És bár szokás arra hivatkozni, hogy egy jó válás még mindig jobb a gyereknek, mint egy rossz házasság, azért az a több tízezer gyermek, aki ilyen módon elveszíti a mindennapokban az egyik szülő – jellemzően még mindig az édesapa – folyamatos jelenlétét, biztosan sérül. Ugyanakkor nagyon keményen sérülnek a szülők is, és a válás gyakran az anya és az apa közötti egóharc terepévé válik – ami viszont egészen biztosan nem használ a gyerekek egészséges lelki fejlődésének.
Tíz évvel ezelőtt egy baráti társaságból először egy Facebook-csoport, majd egy közhasznú egyesület született, amely a gyermekeiktől külön élő szülők – többségében apák – számára nyújt segítő kezet, akár jogi, akár mentális támogatásra szorulnak – mesélte Szaniszló Csaba alapító. Azonban hamarosan nők is szép számmal csatlakoztak hozzájuk, akiknek a párjuk vagy férfi családtagjuk volt érintett, így az Apák az Igazságért Egyesület ma már egy koedukált közösség, ahol már maga az is óriási támogatást jelent a tagoknak, hogy itt megtapasztalhatják: nincsenek egyedül a problémáikkal, mások is hasonló cipőben járnak, és a tapasztaltabb tagok számára valóságos terápiás folyamat, hogy már ők is tudnak másoknak segíteni.
Természetesen minden édesapa története egyedi, azonban vannak tipikus sémák. Ilyen például, hogy az anya jó messzire költözik, így ellehetetlenítve azt, hogy az apák gyakorolhassák a szülői felügyeletet, gyermekeik gondozását, nevelését. Ilyenkor az apák sajnos gyakran belemennek valamilyen rossz kompromisszumba, csak hadd lássák a gyereket, viszont később a bíróságon nem veszik figyelembe azt, hogy ezt a döntést érzelmi teher alatt hozták meg. A nyári szünet is valóságos rémálom rengeteg elvált apa számára a kapcsolattartási jog gyakorlásában. A csoportban slágertéma még a kapcsolattartás szabályozása, akadályozása, majd végrehajtása, a gyerektartás mértéke, a megalapozatlan, irracionális bántalmazási vádaskodás, valamint a gyerekek elidegenítése a külön élő szülőtől.
A válásnál ugyanis egy versenyhelyzet alakul ki, aminek törvényszerűen kell hogy legyen egy győztese és egy vesztese
– tette hozzá Bennó Tamás egyesületi tag. Az egyik fél nevelő szülő lesz, és nagyon sok időt tölthet a gyerekkel, a másik pedig értelemszerűen külön élő státuszba kerül – és nagyon kevés időt tölthet a gyerekkel. Ez a régi joggyakorlat szerint jellemzően az apa lett. „Ez olyan, mintha valakinek levágnák a fél karját vagy lábát! Ha valaki kéthetente találkozhat 3-4 napot a gyerekével, az a korábbi élményéhez képest egy amputáció.” Hozzátette, hogy sajnos ez a jogrendszer nemhogy nem segítette az érzelmek elcsitulását, hanem megtámogatta azt a feszült lelkiállapotot és helyzetet, ami egy válás velejárója. Elindul egy licitháború, hogy ki mennyire alkalmatlan szülő, a felek arra motiváltak, hogy minél jobban bemocskolják egymást. Ma már ugyan van lehetőség a váltott gondoskodásra (amikor egy vagy két hetet az egyik szülőnél él a gyerek, majd ugyanannyit a másiknál), azonban a bírósági gyakorlatba még nem nagyon épült be ez a megoldás.
64 ezer magyar apa neveli egyedül a gyerekeitÍgy egy kötődési veszteség jön létre, a gyermek elveszíti a lehetőséget arra, hogy az apával megéljen bizonyos élményeket – figyelmeztetett Szaniszló Csaba. Ez pedig oda vezet, hogy a gyerek felnő, és nem keresi a kapcsolatot az apjával, mert az válik természetessé számára, hogy apa nincs. „Volt olyan esetünk, amikor az apa öt év után végre találkozhatott a gyerekeivel, két hétre elvitte őket külföldre nyaralni, de egy hét után nem tudtak egymással mit kezdeni. Nem voltak összecsiszolódva, gyakorlatilag nem ismerték egymást. Hiába a vér szerinti kapcsolat, az együttlét hiánya ezt tönkretette.”
Bennó Tamás arról is beszélt, hogy az elvált apáknak nagyon nehéz új párkapcsolatot is teremteni. Kezdetben általában még működnek ezek, de amint elmélyül a kapcsolat, a nő azt látja, hogy a férfi össze van törve, és ő nem tudja megoldani a problémáit. A férfi időről időre összeomlik, elveszíti a talajt a lába alól, gyakorlatilag társadalmi szinten megkérdőjeleződik, hogy ő mennyire férfi. Ilyenkor a nők többsége átkerül egy segítő szerepbe, de mivel nem találnak megoldást, érzelmileg ők is felőrlődnek ebben – és ilyenkor rendszerint lelépnek.
Szintén nagyon gyakori, hogy ha egy férfi elkezd beszélni a problémáiról, akkor azt kapja vissza: jó, de te biztosan tettél valamit azért, hogy az édesanya ki akar zárni téged a gyerek életéből.
Sok esetben segítő szándékkal érkezik ez a reakció, de ez valójában áldozathibáztatás. Az apa ilyenkor megpróbálja elmagyarázni, hogyan működik az elidegenítés, milyen a kapcsolat érzelmi dinamikája, a nő milyen elakadásokkal küzd, és ezek miért generálják benne ezeket a dolgokat. „Pszichoanalízisben tulajdonképpen már régen megfejtetted az exed működését, ezt el is tudod mondani bárkinek, azonban ők ezzel nem tudnak mit kezdeni. Először is nem tartják hitelesnek, mert azt látják, hogy itt van egy iszonyatosan feszült, bizonyos szituációkban már a kérdésfeltevéstől is agresszívvá váló ember, aki próbálja kontrollálni magát, de nem megy neki. Elkezdenek eltűnni a családtagok, a barátok, már nem kérdezik meg, hogy mi van az ügyeddel, mert nem tudnak mit kezdeni a nyomoroddal. Azt várják, hogy ez majd megoldódik, és visszakapják azt az embert, aki korábban a barátjuk, a családtagjuk volt – de ez nem oldódik meg. Legalábbis gyorsan biztosan nem. Ez iszonyatosan kiüresíti ezeknek az embereknek az életét, nehéz megtalálni a kapaszkodókat, mert nemcsak a gyerekedet veszíted el, hanem csalódsz az emberekben, a környezetedben. Az is klasszikus következmény, hogy 2-3 éven belül ezek az emberek elveszítik a munkájukat, mert képtelenek tartósan azon a szinten teljesíteni” – vezette végig a folyamatot az egyesületi tag.
Azt, hogy egy édesanya gondoskodni tud a gyerekéről, alapnak vélik. Azt viszont a mai napig nagyon sokan megkérdőjelezik, hogy erre egy édesapa is képes – világított rá az anomáliára Bennó Tamás.
„Amikor annak idején megkérdeztem a kislányomat, miért gondolja, hogy én nem tudok róla gondoskodni, annyit mondott: azért, mert te nem olyan vagy, mint anya.”
Az emberek azt várják el az apáktól, hogy anyai szerepkörben gondoskodjanak a gyerekről, pedig a lényeg, hogy az anyák legyenek anyák, az apák meg apák. Igaz, nagyon nehéz meghatározni az apai gondoskodás mibenlétét. Az ő esetében például ez abban nyilvánult meg, hogy ő sokkal kevésbé aggodalmas. „Én azokat a mintákat próbáltam megtanítani a kislányomnak, hogy minden helyzetből van kiút, nem kell kétségbeesni, hanem meg kell nézni, hogyan lehet megoldani. A másik példa, hogy annak idején a tajcsimesterem azt mondta nekem: bizonyos helyzeteket úgy lehet elkerülni, hogy nem teremtjük meg a feltételeket a kialakulásukhoz. Például ha zöld a lámpa, mielőtt lelépek a járdáról, körbe is nézek, hogy nem jön-e egy autó. Mert hiába szabad a jelzés, attól még elüthetnek.”
Az egyesület tíz éve alatt megismert történetek és megszerzett tapasztalatok megmutatják, mennyire fontos az apai gondoskodás, s milyen nehézségekkel küzdenek az elvált apák. A munkájuk azonban reményt adhat az érintetteknek, hogy ne érezzék magukat egyedül ebben a harcban.
Június harmadik vasárnapján – idén 16-án – ünnepeljük az apák napját. Ez a nap még jóval kevésbé ismert, mint az anyák napja, holott ma már az apák szerepe is megkérdőjelezhetetlen a gyermekek egészséges lelki fejlődésében.
