„Maga egyébként hány kiló?” – kérdezték egy diáktól a Semmelweis Egyetem szóbeli felvételijén, és nem ez volt az egyedüli politikailag inkorrekt kérdés a vizsgáztatóktól. Egy lánytól azt tudakolták, van-e barátja. Hogy jön ez a gyógyításhoz? Vagy az egyetemi pszichológiai alkalmassághoz? Talán fel akarták szedni? Egy hidzsábban érkező fiatalt a palesztin-izraeli konfliktusról faggattak. Arra voltak kíváncsiak, nem terrorista-e, aki robbanómellényt hord a ruhája alatt? Egy másik felvételiző „szituációs feladatként” kapta, hogy mit tenne, ha férfiorvosként egy fiatal lány hallgatója rákérdezne, hogy feljöhet-e a lakására. Miután a diák azt mondta, ez egy egyértelmű nem, a bizottság megjegyezte, hogy a régi időkben nem biztos, hogy belefért volna, de ma már talán igen. Szerintem régen se fért, hiszen nem egyenrangú felekről beszélünk, akár orvos-páciens, akár tanár-hallgató viszonyban, ezt pedig a mai fiatalok már gondolkodás nélkül vágják.
Az Eduline megkérdezte Merkely Béla rektort, aki „abszolút pozitív élményeket szerzett” az idén bevezetett szóbeliken. Csütörtökön a Semmelweos Egyetem közleményben is kiadta, 3500 felvételizőből senki sem tett panaszt, ezzel kvázi a névtelen netes hőbörgés szintjére utalva a beszámolókat. Mint írták, a kérdéssort négy hazai orvosképző intézmény magatartástudományi intézetei közösen állították össze, deklaráltan nem tartalmaznak sem vallást, sem filozófiát, sem gendertémákat (beleértve a férfi-női kapcsolatot), illetve egyéni érzékenységet potenciálisan érintő kérdést. Érdekes, hogy a másik három intézményben ehhez tartották is magukat. A fiatalok mindenesetre jól vizsgáztak, mert láthatóvá tették a hatalmi helyzettel való visszaélést, és nem is kell eltűrniük, hogy ilyen személyeskedő, már-már perverz kérdéseket tegyenek fel nekik az egyetem kapuőrei. Csakhogy ha ilyen a kapu, a helyükben én azon nem akarnék bemenni.