Nemzetközi felmérések is arról számolnak be, hogy sokszor túl sok idő telik el az első tünet megjelenése és a diagnózis felállítása között. Jelenleg mintegy 10 ezer embert érint a betegség, de ha ehhez az őket ápoló családtagokat is hozzávesszük, akkor csaknem 30 ezer ember érintett közvetve vagy közvetlenül.
Az SM a központi idegrendszer gyulladásos autoimmun betegsége, amikor az agy és a gerincvelő idegsejtjeinek védőburka sérül, és ez visszafordíthatatlan szövetkárosodást, hegesedést okoz. Hogy a bajjal küszködők közül ki és milyen jelekkel találkozik először, az attól függ, hogy az idegrendszeren belül, az agyban hol jelenik meg először a hegesedés. A tünetek alattomosak. A betegség kezdetének az egyik leggyakoribb jele a féloldali homályos, vagy kettős látás szemrezgés, amit gyakran fájdalom kísér. Ezeket a tüneteket a látóideg gyulladása okozza. A betegség jelei közé tartozhat a csípő, szúró érzés, zsibbadtság vagy dermedtség érzete, izomgyengeség, rendkívül erős reflexmozgás, izomgörcs, vagy nehézkes mozgás, koordinációs és egyensúlyozási problémák, beszédzavar, nyelési nehézségek, fizikai kimerültség, nehézkessé váló gondolkodás.
A betegségben az egyes tünetek időszakos fellángolásával, majd elcsendesedésével járó időszakok váltják egymást. A periodikus fellángolások – köznyelvben suboknak nevezett állapotok – rendszerint a kórházi ellátást is szükségessé teszik. A kór előrehaladtával a subok egyre ritkábban jelentkeznek, de közben zajlik az állapotromlás, az idegek károsodása. A beteg először csak azt veszi észre, valami baj van a járásával, kezdetben nem tud futni, utána már nehezére esik a járás is.
– Minél korábban jut el valaki a kezelésig, annál nagyobb az esély, hogy a rokkantságig vezető útja jelentősen meghosszabbítható. Ha 20 éves korban kezdődik a terápia, akkor 20 évet is meg lehet nyerni – hangsúlyozta a szakember. Szerinte az SM-es betegek sorsa azon is múlik, hogy saját maguk mennyire akarnak az állapotukon javítani. A rokkantság bekövetkezése késleltethető például testmozgással, és ez lehet bármi, amit a beteg élvez.