Magyarországon az Uniót érintő kérdéseket sokak számára le kell fordítani a könnyen érthetőség nyelvére. Ez nem az emberek hibája, vagy azoké, akik nem mélyednek el az EU-t érintő kérdésekben, hanem a kormánypropagandáé, amely mérhetetlenül lebutított üzenetekkel bombázza a magyarokat, ha az Európát érintő kérdésekről van szó.
Amikor Giorgia Meloni olasz kormányfő a múlt héten azt közölte, nem akarja a két szélsőjobb frakció, az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR), illetve az Identitás és Demokrácia (ID) egyesülését a júniusi EP-választás után, az a kormánypropaganda nyelvezetében azt jelenti: nem foglaljuk el Brüsszelt. Igaz, erre még akkor sem lenne esély, ha a két frakció egy képviselőcsoportban folytatná a munkát. Amikor év elején itthon kitalálták az „elfoglaljuk Brüsszel” mantráját, a januári felmérések szerint látszott némi esély arra, hogy az Európai Néppárt (EPP) és a két szélsőjobb frakció együttesen többséget szerezzen az EP-ben, ám azóta több olyan fejlemény történt, amely megakasztotta e pártok előretörését.
Ám ezen politikai erők között eleve olyan jelentősek a különbségek, hogy egy ilyen jobboldali összefogásra sosem volt valós esély. Nemcsak az újraválasztásában reménykedő Ursula von der Leyen bizottsági elnök deklarálta: az Ukrajna támogatását elutasító formációkkal nem képzelhető el együttműködés, ami elég egyértelmű üzenet a Fidesz számára is, de Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke is.
Mivel Meloni azt reméli, hogy az általa vezetett pártcsalád, az ECR a hatalom közelébe kerülhet Brüsszelben, esze ágában sincs összefogni az Identitás és Demokráciával. Ebben ugyanis több olyan politikai erő jut szóhoz, amely egyértelműen ellenzi Ukrajna megsegítését. Másrészt Meloni és az ID illusztris személyisége, Marine Le Pen között is igencsak feszült a viszony, nehéz elképzelni kettejük zavartalan együttműködését.
Lehetetlen előre megjósolni a következő EP összetételét, de – az egyszerűség nyelvére lefordítva – egy biztos: nem Orbán Viktor hozza meg Európának a békét.