréseink szerint a két érték között jellemzően elhanyagolható, 2 százalékon belüli a különbség. Bár a KSH nem tért ki rá, lapunk a másnapi ügyletek idegesebb kereskedése helyett kezdettől az egy hónappal későbbi szállítások árait veszi alapul. Mindazonáltal eme módszertani különbségek, legalábbis az orosz gáz behozatali árait meghatározó, 2021-es, elvben titkos magyar-orosz gázszerződés ismerete híján, további minőségi rangsorba aligha állíthatók. Bár lapunk nyitott a szakmai bírálatokra, változatlan meggyőződésünk, hogy a lehető legpontosabb becsléshez saját eddigi módszertanunk vezet.

Mindezek után a KSH azt közli, hogy számításaik szerint az orosz gáz tavaly a tőzsdei árhoz képest átlag 4,6, 2024 eddigi időszakában pedig 13,1 százalékkal érkezett kedvezőbb áron hozzánk. Ehhez képest, az Eurostat és az Investing.com általunk átszámított adatai szerint 2023-ban a nyugati tőzsde két hónappal korábbi áraihoz viszonyított orosz gázfelár kerekített számtani átlaga 7,5, 2024 január-áprilisában pedig másfél százalék. A két, egymással látszólag megegyező módszertan eredményei tehát, mondhatni, sarkosan eltérnek.

A helyzet tisztázása végett a hivataltól alapadataik és számítási módszertanuk pontosabb bemutatását kértük. Lapzártánkig nem érkezett válasz.

Így kérdés, megalapozatlanul hagyott állításaival nem a KSH ássa-e alá inkább a hivatalos statisztikába vetett bizalmat.

Egyébként nem ez az első, lapunk oroszgázár-becslése elleni, színvonaltalan támadás. Míg, cikksorozatunk nyomán, 2022 óta kikoptak a kormánypropagandából azok a valótlan állítások, hogy az előzőnél „nagyságrendekkel” jobb magyar-orosz gázszerződés függetlenítené a lakossági tarifákat a piactól, vagy hogy Magyarország a tőzsdei szint ötödén venné a fűtőanyagot, Szijjártó Péter számításainkat két éve az ATV-ben „nonszensznek” nevezte, néhány, bírálatát nem igazoló „szakértő” szerint tévedünk, amihez idén az orosz nagykövetség is csatlakozott. A kormánypropaganda ugyanakkor a jelek szerint már csak ahhoz ragaszkodik, hogy az orosz gáz olcsóbb a holland tőzsdénél. Így például Lantos Csaba nemrég a 24.hu Della podcastjében nevezte az ezt cáfoló, nyilvános adatokból levezetett (névtelenül a szerződés ismerői által is megerősített) számításokat, bizonyítékok nélkül, „butaságnak”. De a lapunk elleni kirohanásba és a helyes számítási módszertan ismertetésébe ágyazva eddig voltaképp a KSH is csak két, a kormánypropagandát alátámasztó számot közölt.

Az állami statisztikákért felelős KSH szintén nem most keveredik először „elvi” vitába a kormányfüggetlen sajtóval. Tavaly például a szakértők szeme az infláció egyik fontos alkotóelemének számító, a számlákon emelkedő vagy szinten maradó lakossági gázárak KSH-nál kimutatott csökkenésén akadt meg. Igaz, a szolgálat ebbéli gyakorlatát is megvédte.

A boszniai cementgyár és a horvát almatermelő cég megszerzése összesen 79,4 milliárd forintba került. Ez mostanában a felcsúti milliárdos vagyonának a 8 százaléka.