- Zajácz D. Zoltán: Sötétség Malmőben (részlet)

Az áldozat egy tizenhat-tizenhét év körüli lány, egyelőre nem sikerült azonosítanunk. Nem találtunk nála iratokat. Egy széles pengéjű késsel szúrták le. Egyetlen döfés a mellkas közepébe.
A holttestre éjfél után pár perccel találtak rá a Rosengård egyik étterme, a Silver Öring hátsó bejáratánál.
– Ocsmány környék – vetette közbe Rasmus Persson. Teljesen fölösleges megjegyzés volt, hiszen ezt mindenki tudta.
Greta úgy tett, mintha meg sem hallotta volna.
– A halottkém jelentése még nem készült el, de Olle, mármint Norén doktor biztos benne, hogy valahol máshol ölték meg, aztán kitették egy autóból, mint valami szemetet.
– Térfigyelő kamerák? – kérdezte Molander.
Greta megrázta a fejét.
– Az étteremnél nincsenek. De a környékről minden kamera felvételét bekérettem. Talán lesz rajtuk gyanúsan mozgó autó. A halott lányt valószínűleg tizenegy és éjfél között rakták ki a kocsiból, mert valamivel tizenegy előtt az egyik pincér kiment a hátsó ajtón, és elszívott egy cigit a kuka mellett. Ő az egyetlen, aki ott szokott dohányozni. Mindenképpen észre kellett volna vennie a holttestet.
– Rendben – mondta Molander. – Hogyan tovább?
– Először is meg kell tudnunk, ki volt a lány. Feltehetően azokkal a gót fiatalokkal lógott, akik esténként az Amiralsgatanon gyűlnek össze. Két csapatban járjuk végig a szórakozóhelyeket. Rasmus Nicklasszal megy, én meg Gunnarral.
Rasmus és Gunnar bólintott, hogy értette. Nicklas elhúzta a száját.
– Mikor lesz meg a boncolási jegyzőkönyv? – kérdezte Molander.
– Olle ebéd utánra ígérte – felelte Greta.
– Jól van. Akkor fél háromra hívom össze a sajtótájékoztatót. Mindenütt közzé kell tennünk a lány fényképét. Valakinek csak hiányzik…
– Tehetős családból való volt – jegyezte meg Greta. – Talán azt mondta otthon, hogy egy barátnőjénél alszik, ezért nem keresték eddig.
– Tehetős családból? – kérdezte Nicklas. – Ha az apja lennék, biztos nem hagytam volna, hogy így kidekorálja magát.
– Ha az apád lennék, nem engedném, hogy ebben a bőrdzsekiben járj… – mondta vigyorogva Rasmus.
– Nem vagy vicces – felelte epésen Nicklas.
– Álljatok le! – förmedt rájuk Molander. – A nyomozást Greta vezeti. Elvárom, hogy mindenki tegye a dolgát. Most megyek, és beszámolok a főkapitánynak…

[…]

Valamivel tizenkettő előtt Greta asztalán megcsörrent a telefon: Olle Norén nem várta meg az ebédet.
– Kész a jelentés. Átjössz, vagy átvigyem?
Greta tudta, hogy Olle már csak a testalkatából adódóan is nehézkes és lusta, így egy percig sem gondolta komolyan, hogy bejön a kapitányságra. A férfi persze tisztában volt vele, hogy Greta tudja ezt, ezért gondolkodás nélkül felajánlja majd, hogy inkább ő megy el hozzá a Mariedalsvägenre.
Persze átküldhette volna e-mailben is a jelentést, de Greta ismerte a halottkémet: imádott fontoskodni, és belehalna, ha nem egészíthetné ki a leírtakat élőszóban.
A halottkém irodájának berendezése az alacsony szekrényeken kívül mindössze egy asztalból és két székből állt. A vendégeit mindig a karosszékbe ültette, mert abba ő maga bele sem fért volna.
Szó nélkül odatolta Greta elé a jelentést.
– Tehát a halál este hét és nyolc között állt be – mondta Greta.
Olle bólintott.
– Ez azt jelenti, hogy a gyilkosnak három-négy óra állt a rendelkezésére, hogy eldöntse, mit csináljon a holttesttel – folytatta Greta. – Minden attól függ persze, hogy hirtelen felindulásból tette-e, vagy gondosan kitervelte. Mit tudunk a gyilkos fegyverről?
Ezt egy oldallal később elolvashatta volna, de látta, hogy Olle Norén alig várja, hogy beszélhessen.– Hát ez az! – kezdte hálásan a halottkém. – A seb meglehetősen széles. A gyilkos amatőr lehet, mivel a mellkas közepén szúrta meg a lányt. Egy profi a szívét vette volna célba a megfelelő bordák között. De a kés így is elérte a szívburkot.
Beszéd közben felállt, és az egyik szekrényhez ment. Kihúzott egy fiókot, és kivett belőle néhány konyhakést.
– Összeszedtem, amennyit csak tudtam. Ám ezek közül egyik sem illik a sebbe. De ezek többnyire svéd és kínai holmik. Én japán késre gyanakszom.
Greta elképzelte, ahogy az ismeretlen kéz mellkason szúrja a lányt, és megborzongott.
– Az áldozat nem sokat szenvedett, néhány másodperc alatt meghalt – folytatta Olle, mintha csak olvasott volna a nyomozó gondolataiban.
Greta úgy vélte, hogy a lányt váratlanul érte a támadás. Csodálkozástól kikerekedett szemmel bámult a gyilkos arcába, mintha azt kérdezné: Miért tetted? Aztán néhány másodperc múlva már beborította a sötétség.
– Dulakodásra utaló nyom a letört körmén kívül?
– Semmi. A lány nem számított a támadásra.
– Utal valami a tetthelyre?
Olle összeráncolta a homlokát.
– Lehetett egy lakás konyhája, de akár az utca is. A lány ruháján találtam néhány textilszálat, ezeket Sofia vizsgálja. Származhatnak korábbról, de akár a gyilkos ruhájából vagy a kocsi csomagtartójából is.
Greta elgondolkodott.
– Egy étterem mögött találták meg. A biztonság kedvéért meg kell vizsgálnunk a késeiket. Bántalmazásra, fogva tartásra utaló nyom?
– Semmi.
– Nemi erőszak?
Olle ismét a fejét rázta.
– Viszont azt tudjuk, hogy néhány órával a halála előtt közösült valakivel, de minden bizonnyal a saját akaratából. Vettem mintát a spermából, azt is átküldtem Sofiának.
– Ha volt egy fiúja, és nem ő tette, akkor jelentkezni fog – mondta Greta. – Az esti hírekben benne lesz a lány fotója. De ha mégsem jelentkezne, remélhetőleg megtaláljuk majd a barátait. Ma este végigjárjuk a gót kölykök kedvenc szórakozóhelyeit.
A nyomozó az órájára nézett.
– Valami, amit még fontosnak tartasz?
– Mindent megtalálsz a jelentésben.
Greta már az ajtónál járt, amikor Olle utánaszólt:
– Még valami, bár ez is ott áll a jegyzőkönyvben… Az egyik tetoválása nagyon friss, legfeljebb két hete készült. Akár ezen is el tudsz indulni.
Greta visszament a kapitányságra, beszámolt Molandernek a fejleményekről, aztán a lifthez lépett.
– Nem akarsz ott lenni a sajtótájékoztatón? – kérdezte a főnök.
– Az a te műfajod – felelte, miközben beszállt a liftbe.
– Bemegyek a kórházba Thoréhez.

Thore Öberg úgy örült a csokoládénak, mint egy gyerek. Greta nem volt benne biztos, hogy Thore ehet édességet, de azt tudta, hogy nagyon szereti.
– Jól nézel ki.
Ez persze nem volt igaz. A férfi arca hamuszürke volt, a szeme körül mély árkok húzódtak. De hát ez nem csoda, hiszen egy héttel korábban infarktusa volt.
– Mit mondanak az orvosok?
Thore mohón bontotta ki az egyik étcsokit.
– Azt, hogy a csokoládétól jobban leszek.
Greta megcsóválta a fejét.
– Mi lenne, ha egyszer komolyan beszélnél?
A férfi lenyalta az ujjáról a vékony csokiréteget, hogy egy gramm se vesszen belőle kárba.
– Milyen az új fiú?
Greta nagyot sóhajtott.
– Egészen ügyes – vallotta be aztán. – De túlságosan bizonyítani akar, és ettől idegesítő.
– Te pont ilyen voltál – mondta rövid csend után Thore.
– Adj neki egy kis időt!
– Szeretném, ha minél hamarabb visszajönnél – közölte kertelés nélkül Greta.
– Láthatod, nem rajtam múlik – nézett körül a szobában Öberg. – Amúgy meg elmesélhetnéd, milyen ügyön dolgozol. Innen is tudok segíteni.
– Jaj, nem… – szaladt ki Greta száján. – Nem azért mondtam. Neked most pihenned kell.
– Láttam a hírekben, hogy éjszaka gyilkosság történt Rosengårdban.
– Igen. Egy tizenhat év körüli lány. Én voltam kint a helyszínen.
– És…? – villanyozódott fel a férfi. Okos disznószemei rögtön csillogni kezdtek.
– Most jövök Olle Noréntől. A lányt mellkason szúrták, de nem a sikátorban, hanem valahol másutt.
– Tudjuk, ki az áldozat?
Így kérdezte: Tudjuk? Greta képtelen volt megállni mosolygás nélkül.
– Nem voltak nála iratok. Molander egy óra múlva sajtótájékoztatót tart – nézett az órájára a nő. – Minden résztvevő megkapja a lány fényképét.
– Mik a megérzéseid?
– A megérzéseim? – kapta fel a fejét Greta.
– Igen, a megérzéseid. Majdnem tíz éve dolgozunk együtt. Tudom, hogy ebben átkozottul jó vagy.
– Ó, hát…
– Ki vele!
Greta a férfi ágya mellé húzott egy fehér széket, és leült.
– Valami zavar ebben az ügyben. Pontosabban a lányban zavar valami. Nehéz megfogalmazni. Olyan, mintha nem az volna, akinek látszik.
Thore felült az ágyban. Pont erre gondolt az előbb. Gretának minimális tényanyag birtokában is nagyon eredeti meglátásai voltak, és ezek sokszor hasznosnak bizonyultak a nyomozásaik során, bár néha az is előfordult, hogy tévedett. De akkor is inspiráló volt, ahogy a bűntényekről gondolkodott.
– Ezt miből gondolod?
– Egy gót fiatal volt. Tudod, kik azok, ugye?
Thore Öberg bólintott.
– Nos… Feketében volt, bakancsban, meg minden, ahogy kell. De megnéztem közelebbről a ruháit. Egytől egyig finom, drága holmi.
– Tudjuk, hogy vannak köztük elkényeztetett, gazdag gyerekek.
– Igen, de… Mondom, csak egy megérzés…
Thore közelebb hajolt.
– Halljuk!
– Az az érzésem, hogy csak külsőségekben volt gót. Belül valójában…
– De hát ez sem ritka – mondta Thore. – Vannak, akik nem meggyőződésből, hanem divatból csinálják. Amúgy is sok ebben az egészben a póz. Nem is tudom, hogy lehet-e ezt egyáltalán komolyan csinálni… Inkább csak a környezetüket akarják bosszantani.
– Hát éppen ez az – mondta elgondolkodva Greta. – Az előbb azt mondtad, a megérzéseimre vagy kíváncsi.
Öberg biztatóan bólintott.
– Valami azt súgja nekem, hogy nem divatból, és nem is meggyőződésből tette.
– Akkor?
– Olyan volt, mint aki rejtőzködik.
– Rejtőzködik? – élénkült fel Thore. – Úgy érted, hogy…
– Úgy – mondta Greta.