A Nemzeti Színház vezérigazgatója azt nyilatkozta egy általa preferált sajtóorgánumban, hogy nem kedveli a sajtón keresztül történő üzengetést, utalgatást, sejtetést. Ez szerinte kizárólag félreértésekhez és nem tisztázáshoz vezet és ráadásul még méltatlan is. Nyilatkozta, jobban mondva ő maga üzente a sajtóban. Az a helyzet, hogy a Nemzeti Színház egy ideje nem tesz mást, mint üzenget. A Népszava sorozatosan e-mailen feltett kérdései például rendre válasz nélkül maradnak, különösen a színházban történt novemberi súlyos baleset óta. A közvélemény rövid, az igazi kérdéseket elkerülő helyzetekben kap néhány homályos reakciót, de összességében inkább az elhallgatás a jellemző. Mindez történik a Nemzeti Színházban, amely kiemelt államit támogatást kap. Az is furcsa, hogy a támogatás csökkentéséről egy Udvaros Dorottya-interjúból értesülhettünk és Vidnyánszky Attila ezt az információt azóta sem cáfolta. Neheztel viszont Udvarosra, mert szerinte a szerződtetésével kapcsolatban valótlant állít. És itt már rögtön elértünk a vezérigazgató által felhozott méltóságig. Tényleg Udvaros Dorottya szerződtetéséről ilyen módon kell üzengetni?
Én magam hetekkel ezelőtt kértem a sajtóosztálytól ez ügyben tájékoztatást, nem kaptam. A vezérigazgató azt állítja, hogy ő sohasem alkalmazott retorziót, ha egy munkatársa másképp látja mondjuk a politikát, vagy bármit, mint ő. Jó, higgyük el amit a direktor mond, de akkor miért nem tisztázta időben a szerződését magával az érintettel, Udvaros Dorottyával? Hogyan alakulhatott ki ez az igenis nagyon méltatlan helyzet. Az miként lehetséges, hogy május elején nem ismeri a színház vezetője a balesetben megsérült színészeinek a szándékait? Akik a sajtóhírek szerint nem is mennek vissza játszani a Nemzetibe. Vidnyánszky Attila természetesnek tartja, hogy átrendeződik a társulat, hogy szintén a hírek szerint, többen felmondtak. Arról viszont nem beszél, hogy mi az oka ennek a folyamatnak. A Nemzetiben a belső és külső bizalmat a vádolás és az üzengetés váltotta fel. Ideje lenne ennek most már minél előbb véget vetni. Nem megvárni, amíg még nagyobb lesz a baj.