Kína;cseresznye;

Magyar cseresznye Kínába

A kínai elnök látogatása után egyesek vehemensen gúnyolódnak a megkötött egyezmények között fellehető megállapodáson, amely a cseresznye exportról szól. Szóba került Torgyán miniszter is, csak van egy kis gond. A legelső Orbán-kormány vidékfejlesztési minisztere annak idején chilei cseresznye transzferről értekezett, ami elég talányos volt, ám most nettó cseresznye exportról lenne szó. (Azóta egyébként itt-ott, igaz, horror áron, de lehetett chilei cseresznyét kapni. És ha az valóban onnan jött, hát megállapíthatjuk: a chilei gyümölcs csodálatosan finom.)

Először is, minden növényi, állati eredetű nemzetközi üzlet nagyon szigorú szak-egészségügyi engedélyhez van kötve, mely körülményeket az importáló ország nagyon szigorúan ellenőriz, két dologra tekintettel: az egyik a kibocsájtó ország megfelelése a befogadó ország előírásainak, a másik a saját termelőik, a saját piacuk védelme. Ma már az egyik legigényesebb és legszigorúbban védett piacra, a kínaira is betörhetünk, azaz megengedett a szállítás.

Tetszik vagy nem, de ez a lehetőség a magyar szakegészségügy nagy elismerése. A gúnyos számzsonglőrködés, ami sajnos nem több az egyezményen való gúnyolódásnál, szerintem arra is rámutatott, hogy egyesek, akár még közszereplők is, időnként hiányos ismeretekkel bírnak. Ami a számokat illeti, lehet azon jópofizni, hogy Kínában egy kisebb lakótelepen élők a fülükre akasztanak egy-egy pár cseresznyét, és tyűh, de nagyot exportáltunk. A két ország valóban nincs egy súlycsoportban, de nem erről van szó.

Ez egy lehetőség, ami sok termelőnek adhatna megélhetést, jövedelem-kiegészítést. Ha nem lenne érthető: ironizálás közben elmaradt annak elemzése, de még csak a felvetése is, hogy másként hogyan tudnánk rajtuk segíteni. Nos, szerintem inkább ezen kellene gondolkodni, erről volna érdemes értekezni. Pártpreferenciáktól, választási kampányoktól függetlenül.

A szerző agrármérnök.

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.