Tizenharmadjára módosult a kétharmados parlamenti forradalommal megteremtett gránitszilárdságú alaptörvény. A lex Novák szerint a köztársasági elnök az egyéni kegyelmezési jogát ezentúl nem gyakorolhatja kiskorú sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmény esetén.
Ismét sikerült egy látszatra jó, első hallásra akár igazságosnak tűnő rendelkezést alkotni. Ebben profi igazán a Fidesz. Talán ez a döntés az, amelyre tényleg sokan fellélegeznek: nagyon helyes, hiszen Kónya Endre és a hozzá hasonlók, a gyerekekkel bűnt elkövetők maradjanak szépen a börtönben.
Csakhogy. Az elnöki kegyelem szerepe eddig sem az volt, hogy harmad- vagy negyedfokú ítéletet hozzon, a bírói döntést írja felül, hanem egy jogintézmény a rugalmatlan jogszabályok és a hétköznapi élet érzelmi síkjai között. Az elítélteknek csak valamilyen speciális, a bíró által figyelembe nem vett, vagy az ítélet után keletkezett élethelyzet okán járhat elvileg a kegyelem, esetleg a társadalmi megítélés teheti indokolttá a megbocsátást.
Konkrétan ugyan nincs leírva, hogy ez mit takar, az elnök keze tehát szabad. De az egészen biztos, hogy semmiképpen sem a kormányhoz közel álló politikai szereplők, bűnözők felmentő fórumáról van szó.
Elfogadható lehet például egy súlyos, gyógyíthatatlan beteg elítélt kegyelme, vagy a témában mostanában sokat említett édesanya története. Ő 1993-ban végzett végső stádiumos, elviselhetetlen fájdalommal élő 11 éves lányával, mert – ahogy Friderikusz Sándor megrázó műsorában fogalmazott – a gyereke kérte tőle ezt, és az édesanya ugyan tudta, hogy bűncselekményt követ el, de csak a kislánya érdekeit tartotta szem előtt. Őt Göncz Árpád részesítette kegyelemben, és talán nem sokan tartják ezt igazságtalannak.
Fájdalmas egy lapon említeni, bármilyen összefüggésbe hozni vele Kónya Endrét, aki a bicskei otthonban meggyalázott gyerekeket bírta hamis tanúzásra.
Balog Zoltán református lelkész a napokban adott interjút a 777 blognak, amiben elmondta, hogy Kónya Endre felesége kereste fel őt, és kérte, támogassa meg a férje kegyelmi kérvényét. Balog azt mondta, őt lelkipásztori ösztöne vezérelte, ezért akart segíteni. Belenézett a bírósági dokumentumokba, és ő, a teológus és mentálhigiénés végzettségű szakember aránytalannak vélte a büntetést, ezért is szólt Novák Katalinnak. A volt köztársasági elnök ebbe a történetbe bukott bele, elköszönő, utolsó nyilvános beszédében azt mondta, abban a hiszemben döntött a kegyelem mellett, hogy az elítélt nem élt vissza a rábízott gyerekek kiszolgáltatottságával.
Mondta ezt a gyerekek vallomása, és a jogerős döntés ellenére.
Az egész történet az Orbán-kormány működését képezi le: ha jóban vagy a hatalommal, bármit megúszhatsz.
A miniszterelnök szerint a lex Novákkal a kegyelmi döntés körüli vita mindenki számára megnyugtatóan lezárul. Pedig marad a titkolózás, továbbra sem lesz nyilvános, hogy kinek és miért ad kegyelmet az elnök. Dönthet hit, barátság, rokonság, vagy akár jószomszédi viszony alapján akár egy gyilkos, embercsempész, terrorista, rabló ügyében. Most is csak a szokásos történt: a kormányfő koncot dobott a választók elé.