A lakosság másként gondolta, hogy mi a jó a településnek, mint az eddigi városvezetés – így indokolta Ilia Csaba, Csurgó megválasztott polgármestere (Csurgó Város Fejlődéséért Egyesület) a június 9-i önkormányzati voksolás egyik legnagyobb meglepetését.
A dél-somogyi kisvárosban a rendszerváltás óta Szászfalvi László KDNP-s honatya volt a főnök. 1990-től öt cikluson át polgármesterként, 1998-től pedig a térség országgyűlési képviselőjeként uralta a vidéket. A legutóbbi választáson viszont elvéreztek emberei, így októbertől civilek kezébe kerül Csurgó irányítása. Füstös János kormánypárti polgármester 14 év után távozik, miután Ilia Csaba cirka 300 vokssal legyőzte – öt éve még éppen fordított eredmény született –, s a testületben is többségbe került a CSVFE.
– Az elmúlt másfél évtized nem a csurgóiakról szólt, hanem a nagypolitikáról és a beruházókról – állította a Népszavának Ilia Csaba. A kisvárosba – méretéhez képest – Szászfalvi valóban rengeteg beruházást intézett, jóval többet, mint a szintén a választókörzetében lévő, kétszer akkora Barcsnak vagy Nagyatádnak. Ám, ahogyan Ilia Csaba jellemezte, egy ötezresnél kisebb városban nincs szükség gigaberuházásokra.
Jó példa az immár évek óta épülő, eredetileg 2022-es átadással meghirdetett sporthotel. A beruházásra 3 milliárdot kapott a város. Az eddigi költségek állítólag már a duplája felé járnak, a befejezésre azonban egyelőre semmi remény.
És ez csak egy eset – folytatta Ilia Csaba –, a befejeződött projektek is csúsztak és durván megdrágultak, sok százmillióval terhelve meg a kasszát. A városvezetés azonban mindent ráhagyott a beruházókra, miközben az üzemeltetésnél is következetlen, hiszen a másfélmilliárdos uszoda csak péntektől-vasárnapig van nyitva a vendégek előtt. Mindez oda vezetett, hogy súlyosan eladósodott Csurgó, az idei költségvetést már eleve 10 százalékos hiánnyal fogadta el a most távozó testület, vagyis tényleg az utolsó utáni pillanatban vagyunk.
Ráadásul nemcsak gazdaságilag: tíz év alatt több, mint 10 százalékkal csökkent a lakosságszám. A hátrányos helyzetű térségben nagyon nehéz a megélhetés, ám mindezt tetézte a félelem: Ilia Csaba állította, a városvezetés keményen megpróbálta ellehetetleníteni mindazokat, akik bármivel kapcsolatban kritikát mertek megfogalmazni.
– Évek kellenek majd a bizalom helyreállítására, s hogy újra normálissá váljon a közhangulat – vélekedett. – A rekordnagyságú, 60 százalék feletti választási részvétel azt bizonyította, mostanra sokaknál betelt a pohár, és látták, még öt évet nem bírna ki a város folytatva az eddigi irányt. Bízom benne, hogy ezt Szászfalvi László is megérti, s ugyanúgy segíti majd Csurgót, mint korábban, hiszen nem az itteni politikusok, hanem az emberek képviseletére szegődött.
Elviselhetetlen hatalmi arrogancia, kiürült kassza
A csurgói eseményekhez hasonló játszódott le Barcson is. Anderné Röszler Erika, Barcs frissen megválasztott polgármestere bízik a súlyos presztízsveszteséget szenvedett kereszténydemokrata honatya józan gondolkodásában.
Mint lapunkban korábban beszámoltunk róla, a Dráva-parti városban a Barcsért Egyesület hivatalosan két civil szervezet összefogása után jött létre tavaly. Valójában helyi ellenzékiek kötöttek szövetséget a helyhatósági voksolásra: DK-s, jobbikos és roma kisebbségi vezető fogtak össze, emellett melléjük állt Karvalics Ottó és Racsek József, korábbi fideszes polgármester és alpolgármester is. A cél az volt, hogy legyőzzék Szászfalvi emberét, Koós Csabát és csapatát. Tervük bevált, Anderné – aki amúgy Ander Balázs Jobbik-alelnök és parlamenti képviselő felesége – 123 vokssal, 3 százalékkal verte a városvezetőt, az egyéni körzetekben pedig 6-2-re győzött az ellenzék, így kétharmados többséggel készülhet októbertől.
Számítottunk a győzelemre – ismerte el Anderné Röszler Erika. – Kiderült, az elmúlt öt év elhibázott várospolitikája, a kiürült városkassza, az elbaltázott pályázatok híre eljutott az emberekhez. Emellett sokak számára elviselhetetlenné vált Koós Csaba hatalmi arroganciája.
A városvezetés teljesen elveszített a kapcsolatot az emberekkel, aki nem fideszes, közellenségnek lett kikiáltva.
A közösségeket, a civil szervezeteket, a helyi vállalkozókat teljesen kihagyták a döntésekből és a beruházásokból, ráadásul a városban eluralkodott a félelem. Itt nincsenek komoly cégek, az önkormányzat a legnagyobb munkaadó, valamilyen formában mindenki függ tőle, ha nem maga, akkor családtagja vagy ismerőse révén. Az emberek az utcán körülnéztek, hogy ki látja őket, ha megállnak az utcán beszélgetni valakivel, akiről köztudott, hogy ellenzéki.
Az első változás éppen utóbbiban történt: alig két héttel a voksolás után a helyiek már sokkal oldottabban nyilvánítanak véleményt a szavazásról és a korábbi – ám októberig még regnáló – városvezetésről, s az összkép visszaigazolja a választási eredményt.
– Olyanok is el merik mondani a gondolataikat, akik amúgy nem ránk szavaztak, talán tényleg megértették, hogy más világ jön. Mi minden barcsit képviselni akarunk pártállástól függően, hiszen egy az otthonunk, egy helyen és együtt élünk, s egy tízezres település mindennapjaiba nem fér bele a széthúzás és gyűlölködés – mondta Anderné Röszler Erika. – Rengeteg a tennivalónk, de, ahogyan a kampányban is kiemeltem, a legfontosabb közösségeket szervezni, hiszen ezek egy település alapjai. Másrészt komolyan gondoljuk, hogy nem hatalmat kaptunk, hanem felhatalmazást.
Persze a győztesek azt is tudják, az eufória elülte után komoly várakozás előzi meg munkájukat, ahogyan azt is, utóbbit meghatározza, milyen állapotban vehetik át a várost, s hány csontváz hullik majd ki a szekrényekből. Az már biztos, olyan problémákat kell megoldaniuk, mint az energiaellátás és csatornázás nélkül kialakított ipari park, a megcsúszó óvodafelújítás, az elhúzódó sportcsarnok-rekonstrukció megoldatlan tetőcseréje. Mindez üres kaszával párosulva nehéz, kérdés, számíthatnak-e Szászfalvi együttműködésére.
Egy országgyűlési képviselő elvileg nem gondolkodhat úgy, ha nem az ő emberei vannak valahol, akkor azzal a területtel nem foglalkozik – mondta erről a frissen megválasztott polgármester. – Úgy tervezzük, együtt dolgozunk vele, ahogyan a kormánypárti megyei vezetéssel is. Ráadásul próbálunk észszerűen pályázni, nem mozdulunk rá mindenre, amit kiírnak, hanem csak olyanokra, melyekre szükség van a városban.
