A Budapesten élő, egy Békés megyei kisvárosból származó András (maradunk a keresztnevénél, mivel így ismerik a követői is) a Facebook-oldalát hét éve hozta létre, akkortájt még zenélésről posztolgatott, nem is volt tervben, hogy politikai posztokat vagy vicces videókat gyártson. A 2021. október 23-i békemenet adta az első lökést: valaki birkafejet montázsolt a békemenetre érkezők buszának oldalára, és ráírta, hogy „élőállat-szállítás”.
– Mikor megosztottam és kaptam rá ezer lájkot, átfutott az agyamon, hogy ebbe az irányba kellene menni, de az még nem az én mémem volt. Engem sem akkor, sem azóta nem keresett meg párt, sem Soros vagy a „dollárbaloldal”, hogy dolgozzak nekik. Nem is vállalnám, mert biztos lennének elvárásaik, és ha valaki ezt pénzért vagy megrendelésre csinálja, szerintem el is veszíti a hitelességét. A hétköznapokban távol áll tőlem a politizálás, most a választások miatt napi szinten figyelem több politikus oldalát. Ennél mélyebben nem folyok bele, mert nem az én világom, a mémek készítése számomra pont kielégítő. Számomra ez csak hobbi, időtöltés, miközben a másik oldalon van egy központ, akik kifordítják a világot is, ezért kapnak fizetést. Amennyit én az oldalammal keresek, arra elég, hogy a szoftverlicenceket kifizessem, és legfeljebb iszom belőle még két kávét. Itthon sok bevételszerző funkció nem is elérhető, Amerikában hülyére kereshetném magam a lájkszámok vagy a videómegtekintések után – meséli András, aki filmek digitális terjesztésével foglalkozik egy külföldi cég alkalmazásában, ezért sem tart a NER csápjaitól.
Ma már szinte kizárólag saját gyártású mémeket oszt meg, olykor Gézamalac alkotásai is helyet kapnak az oldalán. Itthon nem jellemző, hogy jelentenék, ha valakinek a nyilvános fotóját felhasználja, de a márkanevekkel csínján kell bánni, valószínűleg a platform védjegyfigyelő modulján akadt fenn a „Nerpresso” parafrázisa, amit törölt a Facebook. A kreatív flow elérésére nincsen receptje, általában bevillan egy-egy kép, ami megihleti, és vicces embernek tartja magát a magánéletben is. Mások tartalmainak megosztása viszont szerinte hosszú távon nem működik, mert elkényelmesedik az ember, és nem alkot.
– Az nem zavar, ha a saját dolgaimat mások is megosztják, amíg nem vágják le a logómat, és nem írnak rá a képre mondjuk obszcén tartalmakat. Én ha csak egy ötletet veszek át más alkotótól, a forrást megjelölöm legtöbb esetben. Én dolgozom vele, mások meg csak újraosztják, közben egy tüntetésre nem mennek ki, nem biztatják a követőiket sem erre, na, ilyenből rengeteg van – mondja András.
Deepfake és MI
Pár hónapja a mesterséges intelligenciát is használja a mémkészítéshez, például képekre montírozza rá a politikusok arcát, mintha ők lennének rajta. Már nem is csak képformában gyárt tartalmat: a Tóth Gabiról és a Schmidt Máriáról készült deepfake videók olyan rekordot futottak, ami még a készítőt is meglepte.
– Kell egy kicsit változni, újat is belevinni, így tudsz fejlődni, és nem unnak meg. Egyszerre izgalmas és ijesztő, milyen gyorsan változik a világ a mesterséges intelligenciával. Orbán Viktor-os MI-képből például rengeteg van, egyre jobban hasonlítanak is rá, de a részletekből még kiderül, hogy ez mű. Például az egyik képen Putyinnal táncol, és négy helyett hat kezük van. Emellett így az alkotás kreatív része kihal, előbb-utóbb a Facebook is korlátozza majd ezeket a tartalmakat, mert nincs hozzáadott emberi értékük – véli András. Szerinte meg lehet vezetni az embereket az MI-gyártotta tartalmakkal, ahogy rengetegen valódinak vélték Taylor Swift manipulált pornográf képeit is. Sokan azt sem ismerik fel, hogy „Schmidt Mária ilyesmit sosem mondana”, noha a posztjaiban elég egyértelmű, hogy valójában nem a Terror Háza Múzeum főigazgatója énekli a Dübörög a ház című popdalt.
Kipufogott forradalom
Arról kérdeztem Andrást, van-e komolyabb ambíciója az oldalával, mint a kreativitása kiélése, és lehet-e a mémekkel mozgósítani?
– Nem gondoltam arra, hogy a mémekkel megváltom a világot, vagy mozgalmat indítok. Ezek épp arra jók, hogy ha reggel felkelsz, megnyitod a Facebookot, és szembejön egy, akkor jót nevetsz, és jól indul a napod. Százezer követő fölött már tudod a táborodat egy ellenzéki tüntetésre mozgósítani, persze ennek egyik része eljön, a másik nem.
De mémekkel nem lehet sem szemlélet-, sem kormányváltást előidézni. Nem is feltétlenül csökkentik az emberekben felgyűlt feszültséget.
A mémek ma már a tájékozódás forrásai is, mert ha a híreket nem is olvasod, a mémekből látod a sok mutyit, aztán az egyik szemeddel sírsz, a másikkal nevetsz, annyira abszurd az egész. Persze a hatszázhetvenedik uniós forrás ellopása vagy Mészáros Lőrinc újabb milliárdos biznisze már nem lendíti ki az embereket a posványból. De a kegyelmi botrány nagyon sok embert kimozdított, becsületbeli ügy volt, hogy elmenj a tüntetésre, akár van gyereked, akár nincs. Ugyan a botrányba belebukott Novák Katalin és Varga Judit, de én ilyen helyzetben bármilyen kormánytól azt várnám, hogy lemondjon, és itt máig nincsenek megnevezve a valódi felelősök sem.
András szerint Magyar Péter jókor volt jó helyen, amikor beleállt ebbe, de hogy mennyire lesz a politikai munkásságának tartalma, majd a tettei fogják igazolni.
– Persze tiszteletre méltó, hogy ennyi embert ki tud vinni az utcára, és végre van valaki, aki ki tudja mozdítani az embereket a fotelből, ami az ellenzéknek se külön, se együtt nem sikerült.
Közben az ellenzéket savazni sem érdemes, amikor kétharmad van – ha 2026-ban nem így alakul, akkor talán lesz végre közük is a politikához.
Megkapom így is, hogy fideszes vagyok, de nem bántanak, egy-két kivételtől eltekintve nem fenyegettek meg.
Mikor a tanárok, majd a katások melletti tüntetések kapcsán posztolt, heti 1-2 olyan üzenetet kapott, hogy „ha meglátunk, a vesédbe vágjuk a kést”, és nem kamuprofilokról írták ezeket. – Személyesen még senki nem jött oda hozzám a tüntetéseken, vagy az utcán, a boltban, hogy belém kössön. Egy ideje már kikapcsoltam az üzenetküldést, de nem hiszem, hogy félnem kellene. Hadházy Ákos sokkal keményebb, tényfeltáró munkát végez, és még semmi baja nem történt – mondja. No de Hadházyt védi a nyilvánosság és hogy közszereplő, kötekedem kicsit, míg a tartalomgyártó szerint azért sem kell az üzengetőktől tartani, mert „amelyik kutya ugat, az nem harap”.
– Amikor még nem sok követőm volt, a negatív kommentek nem estek jól, nem tudtam hova tenni, hogy fér ennyi gyűlölet az emberekbe – idézi fel a kezdeteket. – Ahogy nőtt az oldal, megszoktam, hogy a kommentelők fele normális, a másik fele mindenbe beleköt. Nem csak engem, mindenkit provokálnak, hogy felnyomhassák az oldalát. Ha szofisztikáltan válaszolsz nekik, kikezdhetetlen vagy, de ha ugyanolyan anyázós stílusban elküldöd, akkor pár feljelentés után korlátoz a Facebook. Ezer komment fölött pedig már nem olvas el mindent az ember. Sok posztnál most is több a pozitív hozzászólás, de már arra se mindig tudok válaszolni.
Kész mémek
Egyes politikusokat, például Szentkirályi Alexandrát nem nehéz parodizálni, mert a posztjai szinte már önmagukban mémek. Kiről lehet még jó mémeket csinálni? – tudakolom Andrástól.– Ki kell tapasztani, mi a jó ízlés határa, kiket tehetsz ki, és kik azok, akik csak gyűlöletet gerjesztenek.
Én az olyan mémet szeretem, ami nem személyeskedő, nem megalázó, ez az esetek kilencven százalékában tényleg felkapott is lesz.
Szentkirályi Alexandrának sem a női mivoltát akarom becsmérelni, de muszáj kicsit átszerkesztgetni a képeit, mert jobb elérést kapnak. Nem érzem jó alapanyagnak Kunhalmi Ágnest vagy Dobrev Klárát, Gyurcsány Ferenc viszont már nagyon megosztó, akárcsak Magyar Péter, aki most „az első számú közellenség”. A kommentelők közül páran túl komolyan veszik a vicces posztokat, és többen nem értik az iróniát. A Facebook-cenzúra sok olyan tartalmat is letilt, ami egyértelműen nem sért senkit. A követőszám semmire nem garancia, annyira lutri, mi éri el az embereket. De már nem esem kétségbe akkor sem, ha egyik hónapban 6 millió embert értem el, aztán csavarnak egyet az algoritmuson, a következőben csak 3 milliót, és persze folyton csavargatják.
