Leminősítette a Standard & Poor’s a francia államadósságot az eddigi AA-ról AA- kategóriába sorolva. Utoljára Nicolas Sarkozy regnálása alatt került sor hasonló lépésre, Párizs akkor veszített el egy „A”-t a háromból. Az amerikai hitelminősítő egyelőre nem látja esélyét annak, hogy 2027-re a hiány a GDP 3 százaléka alá szorítható. Az adósság 2017-óta folyamatosan nő, 97 százalékról mára a GDP 111 százalékát teszi ki, a csúcsot a francia pénzügyminisztérium 2025-re várja 113 százalékkal.
A francia kormány egyelőre nem képes spórolni, a költségvetés kiadásai a GDP 57 százalékára rúgnak, ez 8 százalékponttal haladja meg az eurozóna átlagát, miközben a franciák elégedetlensége nem csökken, keveslik a kormány erőfeszítéseit. 2023 végén a GDP 5,5 százalékát tette ki a kassza hiánya, összegszerűen 173 milliárd eurót, ami 21 milliárddal haladta meg az előző évi összeget. 20 milliárd euró megspórolása az idei cél, ám a konkrét lépések meghatározásával még adós a kormány. A munkanélküliek biztosítása, és a szociális biztonság az egyik terület, ahol pénzt találna Párizs, de ez egyelőre bizonytalan terepnek látszik. A gazdasági miniszter, Bruno Le Maire tlapján nem szerepel az adóemelés lehetősége, és szombati nyilatkozatában megerősítette, háztartásokat érintő kétmilliárd eurós adókönnyítés ígéretét tartani fogják.
Eközben az Európai Központi Bank (EKB) a pénzügyi stabilitást látja veszélyben az államok eladósodottsága tükrében, miközben az eurózóna átlaga javul, a 2020-as 100 százalékról 2023. végére az össz GDP 90 százalékára esett vissza az állomány. Az EKB mégis aggódik, a francia mellett, az olasz, a belga adósságspirál miatt.
Megválik az Anglo American a De Beers-től – jelentette be a napokban a londoni székhelyű bányaipari társaság, amely 85 százalékos részvénypakettel rendelkezik a gyémántipar főszereplőjeként nyilván tartott társaságban. Az 1888-óta működő, jelenleg 7,6 milliárd dollárra értékelt De Beers a világ legnagyobb gyémánttermelője, nyersgyémánt felkutatására, bányászatára és kereskedelmére szakosodott vállalatokat foglal magába. A De Beers vállalatok biztosítják a világ gyémánttermelésének 40 százalékát. A társaság 15 százalék erejéig Botswana állam tulajdonában van. A hírek szerint a lehetséges vevők között luxuscégek és öbölmenti pénzalapok jöhetnek szóba. Al Cook, a világ 20 országában aktív De Beers elnöke bizakodva nyilatkozott a cég jövőjével kapcsolatban, kijelentve, további évszázadokon át megőrzik piacveztői pozíciójukat a gyémántiparban. Az Anglo nagyszabású vállalatátalakításának csak egy része a De Beers eladása, a tervekben szerepel a szénbányászati, és a platinakitermelési ág értékesítése is. Ez utóbbi már csak azért is érdekes, mert a brit vállalat a világ platinabányászatának 40 százalékát uralja. Az Anglo és a De Beers 22 esztendővel ezelőtt jött össze, mindkét vállalat az Oppenheimer- családhoz köthető, az előbbi alapítója 1917-ben Sir Ernest Oppenheimer, az afrikai vállalat elnöke volt. 2012.-ben az Openheimer-részvényeket vásárolták fel az angolok, most az említett potenciális vevők mellett Nicky Oppenheimer neve is felmerült, de bennfentesek szerint a 78 éves üzletember nem valószínű, hogy belevágna az újabb üzletbe.
Hatalmas részvénycsomagot dobott a piacra a világ legnagyobb olajipari vállalata, az állami tulajdonú Saudi Aramco. A társaság legalább 12 milliárd dollárnyi bevétellel számol a teljes vagyon alig 0,64 százalékát kitevő csomag eladásából. A Reuters értesülése szerint az ügyletben közreműködik a Credit Suisse szaudi leánybankja és a BNP Paribas is. Az Aramco már 2019.-ben is kilépett a nyilvános piacra, akkor 1,5 százalékos pakettet értékesített rekordösszegnek számító 29,4 milliárd dollárért. A királyság, bár reálisan túlzás a kijelentés, pénzügyi problémákkal kűzd, immár hatodik negyedévben deficites a költségvetés. A fejlesztési tervekhez szükséges multitrilliós kiadások nincsenek összhangban a csökkenő olajbevételekkel. Elemzők szerint az Aramco részvényekből származó bevételek, és a Vision 2030-nak nevezett gigaprojekt, amelynek keretében a legfejlettebb infrastruktúrával ellátott új városok épülnek, köszönőviszonyban sincsenek egymással, ezek megvalósítási költségei alsó hangon 1000 milliárd dollárt igényelnek.
Erősebb volt a vártnál a gazdaság fékeződése az USA-ban. A kereskedelmi minisztérium adatai szerint a fogyasztók a kamatok, és az áremelkedés tükrében némileg visszafogták a költekezést. A GDP 1,3 százalékkal gyarapodott az év első negyedében az 1,6 százalékos előrejelzéssel szemben. 2023. utolsó három negyedében 3,4 százalékos bővülést jegyeztek fel. A fogyasztás éves szinten 2 százalékkal gyarapodott, de az utóbbi hat hónap már csökkenést jelzett, az idei első negyed 2,5 százalékos mínusszal zárt. A jövedelemnövekedés is lassult, az év utolsó negyedében még 3,6 százalékos ráta 1,5 százalékra esett vissza idén. A munkaerőpiac viszont még egészséges, így az elemzők egyelőre nem kongatják a recessziós vészharangokat. Igaz az árak emelkedése nem ad mozgásteret a jegybanknak, a 3,3 százalékos inflációs nyomás alatt továbbra is csúcsmagasságban tartja a Fed a kamatlábakat.
Elbúcsúzik a világ egyik legnépszerűbb autóipari rendezvénye a Genfi Autószalon. Az 1905-óta hagyományos esemény szervezői az érdeklődés radikális visszaesésésvel magyarázták a hét végén bejelentett döntést. Az idei tóparti showra, a covid okán négyéves szünetet követően, mindössze 168 ezren voltak kíváncsiak, miközben 2019-ben 602 ezer látogatót s azt is bejelentették, hogy Qatarban, a svájci rendezők közreműködésével, folytatódik a sorozat, 2025. novemberében Doha-ban találkozik az autósvilág. 1905-ben 17 ezren voltak kíváncsiak a tóparti városban az autócsodákra, köztük a svájci ipar, a Pic-Pic (Piccard et Pictet), vagy a Martini gyártmányokra, amelyek a 20-as, 30-as években tűntek el a színről. 1923-után állandó szervezőbizottság vette kézbe a szalon sorsát, amelynek látogatószáma 1925.- ben átlépte a 100 000-et, a fénykor csúcsán, 2005-ben 747 700-an tolongtak a genfi repülőtér melletti PalExpo tereiben. 2019-ben 180 gyártó érezte fontosnak a megjelenést, az idei szalonon összesen 33 kiállító volt, a Renault,
Dacia és az MG kivételével, az ismert márkák távol maradtak. Megveheti a japán Hitachi olaszországi leányvállalata, a Hitachi Rail, a vasúti jelzőberendezések gyártásában érdekelt Thales Ground Transportation-t (GTS). Az 1,7 milliárd eurós ügyletre, amely gyakorlatilag a forgalom irányítás számos digitálisan vezérelt elemét, így a jelzéseken túl a telekommunikációt, a hálózatellenőrzést és nem utolsó sorban a jegyeladást is érinti, 2 év vizsgálódás után adta áldását a brit versenyhatóság, a CMA. Előzőleg az uniós komisszárok is engedélyezték a fúziót. A versenyhatóság feltételeit teljesítendő, a Hitachi piacra dobja brit, francia, és német vasúti jelzőberendezés-irányító részlegeit. A Hitachi tíz évvel ezelőtt vásárolta fel az olasz Ansaldo-t, azóta ez a legjelentősebb lépés a japán cég életében, amelynek révén 7,5 milliárdos forgalommal az európai gördülő fuvarozás (vonat, villamos, metro) harmadik legnagyobb szereplője lesz. A piacvezető az Alstom 16 és félmilliárdos forgalommal, míg a második Siemens Mobility 10 és félmilliárd euróval dicsekedhet. Az ágazat legnagyobbja, a kínai állami CRRC 28 milliárd eurós értékesítést mondhat magáénak. A piac teljes tortája évi 211 milliárd dollár értékű, ebből a Hitachi Rail japán, olasz, brit és USA-beli aktivitással veszi ki a részét, míg a GTS Franciaországban, Németországban, Spanyolországban, Kanadában és Szingapúrban mozog. A tranzakciót követően a japán kapacitás 60 százaléka Európába kerül, 13 ezer alkalmazottal szemben csak 3500-at foglalkoztatnak otthon, és a jövőt megalapozó szerződések között a legfontosabbnak tekintik az Alstommal fele fele arányban megvalósítandó brit TGV-t.
