Martina, a cseh falucskában élő konok kiskamasz semmi mást nem akar, csak egy kutyát. Vágya végre teljesül, ám nem sejti, hogy Hópihe, az édes kicsi fehér kölyök nem a legideálisabb házikedvenc: nagyra nő, elszökik, morog. Hópihét senki se szereti igazán, de hogy valaki szándékosan megölje, ez talán túlzás lenne. Ám amikor Martina holtan találja kedvencét az út szélén, nyomozásba kezd, barátai és a faluban tartózkodó prágai fiú, Šimon is segítenek. Petra Soukupová Hová tűnt Hópihe? című műve a cseh és szlovák illusztrált irodalommal foglalkozó Csirimojó Kiadó gondozásában jelent meg Magyarországon. Fordítója, J. Hahn Zsuzsanna májusban elnyerte az Év Gyermekkönyve Díj műfordítói kategória elismerését, őt kérdeztük a különleges ifjúsági könyvről.
J. Hahn Zsuzsanna nem először fordítja Petra Soukupovát, aki állítása szerint hazájában rendkívül népszerű – ez a siker forgatókönyvírói szemléletmódja mellett minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy kiváló érzékkel ábrázolja szereplői motivációit, mestere a bonyolult családi kapcsolatrendszerek bemutatásának és szereplői pszichológiai megformálásának – hangsúlyozta a fordító, aki szerint Soukupová vagány szerző. (Idén egyébként a cseh irodalmat képviseli a Margit-negyedben zajló Irodalom Éjszakáján, Eltűnés című elbeszéléskötetéből hangzanak majd el részletek.) – Soukupová nem finomkodik gyermekeknek szóló történeteiben sem, bátran nyúl olyan témákhoz, amelyektől a legtöbb szülő igyekszik megóvni a gyermekét – hangsúlyozta J. Hahn Zsuzsanna. – Talán elárulhatom, hogy komoly dilemmát okozott a kiadóban és nagyon sokat törtük rajta a fejünket, megtarthatjuk-e a kötet cseh címét, ami így hangzott volna: Ki ölte meg Hópihét? Végül arra jutottunk, hogy a magyar szülők aligha vennék meg ilyen címmel ezt a könyvet a gyereküknek. De vajon beszélgethet-e a szülő annál megnyugtatóbb és biztonságosabb szituációban ijesztő témákról a kiskamasz gyermekével, mint egy olvasmányélménye alapján? Márpedig a gyász előbb-utóbb mindenkit érint, és az sem kerülhető el, hogy felnövekedve rálássanak a felnőttek életének árnyoldalaira is, ezektől képtelenek vagyunk megóvni, megkímélni a gyermekeinket. Szerintem (és ezt nem csak műfordítóként és anyaként, hanem majdnem végzett irodalomterapeutaként is mondom) sokkal jobb, ha azt tapasztalják, hogy az ilyen nehéz témákról is nyíltan és őszintén beszélhetnek velünk, nem dugjuk homokba a fejünket – fogalmazott a fordító.
Az író elkészítette rokonkönyvét a szóban forgó ifjúsági műnek, amely inkább egy felnőtt szálat domborít ki.
Az Így lesz a legjobb mindenkinek hamarosan megjelenik magyarul a Csirimojó Kiadó gondozásában. – Kifejezetten izgalmas és eredeti ötletnek tartom ezt a koncepciót: az ifjúsági regény összekapcsolódik a felnőtteknek szóló kötettel. Szereplői és helyszínei közösek a Hópihéből ismertekkel, a cselekmények pedig egyes dramaturgiailag fontos pontokon összeérnek. Mindkettő önmagában is teljes értékű könyvként olvasható, de párhuzamosan, együtt olvasva még komplexebb élményt nyújtanak. Az együtt olvasás pedig talán még jobb lehetőséget nyújt a szülőnek és a kiskamasznak a közös-hasonló olvasmányélményükről, nehéz témákról, vagy csak úgy egyáltalán, igazán mélyen beszélgetni – vetette föl J. Hahn Zsuzsanna.
A fordító szerint Soukupovát tartózkodó, sallangmentes stílus jellemzi, szenvtelen és egyszerű nyelven ír, mégis minden benne van a mondataiban, ami ahhoz kell, hogy az olvasó beleélje magát a szereplők helyzetébe. – Amiatt, hogy ennyire hitelesen ír, nem esik nehezemre ráhangolódni és elkapni a stílusát. Érdekes módon a fordítás nehézsége is éppen ebben rejlik, annyira feszes és lényegretörő a szöveg, hogy nehéz magyarul is természetesen hangzó mondatokban visszaadni. Fejtörést okozott még egy név, mivel a tulajdonosát az egyik jelenetben nagyobb fiúk éppen a neve miatt csúfolják. Ezt magyarul csak úgy lehetett megoldani, hogy végül megváltoztattam a fiú vezetéknevét. Ugyanennek a fiúnak egyébként a keresztnevét sem hagytam meg, mert az eredeti neve a könyvben gyakran használt becenév változatában magyarul lánynév, más becézése pedig nem nagyon van – tette hozzá.
A cseh szerző egyrészt sebészi pontossággal írja le a házikedvenc utáni vágy élményét, valamint a tizenévesek közti és családi viszonyrendszereket. Tereza Ščerbová gyönyörű illusztrációi meghatározzák az írásmű világát: fekete, fehér és szürkéskék színek közt mindig virít valami napsárga. Alapvetően melankolikus hangulatú rajzok ezek, de a harsány szín mindig ellenpontozza a szomorúságot, ahogy a szöveg önreflexív humorral oldja a Hópihe értelmetlen halála miatt érzett fájdalmat. Petra Soukupová könyve felkavaró, de érdemes elolvasni, felnőttként is sokat tud adni, és igaz, segítő olvasmány lehet.
Infó
Petra Soukupová – Hová tűnt Hópihe?, fordította: J. Hahn Zsuzsanna, Csirimojó Kiadó, 2023.
