Egy ideje rendszeresen dolgozik a Budaörsi Latinovits Színházban Alföldi Róbert. Legutóbb a Liliom főszerepét játszotta, most pedig újra rendezett. Shakespeare Hamletjét, h.ml.t címmel vitte színre. A cím nyelvi átalakítása jelzi, hogy sok szempontból más ez a változat, mint az eredeti mű. A rendező ezt olvasva azonnal tiltakozna, hogy ez mégis csak a Hamlet, és tényleg az alaptörténet az, de a hangsúlyai nagyrészt eltérnek a megszokottól.
Hamlet és barátai az első jelenetben először meztelenek. Az előadás egy edzőterem öltözőjében játszódik, a térben padok és szekrények. (Díszlet és jelmeztervező: Kálmán Eszter. A címszereplő (Fröchlih Kristóf) végig tréningben.
Nagyon erőteljes a szöveg. Forgách András fordítását Bíró Bence dramaturg és Alföldi Róbert teljesen maivá, nyerssé és rendkívül hatásossá formálta.
Leginkább a szókimondása feltűnő. Nem kertel, néven nevez. Hamlet mássága is pontosan érzékelhető, de a környezete ezzel nem tud mit tenni. Ellenséggé címkézi és innen elkerülhetetlen a háborúskodás, egymás legyilkolásának szándéka. Persze az ősvétek Claudiusé (Mertz Tibor), aki Gertruddal (Pelsőczy Réka) szövetkezve meggyilkolja saját testvérét, Hamlet apját és szinte azonnal, gátlástalanul elfoglalja a trónt. Innen kezdve mindenki szerepet játszik, hiszen az igazságot titokban kell tartani. Hamlet szelleme ebben az előadásban hallucinációként jelenik meg. Az edzőterem takarítójában (Bregyán Péter) látja meg Hamlet apja szellemét és vele mondatja ki a brutális gyilkosságot. Alföldi megfordítja a szerepeket, hiszen ebben a verzióban Hamlet tud az esetről, és ezt vizionálja a környezetének. Barátait egyetemi hallgatók – Sas Zoltán, Juhász Vince és Rákos Olivér – játsszák. Hamlet valószínűleg vonzódik Horatióhoz, ebből következően Ophelia (Szőts Orsi) iránti érdeklődése abszolút szerepjáték. Szőts Orsi teltkarcsú, fura ruhákba öltöztetett Opheliája érzi, hogy eszközzé válik, mégsem tudja kivédeni ezt a szituációt. Megőrülése az előadás egyik legmegrázóbb jelenete. Remekek a dalok és a zenék is a produkcióban.
A királyi párt alakító Mertz Tibor és Pelsőczy Réka nagyon pontosan ábrázolják azt a hatalmi helyzetet, amelyben a hazugság lavinaként lassan, de biztosan mindent elfed és ebből már semmiféle kiút nem létezik. Igyekeznek mindenféle manőverrel megtalálni a megoldást, de bármihez nyúlnak, az maguk ellen fordul. Taktikázásuk jól mutatja, hogy a hatalomban lévők teljesen elveszthetik az önkontrollt, csak az számít, hogy megtartsák a pozícióikat.
A gyilkosságot leleplező színdarabot Hamlet barátai játsszák el. Ezzel felerősítik a színház személyes, szembesítő szerepét. Azt látjuk, hogy van egy pont, amikor értelmét veszti a hazudozás, az más kérdés, hogy általában hosszú az út, amíg idáig eljutunk.
Az előadás egyik legmarkánsabb alakítása a Poloniust játszó Takács Katié.
A király bizalmasa, államtitkára kosztümben, karjára vetett táskával rutinos mosollyal, belső hittel osztja az észt, fedezi a hazugságot, önmagát is ámítva, de csak addig, még ő is áldozatává nem válik ennek a kegyetlen, vérrel teli játéknak.
Rosencrantz és Guildenstern Chován Gábor és Hartai Petra megformálásában jobb sorsra érdemes, az események egyszerű statisztáivá váló fiatalok, akiket aztán szintén egyszerűen eltakarítanak az útból.
Az előadás végén Fortinbrasként Hartai Petra jelenik meg. A véres szörnyűséget meglátva igyekszik mindent és mindenkit eltüntetni a színről. A korábbi bűnöket az új hatalomnak sem érdeke megmutatni. Mindenki jobban jár, ha a bűnbe résztvevők, érintettek valamennyien elnémulnak. Még az is, aki csak szemtanúja volt ennek az egésznek. Mások meg a túlélésért maguktól átállnak. A többi meg legyen néma csend…
Infó
William Shakespeare
h.ml.t.
Fordító: Forgách András
Dramaturg: Bíró Bence
Budaörsi Latinovits Színház
Rendező: Alföldi Róbert
