Atomvillanás balról! – üvöltötte egy őrmester a nyolcvanas évek derekán egy Fejér megyei laktanyában, mire a sorkatonák teljes menetfelszerelésben dőltek jobbra. Nem annyira a fenyegető vezényszó miatt, inkább a röhögéstől. Ez a kép villant fel előttem vasárnap, ahogy érkeztek sorra az önkormányzati választások eredményei. Meglehet, a Fidesz-kormány propagandistáinak fejében most is háború van, meg cárbomba és gombafelhő, de a győztes politikusoknak a nép mindig bölcs.
Az idei helyi választás jellegzetessége, hogy a települések jelentős részében akár kormánypárti, akár ellenzéki polgármester mellett döntöttek, a közgyűlési, képviselő-testületi többséget is melléjük szavazták, sőt a győztesek nagyon gyakran az összes egyéni képviselői pozíciót is megszerezhették. A működőképesség volt a fő. Budapesten a Fővárosi Közgyűlés a kivétel, hiszen ott már a kezdetek óta az országos pártpolitika dominál, s a jelek szerint ez így is marad.
A kerületek közül kettőben azonban még hatványozottabban érvényes lett új szabályként a népi bölcsesség. Csepelen, ahol 2010 óta a Fidesz volt az úr, a kiskirályként működő helyi pártvezér, akire egy évtizede már a kutya sem szavaz, belső ellentétek miatt „eldobta” a helyben népszerű polgármestert és ráindított mindenféle ismeretlen fideszest. A magát nem hagyó polgármester nem szimplán nyert, hanem csapata gyakorlatilag mindent vitt, és a Fidesz szinte eltűnt Csepelről.
A másik hely a Hegyvidék, ahol a Fideszen kívül más nem nagyon rúgott labdába. A megfáradt, visszavonuló kormánypárti polgármester székére a Kutyapárt főembere pályázott, akit viszont a magát kiskirálynak gondoló helyi DK-s akart kitúrni. Az eredmény itt még látványosabb, s a kétfarkúak taroltak úgy, hogy gyakorlatilag a Fideszt és a DK-t is „kihipózták” a városrészből.