Izrael;diáktüntetés;Egyesült Államok;

A Brown Egyetemen ideiglenes békét kötött az intézmény vezetése és a tüntető hallgatók csoportja

- A pénz hangosabban beszél, mint a palesztinpárti tüntetők

Az Egyesült Államok campusain gombamód szaporodó, Izrael gázai háborúját elítélő diáktüntetések legfőbb követelése, hogy az intézmények vezetése tegye nyilvánossá az alapítványaik által kezelt adományok összegét és forrását, továbbá szakítsák meg kapcsolatot minden olyan vállalattal, amely befektetéseivel közvetve vagy közvetlenül támogatja Izrael Gázai-övezetben zajló offenzíváját és a Ciszjordániában tapasztalt statáriális joggyakorlatot is kimerítő közállapotokat.

De mit is jelentenek ezek a „befektetések” és milyen szerepet játszanak az egyetemeken zajló oktatói és kutatómunka fenntartásában és fejlesztésében? Az amerikai felsőoktatási intézmények költségvetése, függően azok állami vagy magán státuszától – sokszínű források együtteséből gazdálkodhat. Az előbbiek esetében a büdzsé képzeletbeli tortájából jelentős szeletet az állami támogatás tesz ki, míg a magánegyetemek számára - hasonló források hiányában - a rendszerint borsos tandíj jelenti számukra a fenntartási költségeik első számú fedezetét. Minden egyetem esetében azonban – legyen az állami vagy magán – létezik egy magánadományokat kezelő alapítvány, amelynek feladata a befolyó összeg kezelése és befektetése. A huszadik század első felében ezek a pénzügyi műveletek jobbára kötvényekben, nyugdíjalapokban és más konzervatív üzleti modell szerint vezérelt kihelyezésekben öltöttek testet, ám a hatvanas-hetvenes években az egyetemi alapítványok előtt megnyíltak a magántőke alapokba való befektetés új horizontjai. Ma az amerikai állami és privát egyetemeken egyaránt széles skálán mozog az alapítványi tőke mértéke, jelenleg hozzávetőlegesen 1 és 45 milliárd dollárnyi pénzügyi eszköz felett rendelkeznek a különböző intézmények. Ezen összegek gyarapítása magánvállalatok részvényeinek megvásárlása útján történik. Egy alapítvány portfóliójában ugyanúgy szerepel a Boeing vagy a Lockheed Martin részvényei, ahogy a Google és az Amazon papírjai is. A nyereséget az alapítványok később számos célra fordíthatják az intézmény oktatóinak és fenntartó személyzetének fizetésétől a campusz infrakstruktúrájának bővítéséig, ám a hallgatók szempontjából legfontosabb tétel a diákok tandíját érintő kompenzáció. A Wall Street Journal által készített oknyomozó anyag kimutatása szerint 1996-ban a magánegyetemeken tanuló diákok 26 százaléka fizetett teljes tandíjat, míg ez a szám 2020-ban 16 százalékra csökkent az időközben növekvő alapítványi tőkének köszönhetően.

Így sem a diákoknak, sem az egyetemeknek nem közömbös, milyen viszonyt ápolnak a tehetős öregdiákok közül kikerülő pénzügyi donorokkal. A The New York Times múlt pénteken adott írt róla, hogy Barry Sternlicht milliárdos ingatlanbefektető „lelkiismeretlennek” nevezte a Borostyán Liga elitjéhez tartozó Brown Egyetem vezetőségének döntését, miszerint ősszel a diákokkal kötött kompromisszum részeként szavazásra bocsátja az intézmény Izraelhez fűződő gazdasági kapcsolatainak megszakításának kérdését. Nem ő az egyetlen csalódott mecénás: Robert Kraft, aki ingatlan és magántőkealap befektetései mellett a népszerű New England Patriots amerikai futballcsapat tulajdonosa is, áprilisi közleményében elmondta, hogy „nem érzi magát komfortosan” a Columbia Egyetemnek nyújtott támogatása miatt utalva a palesztin-párti diáktüntetéseken tapasztalható antiszemitizmusra. Kenneth Griffin, a Citadel tőkealap vezérigazgatója pedig már be is szüntette a Harvard Egyetemnek nyújtott adományai folyósítását az ott tapasztalható antiszemita megnyilvánulások miatt.

Hasonló, mégis más a helyzet az állami fenntartású egyetemeken. A nyolc különböző tagintézményt üzemeltető Los Angeles-i University of California Egyetem, ahol heves összecsapások zajlottak a barikádokon tüntetők és rendőrök között, korábban több mint 4 milliárd dolláros támogatásban részesült Kalifornia állam részéről, ám a Covid-járvány után fellépő gazdasági visszaesés ezen a területen is éreztette a hatását. Az intézmény arra kényszerült, hogy az államban élő diákok 38.000 dolláros éves tandíjának háromszorosát állapítsa meg az államban bejelentett lakcímmel nem rendelkező hallgatók számára. Érthető tehát, hogy nehezen tud lemondani a nagylelkű adományokról. A Ohiói Állami Egyetem pedig abban a furcsa helyzetben találta, hogy legálisan nem is szakíthatja izraeli gazdasági kapcsolatait. Egy 2016-ban hatályba lépett majd 2022-ben módosított állam törvény ugyanis megtiltja minden állami intézmény – ilyenek az egyetemek is – számára, hogy szerződjön olyan cégekkel, amelyekkel bojkottálják Izraelt vagy politikai megfontolásból tőkét vonnak ki onnan. Ezek alapján a diákoknak bele kell törődniük, hogy a mozgalmuk tiszta eszmeiségét hamarosan felülírhatja a gazdasági szükségszerűség kiábrándító valósága.

Az RMDSZ támogatottsága az utóbbi hetekben valamelyest nőtt, a pártot küszöbértéken 4,9 – 5,1 százalék között mérték áprilisban, de tekintettel a hibahatárra, ez nem jelent még biztos bejutást. A szlovákiai magyar képviselet még bizonytalanabb.