A Cseh Tamás-Bereményi Géza szerzőpáros dalának kezdő sora jut eszembe a mostani amerikai eseményekről: „a hatvanas években nyár felé tetőzött az ifjúsági probléma”. A mai boomerek által könnyes szemmel emlegetett 1968, a Quartier Latin-ben felborogatott Citroënek meg az Eper és vér című film, amely a Columbia Egyetem vietnámi háború ellen tiltakozó, rocktól és pszichedelikus drogoktól hajtott békeharcosainak állít emléket. Joe Biden amerikai elnök azonban nincs most fütyülős jókedvében, ha engem kérdeznek. Gazdasági programjának eredményeit a közgazdászokon kívül senki nem értékeli, a Donald Trump republikánusai által megcsáklyázott határvédelmi törvény híján viszont tömegesen grasszálnak át a menekültek a mexikói határon.
A Trump legfőbb bírái által hatályon kívül helyezett szövetségi abortuszvédelem lehetőséget adott az elnök számára, hogy az amerikai nők és asszonyok megmentőjeként szálljon síkra. De jöttek a Hamász terroristái és nemcsak az izraeli kibucok lakóit gyilkolták meg, de Biden novemberi újraválasztásról szőtt álmai ellen is merényletet intéztek.
A történelem ismétli önmagát: a szintén a New York-i Columbia Egyetemről kiinduló, sátortáborral és fesztiválhangulattal szolgáló tüntetések elérték a nyugati parti egyetemeket is, a diákok összecsaptak a rendőrökkel, több ezer fiatalt letartóztattak. A demonstrálók legfontosabb követelése, hogy az egyetemi alapítványok vonják ki befektetéseiket azokból a cégekből, amelyek Izrael gázai offenzíváját segíthetik. Biden, aki mindenkinek jót akart, így vált az eddig legalább 34.000 civil áldozatot követelő háború szekértolójává, miközben a vakon Izrael-párti republikánusok is rajta kérik számon az elitegyetemeken terjedő antiszemitizmust. Augusztus közepén Chicagóban rendezik a Demokrata Párt elnökjelölő kongresszusát, ahova már több palesztinpárti demonstrációt is bejelentettek. 1968-ban ugyanezen a rendezvényen ugyanebben a városban 500 civil és 152 rendőr sérült meg az ütközetben. Szegény Joe Biden. Nem lennék most a helyében.