Jelentősen, a korábbi többszörösére, egyes források szerint immár mintegy négyezerre bővült azoknak a szervezeteknek a száma, amelyekkel a bankoknak nem érdemes tranzakciót folytatniok, mert elvághatják őket a dollártól. Ez a lehetőség elvben azóta megvan, hogy tavaly december 22-én Joe Biden amerikai elnök rendeletben tette lehetővé, hogy szankciókat vezessen be harmadik országok bankjai ellen, ha kiderül, hogy segítik az orosz katonai-ipari komplexumot. Eddig az amerikai kormányzat csak szóbeli figyelmeztetésre szorítkozott, de biztosra vehető, hogy ez nem marad így az idők végezetéig. Sőt.
Anthony Blinken amerikai pénzügyminiszter mindenesetre többször aggodalmát fejezte ki, hogy különféle utakon továbbra is eljutnak Oroszországba fontos mikroelektronikai termékek és olyan csúcskategóriás szerszámgépek, amelyek nélkülözhetetlenek a fegyvergyártásban. A Financial Times című lap szerdán arról írt, hogy az oroszok titkos hálózatok közreműködésével kutatnak használt, de a fő célnak, egyszerűbb fegyveralkatrészek gyártására tökéletesen megfelelő szerszámgépek után elsősorban Kínában (de feltehetően nem csak ott). A washingtoni székhelyű Center for Advanced Defense Studies nevű agytröszt értékes adatokat gyűjtött a bonyolult – és természetesen gondosan titkolt – orosz beszerzési megállapodásokról, amelyek egyértelműen tanúskodnak arról, hogy Moszkva átláthatatlan cégek segítségével küzd a fegyvergyártás növeléséhez szükséges létfontosságú berendezések megszerzéséért. „Az orosz fegyvergyártók igyekeznek bővíteni termelési képességeiket, és bármit felhasználnak, amit csak tudnak” – mondta a cég egyik vezető elemzője, Allen Maggard.
Kína, mint a „szankciókerülők” beszerzési forrása e tekintetben tehát kulcsfontosságú, de aki elad valamit, vagy közvetít egy ügylet lebonyolításában, az számít az ellenértékre is. Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter áprilisi pekingi látogatásán nyomatékosan figyelmeztetett a bankokat érintő szankciók kockázatára. Az orosz-kínai kereskedelemben azonban már korábban, gyakorlatilag nyomban a decemberi amerikai elnöki rendelet közzétételen után látható elmozdulás következett be.
A külföldön működő Meduza orosz hírportál a napokban összesítést közölt erről. Az orosz-kínai kereskedelmi forgalom a múlt év végére rekordösszegűre, 240 milliárd dollárra nőtt. Idén áprilisban a kínai vámigazgatás már arról számolt be, hogy a gépek és berendezések orosz földre szállítása 15 százalékkal csökkent, és ezt orosz vámhatósági adatok is megerősítették. Az Oroszországba irányuló kínai kivitel két év óta először csökkent, a nemrég nyilvánosságra került adatok szerint májusban is negatív dinamikát regisztráltak. Az orosz jegybank elismerte, egyre nehezebb külföldi bankban számlát nyitni, és ez még az úgynevezett „baráti devizákra” is érvényes. A szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon szóba került, hogy újabban akár három hónapot is igénybe vesz, amíg a pénz Oroszországból eljut Kínába, és egyre gyakrabban fordul elő, hogy kisvártatva elindul visszafelé, és szintén nem rohamtempóban. A lap idéz egy vállalkozót, hogy még színházi díszleteket sem tudtak kifizetni, Pavel Brun pedig egyenesen katonai hasonlattal élt, amikor arról panaszkodott a Bloombergnek, hogy nem tud hivatalosan eljárni egy szaniterárukat tartalmazó ügyletben: „aknamezőn járunk” – mondta.
Ígéretesnek kínálkozott a lehetőség az orosz külkereskedelmi bank, a VTB kínai fiókjánál való számlanyitásra, de olyan nagy volt a kereslet, hogy a sor egy évig húzódott, és az sem segített, hogy Andrej Kosztyin, a VTB vezérigazgatója ígéretet tett rá, hogy két és félszeresére növeli a személyzetet. Hab a tortán, hogy a múlt héten az amerikai pénzügyminisztérium – a katonai-ipari komplexum értelmezését kiterjesztve - a VTB-t is a besorolta a szankcionált szervezetek közé.
Az orosz vállalkozások mostanában azzal próbálkoznak, hogy harmadik országbeli bankokat nyerjenek meg közvetítőként – írta forrásaira hivatkozva a Reuters. A pénzt nem Oroszországból, hanem mondjuk kazahsztáni, kirgizisztáni cégeken keresztül küldik. Ez persze nem olcsó mulatság: a közvetítők több ezer dolláros jutalékot kérnek minden egyes tranzakcióért, nem garantálják az eredményt, ráadásul ha az ügylet nem sikerült, gondot okoz a pénz visszautalása is. Nem egyszer előfordult továbbá, hogy abban az országban, amelyen keresztül az átutalást küldték, az árut elkobozták. A kockázatok ellenére a fizetések fele már így történik.
