Philipp Awounu újságíró az „Egység és jog és sokszínűség (Einheit und Recht und Vielfalt)” című dokumentumfilmjében arra a kérdésre kereste a választ, hogy az idei németországi labdarúgó Európa-bajnokság ugyanúgy egységbe tömöríti-e a futballszurkolókat, mint az a 2006-os németországi világbajnokságon történt, ami „Nyári meseként” (Sommermärchen) maradt meg a köztudatban.
A filmhez készült egy reprezentatív felmérés, a német válogatott mérkőzéseit rendszeresen követő szurkolók körében. A fanatikusoknak arra a kérdésre kellett válaszolniuk, hogy tudnak-e tiszta szívből szurkolni Julian Nagelsmann együttesének, ha ott színes bőrű játékosok is szerepelnek? A válaszadók 66 százaléka igennel válaszolt, 21 százalék vélekedett úgy, hogy csak abban az esetben lenne képes erre, ha az együttesben kizárólag német szülők fehér gyermekei szerepelnének, 13 százalék kitért a válaszadás elől.
Az eredmény megdöbbentette és felháborította a német közvéleményt, de nagyon felbosszantotta a német válogatottat irányító Nagelsmannt is.
„Miért kellett elkészíteni ezt a hülye felmérést? Senki sem tanult a katari világbajnokság előtti politikai hisztiből, aminek kiesés lett a következménye a csoportkörből? Miért nem hagynak minket nyugodtan felkészülni? – dühöngött a szakember, amikor a hazai együttes felkészüléséről tartott sajtótájékoztatón föltették neki a kérdést a felmérésről. – A felkészülésről, az ellenfelekről, bármilyen szakmai kérdésről szívesen beszélek, de nem vagyok hajlandó olyan témában megnyilvánulni, aminek nincs köze az előttünk álló feladathoz és kérem Önöket, a játékosaimat is hagyják ki ebből!”
„Rengeteg támadást kaptam, amikor kiderült a felmérés eredménye, sokan adtak igazat Nagelsmann-nak, a sajtótájékoztatója után jelentősen megnőtt a bírálóim száma – mondta Awounu az ARD német közszolgálati televízió „hart aber fair (kemény, de korrekt)” nevű beszélgetős műsorában, ahol vendég volt többek között Lars Klingbeil, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnöke és Fredi Bobic, az 1996-ban Európa-bajnok német válogatott csatára, aki később az Eintracht Frankfurtnál és a Hertha BSC-nél dolgozott sportigazgatóként. – Amikor megrendeltük a felmérést, nem tudtuk, mi lesz az eredménye. Nem a válogatott felkészülését akartuk megzavarni, az eredeti célunk az volt, hogy bemutassuk, hogyan várják az emberek az Eb-t. Nem gondolom, hogy mi tehetünk arról, hogy ilyen a közhangulat, az pedig súlyos hiba lenne, ha hallgatnánk erről. Megértem, hogy ekkora hullámokat kavart a felmérésünk, ugyanakkor sajnálom, hogy ezen van a hangsúly, mert a film nem erről szól, nem ezt akarja kiemelni.”
Leniggerezett U17-es világbajnokok
A német U17-es válogatott tavaly decemberben a döntőben Franciaországot tizenegyespárbajban legyőzve lett aranyérmes az Indonéziában rendezett világbajnokságon. A sikerrel megvívott finálé után rengeteg fotó készült az együttes tagjairól, volt köztük egy kép, melyen a német együttes négy színes bőrű fiatal futballistája térdel a világbajnoki trófea mellett. A fotó alá rengeteg rasszista megjegyzés érkezett: „itt nem látok németeket, csak niggereket”, „ellopták a fekák a kupát?”, „hibás a galéria címe, hol van a fotón a német válogatott?” és a játékosok privát közösségi oldalaira is érkeztek becsmérlő üzenetek, fenyegetések.
„Sokkal nehezebb a mai játékosoknak, mint az én időmben – mondta Bobic. – Amikor én játszottam, még az internet is kezdetlegesen működött, a szurkolók csak a lelátóról szidtak minket, ezzel szemben napjainkban a különböző közösségi felületeken nagyon könnyen ki lehet készíteni valakit. A klubokban, ahol dolgoztam, azt tanácsoltam a játékosoknak, hogy saját érdekükben ne használják a közösségi médiafelületeket, de megtiltani nem akartam, nem is lehetett.”
A dokumentumfilmben – amit szerdán mutatnak be az ARD-n este főműsoridőben – a német válogatott színes bőrű játékosai közül Jonathan Tah reagál a felmérésre és azokra a bejátszásokra, ahol az utcán leszólított emberek beszélnek arról, hogy a német ember egyik fő ismertetőjegye a világos bőr.
„Szívesen beszélgetnék ezekkel az emberekkel, Hamburgban születtem, Németországban nőttem fel, őszintén szólva, nem is értem, hogy 2024-ben hogyan lehet komoly téma valakinek a bőrszíne” – jelentette ki a Bayer Leverkusen 28 éves védője.
„A politikusoknak óriási a felelősségük ebben a helyzetben, ebből látszik, mennyire veszélyes, ha ellenségnek kiáltják ki egyesek az országunkba érkezett bevándorlókat, a 21 százalék döbbenetesen magas szám” – mondta az ARD műsorában Klingbeil.
„A szüleim horvátok és szlovénok, ráadásul én nem is Németországban születtem, tehát ebben az esetben én is idegennek számítok, nem is játszhattam volna a német válogatottban, ami természetesen egy nagy marhaság – vette át a szót Bobic. – Hiszek abban, hogy a sport sokkal előrébb jár az elfogadásban, a toleranciában, mint a politika vagy a szurkolók. Sok öltözőben megfordultam játékosként, sportvezetőként, a labdarúgók között sosem volt jelentősége annak, hogy ki honnan származik, milyen a bőrszíne vagy a vallása. Egy csapat tagjainak közös a céljuk, minél több meccset akarnak megnyerni, csak ez számít. Aki beáll a sorba, azt elfogadja az öltöző világa, aki nem, azt kiveti magából.”
Bobic hozzátette: 2006-ban sem volt futball-láz Németországban, ez menet közben alakult ki, ahogy egyre jobb eredményeket ért el a válogatott.
„Emlékszem, a vb előtt óriási vita volt arról, hogy ki legyen az első számú kapus, ráadásul az utolsó felkészülési meccsek sem sikerültek jól, még az is fölmerült, hogy a rajt előtt leváltják Jürgen Klinsmann szövetségi kapitányt, ezért nem vonnék le következtetéseket abból, hogy egyelőre nyoma sincs annak a hangulatnak, ami 2006-ban a világbajnokság végén volt.”
Politizáljon-e egy labdarúgó?
„A játékosok több tízezer szurkoló példaképei, súlya van annak, amit mondanak, észszerű keretek között muszáj állást foglalniuk fontos társadalmi kérdésekben – mondta Klingbeil a hart aber fair műsorban. – Viszont az nagyon fontos, hogy semmit sem szabad rájuk erőltetni. A katari világbajnokságon a játékosoknak nem volt választásuk, oda kellett állniuk a csapatképhez, ahol mindenki befogja a száját. Nem volt szerencsés úgy kiállni a demokratikus értékek mellett, hogy ezt kötelezővé tették, ebből mindenképpen tanulni kell. Ráadásul Katar a vb előtt bevezette azokat a jogszabályokat az emberek elnyomása ellen, amiket a FIFA előírt. Az más kérdés, hogy ezek valóban segítséget jelentettek-e az országban élőknek, de a FIFA pontosan tudta, kinek adja oda a vb rendezési jogát, ha valósak lettek volna az aggályai, akkor máshova viszi a tornát. Az pedig érthető és normális, hogy a német válogatott játékosai közül nem mindenki értett egyet a tiltakozással, mégis mindenkinek részt kellett vennie benne, ami természetesen feszültséget okozott a csapaton belül.”
„Nagyon kényes ez a téma, nehéz megtalálni az ideális középutat, mindenki emlékszik Gündogan és Özil esetére, amikor Erdogannal szerepeltek közös fotón – hívta fel a figyelmet Bobic. – Könnyű ilyenkor elítélni a játékost, de mindenki biztos lehet benne, hogy nem ők kérték ezt a lehetőséget, szinte mindig a politikusok használják a sportolókat a saját népszerűsítésükre. Nem tudok olyan esetről, amikor egy játékos akarta úgy növelni a népszerűségét, hogy lefotóztatta magát egy politikussal. Amikor 1996-ban Európa-bajnokok lettünk, minket is elvittek nagyon sok rendezvényre, ahol olyan emberekkel is készültek közös képek, akiket nem ismertünk, sem előtte, sem utána nem láttuk őket. Ilyen helyzetben a játékosnak sokszor nincs választási lehetősége, én is úgy voltam ezzel, legyünk túl rajta, aztán engedjenek végre haza pihenni. Később derült ki, hogy rólam is készült kép olyan tartományi politikussal, akivel nem szerepeltem volna egy fotón, ha korábban elmondják, hogy kicsoda ő és melyik párthoz tartozik.”
