;

választások;Lázár János;Gyurcsány Fernec;önkormányzati választás;Márki-Zay Péter;

- Hatástalan

Atlantisz

Az önkormányzati választások inkább szólnak a helyi ügyekről, mint az országos politikáról – szól az alaptétel, aminek helytállóságában nem kételkedhettünk, amíg normális mederben folyt a hazai politika. Tegyük a szívünkre a kezünket: ez az időszak nem tartott sokáig, 2006-ig. A Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde után megtartott helyhatósági választásokat követően narancssárgába borult az ország. Ezzel odaveszett az ország politikai sokszínűsége, amit a mai napig nem sikerült visszaszerezni.

A magyar politikatörténetében az ennek az évnek az október elsején megtartott választások megmutatták, hogy az országos politika döntő módon hat a helyire. Sikeres, elfogadott, közmegbecsülésnek örvendő kormánypárti polgármesterek, önkormányzati képviselők bukták el azt a választást, amelyen nem egyéni teljesítményüket mérték meg és mondtak róla ítéletet a választók. A büntető jellegű választáson, amelynek forgatókönyvét ördögi módon írta meg a Fidesz, nem a valóságról, nem a mindennapok tapasztalatáról alkotott vélemények értékelése számított, hanem a hirtelen a hisztéria állapotába hozott ország mondott ítéletet a hazai politika egészéről.

Nem jók és rosszak, nem feketék és fehér harcoltak ekkor sem egymás ellen. A Gyurcsány vezette kormányok bőven halmoztak fel deficitet a társadalommal szemben, emlékezzünk csak az eltitkolt költségvetési hiány mértékére, és vele az alapjaiban elhibázott gazdaságpolitikára. A „nem kell félni, nem fog fájni” társadalmi fájdalomcsillapítónak szánt valótlanságára, ahogyan arra is, hogy ennek a politikai Algoflexnek a hatástalansága azonnal kiderült. A tényeknek tartozunk azzal, hogy leírjuk: a hazugságok leváltásának ígéretével a hatalomba készülő, majd azt elnyerő Fidesz mindenben túltett a szocialista-liberális kormányok romlottságán. A helyzetre a huszadik század egyik legjelentősebb regényének kulcsmondata alkalmazható: „A hazugságot avatják világrenddé.” Folyamatosan.

Kialakult az a politikai légkör 2010 után, amiben durván érvényesült az a kormányzati üzenet, ami szerint a helyi közösség elvben szabadon választhat magának – már a fogalom is magáért beszél – önkormányzatot, de megnézheti magát, amennyiben nem a „centrális erőteret” alkotó párt(ok) képviselőit juttatja a településeken hatalomhoz. Akkor elköszönhet a fejlesztési forrásoktól, azoktól, amelyek euró milliárdjai folyamatosan útban voltak Brüsszelből Budapestre. Az is a teljes képhez tartozik, hogy a fenyegetés ebben a formában nem vált valósággá.

A politikai zsarolásban senki nem ment olyan messze, mint a 2022-ben reaktivált Lázár János, 

aki változó elnevezésű minisztériuma élén nyíltan megüzente Hódmezővásárhelynek: amennyiben Márki-Zay Pétert választják polgármesternek, a város nem kap fejlesztési pénzeket. Lázár korábban Vásárhely polgármestere és országgyűlési képviselője volt. MZP a 2019-es helyi választáson tönkre verte a Fidesz. Most még ezen is túltett.

A város megértette az üzenetet. Az szó szoros értelmében az önkormányzásra, vele a függetlenségre szavazott.