„Azt szeretem az apukámban, hogy az apukám lett. Azt nem szeretem az apukámban, hogy elhagyott. Azt kívánom az apukámnak, hogy egyszer jussak eszébe, és keressen meg.” „Azt szeretem az apukámban, hogy ajándékot hoz. Azt nem szeretem az apukámban, hogy szúrós a bajsza. Azt kívánom az apukámnak, hogy legyen boldog.” „Azt szeretem az apukámban, hogy sokat játszik velem. Azt nem szeretem az apukámban, hogy bántja a fákat. Azt kívánom az apukámnak, hogy ne haljon meg, mint a Zsani apukája.”
A 9 éves Dávid sosem találkozott az édesapjával. Bella 10 éves, Juli Dáviddal egykorú. Mindhárman állami gondoskodásban élnek, az SOS Gyermekfalvakban. Egy hete ünnepeltük az apák napját, ennek apropójából kérdezték meg a gyerekeket. A válaszaik jól illusztrálják, mekkora űr keletkezik a felnövekvő emberekben, ha hiányoznak az édesapák, akikre – bár változóban a trend – jóval kevesebb figyelem jut, mint az édesanyákra. Holott a gyerekek szavaiból is kiderül: mindkét szülő egyformán fontos az életünkben.
Pelenkázásért pénzlevonás
– Legalább 20-25 éve egy csendes apaforradalom zajlik a modern világban. A skandinávok járnak ebben igazán elöl. Izlandon például a gyermek születése után 100 százalékos jövedelem mellett egy hónapig otthon maradhat az édesapa – vezette fel lapunknak a témával kapcsolatos álláspontját Léder László pszichológus, az Apa Akadémia alapítója. – Akár azt is mondhatnám, a változás radikális, de nem elég gyors. A felismerés megszületett, azaz hogy az anyákon úgy lehet legjobban segíteni, ha ott van egy aktív, kompetens apa.
A jelenléte pszichológiailag nagyon fontos a gyerek számára is, sőt kimondottan szerencsés, hogy egy apa és egy anya másképp csinál dolgokat. Illetve a másik oldalról közelítve is előnyös a kapcsolat, hiszen kutatások bizonyítják, hogy a megélt apaság pozitív élmény a férfinak.
Az óvatos haladás ellenére Léder László látja az ellentmondásokat. Az egész nyugati világ úgy épül fel, még a jó példával elöljáró Skandinávia is, hogy az apa az elsődleges családfenntartó, holott szerinte ennek nem feltétlenül így kellene lenni. A magyar családpolitika meg egyenesen elfeledkezett az apákról, csak nagyon apró lépések vannak. Nem sikerült modernizálni a családmodellt, ennek elsősorban az az oka, hogy a szakember szerint él bennünk egy ostoba félelem azzal kapcsolatban, hogy mi lesz, ha az apa kiesik a munkaerőpiacról. Vannak jó kezdeményezések, de hazánkban még az ilyesmit is sikerül megcsáklyázni. Léder László példaként említette, hogy egy uniós direktívának megfelelően végre jár a baba születése után 10 nap pótszabadság az apáknak, ami jó hír. A rossz viszont az, hogy Magyarországon ez róka fogta csuka, mert öt napig a távolléti díj 100, utána már csak a 40 százaléka jár. Egyszóval anyagi büntetés a következmény azért, ha másfél hétig otthon marad együtt a család.
Lehúz a szokásjog
– 2022-ben tették közzé azt a KSH- kutatást, amelyből többek között az derült ki, hogy a magyar emberek sokkal modernebb formában gondolkodnak a családról, mint amilyenek a rendszereink. Azaz a támogatási formák, a jogi háttér, a munkavállalók döntési joga és egyéb tényezők lemaradtak a társadalmi elvárások mögött. A kutatásban részt vevők szerint egy családban a férfi már nem elsősorban pénzkeresőnek, hanem családapának tekinti magát. Azzal sem értenek egyet, hogy kizárólag egy anya alkalmas egy gyereket felnevelni – érvelt Léder László. – Az Apa Akadémia a modern apaság kultúráját igyekszik meghonosítani. Közel 500 fő megkérdezésével végeztünk egy kutatást, gyermekvállalás előtt álló párokat kérdeztünk az apa-anya szerepekről. Elképesztően modern a fiatalok gondolkodása. Ugyanakkor miután megszületik a gyerek, ezek a fiatalok visszacsúsznak a hagyományos szerepekbe. Ez a retradicionalizálódás jelensége.
Magyarország berendezkedése olyan, hogy hiába szeretnék másképp csinálni a szülők, mint a korábbi generációk, tehetetlenek. Az anyáknak nincs lehetőségük részmunkaidős állást vállalni, az apa munkahelye nem támogatja a szülővé válást.
Több éve próbálok érvekkel, adatokkal előhozakodni, például hogy Izlandon, ahol jár az egy hónapos apaszabadság, sokkal kevesebbet lesznek betegek mind a szülők, mind a gyerekek, a válások száma töredéke azokhoz képest, ahol nincs ilyen lehetőség. Ezek nagyon komoly érvek lennének, de senkit nem érdekel. Talán paradoxon, de a változás terén elsősorban talán mégsem az államra hagyatkoznék. A szentimentális plakátkampányok (a mi hazánkos Novák Előd januárban saját maga fizette „A legférfiasabb dolog az apaság” hirdetményeket) egyébként sem életszerűek, főleg úgy, hogy magam is elképesztő esetekről tudok, amelyek azt támasztják alá, hogy a modern apaság a munkahelyeken dől el. Egy – elviekben legalábbis – haladó felfogású cégtől egy vezető beosztású férfinak el kellett jönni, mert ott hallani sem akartak rugalmas munkabeosztásról a babájuk születése után. Egy autószerelő fiatal férfi háromszor kéredzkedett el, hogy orvoshoz vihesse a veszélyeztetett terhes feleségét. Kirúgták, mondván, nem tudnak ezzel a helyzettel mit kezdeni. Eközben pedig egy cég kevés ütősebb aduászt tudna kínálni egy munkavállalónak, mint a munka és magánélet egészséges egyensúlyát.
Pótapuka tanít tüzet rakni
A gyereknek tehát szükségük van az apamintára, de jóval nehezebb azoknak a helyzete, akik állami gondoskodásban nőnek fel. Az otthonról hozott minta sokszor beég a gyerekekbe, a fiúk esetleg nehezen birkózhatnak meg később az apaszereppel, hiszen alig volt kapcsolatuk, vagy teljesen hiányzott az életükből. Szilvási Léna, az SOS szakmai vezetője rámutatott arra is, hogy a férfiminta számos nevelőszülői családból is hiányzik. Bár egyre többször jelentkeznek párok, férfiak nevelőszülőnek, még mindig magas az egyedülálló nők aránya ebben a szakmában. Az SOS fontosnak tartja, hogy megtörje ezt, ezért az alapítványnál élő fiúkat célozva férfiklubot indított.
– Nem kizárólag az apától kaphat férfimintát egy gyerek. Akiknek az életéből teljesen kimaradnak az apai minták, kicsit nehezebb helyzetben lehetnek, mert morzsákból kell összerakniuk, hogy mi működik, és mi nem.
A kezdeményezéssel ebben próbálunk segíteni nekik. Először kimondottan az utógondozásban élő fiatalokat próbáltuk megcélozni. Később annyi változott, hogy bárki, aki elmúlt 14 éves, csatlakozhat. Havonta egyszer hirdetünk meg alkalmakat, többnyire Kecskeméten találkozunk, legközelebb viszont Orosházán – avatta be a részletekbe lapunkat Ferenczy Tamás, az SOS Gyermekfalvak gyermekvédelmi szakértője, a tíz hónapja működő férfikör vezetője.
Az a céljuk, hogy bármit meg lehessen egymástól kérdezni, ami egy fiút érdekel a férfiszereppel, kamaszkorral, férfivá válással kapcsolatosan. Ehhez komoly bizalom kell. Alapvetően szabadidős tevékenység zajlik, közben körbeülnek, beszélgetnek. Egyelőre a felnőttek hozzák a témákat, bíznak benne, hogy később bekapcsolódnak a fiatalok is ötletekkel. Sok minden fel szokott vetődni, akár a hogylétük, vagy hogy mire voltak büszkék a legutóbbi találkozás óta elmúlt időszakban, milyen filmet néztek, abban melyik férfi szereplő fogta meg őket és miért, vagy hogy mi történt velük egy buliban. Mivel a klubvezető felnőttek többféle korosztályt képviselnek, talán egy kicsit nagyapamintát is kapnak a gyerekek. Bekapcsolódott olyan fiatal kolléga is, aki korban közel áll a gyerekekhez, és maga is állami gondoskodásban, apa nélkül nőtt fel, saját megélését is be tudja vinni a körbe.
– Arra vonatkozó igény, hogy olyan gyakorlati tudnivalókat szeretnének elsajátítani, amit átlagos esetben otthon, az apától, a nagyapától lehetne ellesni, mint mondjuk a kerékpárszerelés, még nem merült fel. De ha a gyerekek ezt szeretnék, nem zárkóznánk el előle – árulta el Ferenczy Tamás. – Asztalos kolléga is bekapcsolódott a férfikörbe, ha lesz kedvük, vele is lehet majd barkácsolni. Az már viszont biztos, hogy legközelebb bográcsban főzünk, most ennek a fortélyait sajátíthatják el.
Augusztusban sátorozni megyünk, ami amellett, hogy egy remek kirándulás lesz, jó alkalmat biztosít majd a tűzrakás, a sátorállítás, tájékozódás megtanulására.
