Nem minden dalszöveg vers, de minden vers sem dalszöveg, s akár egy József Attila-sor is lehet bogár a sorok között. A nagy talányról (hogyan költözik be örökre a memóriánkba egy jó dalszöveg) a Pesti Színházban esett szó Váczi Eszter új albumának lemezbemutató koncertje előtt. Az Artisjus-díjas dalszövegíró, jazzénekes Mesterházy Balázs költővel közösen írta a Lesz majd úgy című lemezének dalait. Négyet a költő, kettőt az énekes jegyez, kettő pedig közös szövegszobrászatuk eredménye, de minden dalban, szavakban, történetekben visszaköszönnek mindketten. (A szerzőpáros a Nyitott Mondat című irodalmi mellékletünk május 31-i számában beszélt a közös munkáról, és a szövegpingpongozásról Rácz I. Péternek. Megtudhattuk egyebek között, hogy Mesterházy Balázs számára bakancslistás volt a dalszövegírás, Váczi Esztert pedig izgatta a lehetőség: a két alkotói világ egymásnak eresztése.)
Juhász Anna irodalmi szalonjában tüneményes gondolatok áramlottak a színpadról még zeneiség nélkül, de a zeneiségről is szólván. Kukorelly Endre költő mesélt az ókor énekelt verseiről, akkoriban széles körben elterjedt írásbeliség nélkül a dallamok vésték be a szövegeket. Mesterházy a francia szimbolista Mallarmé barátságát elevenítette föl Cézanne-nal, a posztimpresszionizmus jeles alakjával, aki rémes rímfaragásaival üldözte a költőt. Egyszer kénytelen volt színt vallani, hogy ezek a versek bizony rosszak, amit Cézanne elhűlve fogadott, hiszen „szívét-lelkét” beletette a soraiba. Igazán nem kellett volna, érkezett az e helyt nem szöveghűen idézett tanulság, de annyi tény, hogy a szövegbe betűket kell tenni, nem szívet-lelket, jegyezte meg Mesterházy. Miközben nyilvánvalóan szívvel és lélekkel kell megélni mindent, az írás bizony seggelős munka, tette hozzá már Kukorelly. És az ihletettség időnként megérkezik.
De egy József Attila-sor sem garancia semmire: az énekessel dalszövegírásra vállalkozó költő egyszer vendégszövegként akarta használni a „legnagyobb” egyetlen sorát, de borzasztó volt, így nyomban kihúzta.
Ha egy rossz sor van a versben, az egy rossz vers, de ha egy jó sor van a dalszövegben, az egy jó dalszöveg – idézte a sokat emlegetett, vitriolos mondást Mesterházy, de végül mindannyian megállapodtak, ne legyenek rossz sorok a dalszövegben, még ha a rímkényszer időnként kényszerrímeket eredményez is. Kukorelly szerint a dalszövegeknek jó esetben önállóan is érvényes költeményeknek kell lenniük. Felidézték a Kossuth-díjas Lovasi András munkásságát is: a 90-es évek utáni pop-rock szövegírás az ő köpönyegéből bújt elő, mondta a fent említett interjúban Mesterházy, de Lovasi szerint a vaskos kötetben kiadott szövegei korántsem versek. És ez valóban így lehet: a dalszöveg egyszerre kevesebb a versnél, és egyszerre több nála. A dalmát város, Split például kiírta magát az egyetemes daltörténetből, a maga kimondhatatlan egyszótagosságával, de Nápoly maradt, és Velence is (meg a „rizsporos szelence” és az „árkádos kelepce”.)
Váczi Eszter hét év után megjelentetett új albuma, amelynek felvételeit még csak most kezdik a stúdióban, megindítóan hangos sikert aratott a Pesti Színházban. Élő, lélegző, kétkedő, számvető, emlékező, érzékeny és játékos világok egyszerre tárultak föl. Mindezt a Quartet állandó muzsikustagjaival (Schneider Zoltán – gitár, Gátos Iván – zongora, Gátos Bálint – basszusgitár, Gyenge Lajos – dob), ütőhangszerekkel kiegészülve ültettek föl a hangokra. Hogy legyen mit dúdolunk hazafelé, és mindig.
Infó
Lesz majd úgy. Váczi Eszter és a Quartett, lemezbemutató koncert. Juhász Anna irodalmi szalonjának Kukorelly Endre író, költő, Mesterházy Balázs író, költő, Váczi Eszter jazzénekes volt a vendége. Pesti Színház, június 6.
