Spanyolországban három helyen, Barcelonában, Madridban és Malagában szavazhatnak az arrafelé lakó, de magyarországi címmel is rendelkező magyarok. Az országban tízezres magyar közösség él, ehhez képest nem tűnik soknak az a valamivel több mint 800 fő, aki kérte az átírását a kinti névjegyzékbe. Akik viszont vették maguknak a fáradságot, azok szorgalmasan szavaznak is, legalábbis Malagában, ahol 189-en szerepelnek a nyilvántartásba, ez volt a benyomásunk. Illetve ez látszott magából a névjegyzékből is (mielőtt a választópolgár átveszi a szavazólapot, alá kell írnia a neve mellett az ívet, így nap közben már lehet némi képet alkotni a részvételről).
Délután egy óra körül még rövid sor is kialakult az egyébként a központhoz és a tengerparthoz is közeli, autóval és vonattal is remekül megközelíthető szavazókörben. Egy darabig még a közelben maradtunk, hogy hallgassuk az érkezők beszélgetéseit – nem sok politikai téma került szóba honfitársaink között, de a Tisza neve visszatérően előfordult. Malagában egyébként nap közben 26-27 fok volt, és erősen fújt a szél, ami helyi viszonyok között kedvező, szavazásra bátorító időjárásnak számít.
Ez látszott a közeli spanyol szavazókörben is: ott valódi tömeg volt, valódi sorokkal. Az andalúz hétköznapokat egyébként nem hatja át a kampány, a magyarországihoz hasonló felfokozott hangulatnak nyoma sincs. Az utcákon nem látni plakáterdőt, egyedül a kormányzó szocialisták elefántülei lógnak itt-ott a villanyoszlopokon „Több Európa – több Teresa” felirattal (Teresa Ribera a kormánypárt EP-listavezetője). Az előrejelzések amúgy a jobboldali Néppárt (PP) szűk mandátumtöbbségét jósolják. Érdekesség, hogy az elmúlt három hétben tíz tévévitára is sor került a listavezetők között, vagyis aki meg akart győződni a jelöltek alkalmasságáról, meglehetősen széles minta alapján dönthetett.
