A világhírű svéd írónő, Selma Lagerlöf (1858‒1940) Jeruzsálem című regényét egy özvegyasszonynak ajánlotta, akivel együtt zarándokoltak a Szentföldre élményeket gyűjteni. A dedikáció szerint társa volt „életben és költészetben” (min kamrat i liv och diktning). Barátságukat, minthogy nagy hatással volt a Nobel-díjas íróra, számon tartja az irodalomtörténet. Évtizedekkel később publikált levelezésükből pedig az is kiderül: nem igazán barátság volt az, hanem szenvedélyes szerelem.
Selma tanítónőként kereste a kenyerét a landskronai leányiskolában, miután alkoholista apja elitta a családi földbirtokot. Egy kieszelt ifjúkori szerelmi csalódás ürügyén sohasem ment férjhez. Írni kezdett, és mindjárt első regénye, a Gösta Berling sikert aratott (1891). Dacolt a realista kordivattal, romantikus, néha misztikus meséi bőven merítettek a folklórból. Elbeszéléseit ösztöndíjjal jutalmazta a Svéd Akadémia, tíz év után felhagyott a tanítással, az irodalomnak szentelte magát.
Ekkor robbant be életébe Sophie Elkan (1853‒1921). Göteborgi zsidó kereskedő lánya volt, gyerekként bejárta fél Európát. Fiatalon férjhez ment, ám huszonhat éves korában tragédiák sorozata romba döntötte családját és addigi boldog életét. Pár napon belül meghalt a férje, egyetlen kislányuk, majd az édesapja is. Kétségbeesetten keresett létének új értelmet. Olvasásba menekült, azután svédre fordította kedvenc könyveit, és írni kezdett maga is, hogy lelkét gyógyítsa.
A két magányos, művelt, szabad nő találkozása váratlan energiákat szabadított fel. Mámorban utazták be Itáliát, Franciaországot, Hollandiát, Belgiumot, Egyiptomot, Palesztinát. Közben ihletetten írtak is.
Selma Lagerlöf legnépszerűbb műve, a Nils Holgersson csodálatos utazása eredetileg játékos földrajztankönyvnek készült, hogy az iskolás olvasók a mesebeli kisfiúval együtt, egy lúd nyakából lepillantva ismerjék meg Skandinávia lélegzetelállító szépségű tájait. Ő az első nő, aki megkapta az irodalmi Nobel-díjat (1909).
A kapcsolat nem lehetett felhőtlen a homoszexualitást elítélő erkölcsök és törvények árnyékában. Ám kettejük levelezése, amely Du lär mig att bli fri (Te tanítasz szabadnak lenni, 1992) címmel jelent meg, mást is elárul. Sophie őrülten féltékeny volt, mert Selma belehabarodott Valborg Olander (1861‒1943) tanítónőbe, és párhuzamos viszonyt kezdett vele. Voltak drámák, de a jogegyenlőségért együtt, hármasban dolgoztak a szüfrazsettmozgalomban. Sophie végrendeletében mindenét Selmára hagyta.
Hogyan hatott a zűrzavaros magánélet Lagerlöf művészetére? Lapozzunk csak bele a Sophie-nak ajánlott regénybe (Jeruzsálem, Új Palatinus, 2008, fordította Gerely Jolán). Az egymást nemzedékről nemzedékre váltó Ingmár Ingmárssonok története csupa furcsa, a falu normáit sértő párkapcsolat. Olykor a szereplőknek titkolniuk kell érzelmeiket, különben kiközösítés fenyegetné őket. Szembeötlően önéletrajzi motívum, még ha Gertrud, Karin és a többi dalarnai leány mind parasztlegényeket szeret is. Nem lényegi a különbség. A szerelem, az szerelem.