Olvasom a minap, hogy egyik felelős miniszterünk, mert minden miniszter felelős, a hír címe szerint berendelte a MOL vezetőjét az üzemanyag árképzés ügyében, valamint feljelenti a „fűszereseket”. Nos, akkor nézzük: a MOL az ország legnagyobb adózóinak egyike, ha nem a legnagyobb. Nemzetgazdasági és a legnagyobb nemzetbiztonsági tényező.
A Spar pedig egy nagyon jelentős és bizony nem is rossz minőségű termékeket, jó választékot kínáló országos üzletlánc, igaz, nem a legolcsóbb. Ez viszont az ő üzletpolitikája. Kifizeti a kirótt adót, törvényesen működik, és hogy egy klasszikust idézzek: „oszt jónapot” - gondolja. Igen, így kellene lenni. Kultúrhelyeken.
Komoly propaganda értékkel bír mindkét konfliktus, választások előtt remekül cseng, csak minek. Lehet ezekkel és más vállalkozásokkal szórakozni, fenyegetni, kiutálni, részesedést vásárolni, feljelenteni, izmozni, de évek óta arról is komoly hírek terjednek, hogy ha valaki ellenáll, azt ellehetetlenítik, és bagóért fel lehet vásárolni a vállalkozását. Vagy örömmel odaadja. Választhat. Így szittya, így magyar.
De most érkezik a legújabb, az igazi paranoia. Úgy hívják: alapvető jelentőségű vállalkozás. Ki dönti el, mi az alapvető jelentőség? De a lényeg, hogy nem kell már a korábbi, kicsit macerás eszköztár az ellehetetlenítéshez, elegendő egy pillantás a cégre, és máris megvan az új tulaj számára államosított vállalkozás. Ha valami visszataszító, akkor ez az eljárás az lesz. Már csak az önellentmondás miatt is. Folyamatosan azt szajkózza a kormány, hogy az állam a legrosszabb gazda, de most rekvirál, és átadja egy másik vállalkozónak. Állambácsi feljavítja, hirtelen jó gazda lesz, vagy az új gazda a zseni? Most akkor jó, vagy rossz gazda az állam?
Hogy is vagyunk a hazai vállalkozások támogatásával? A vállalkozásokat vagy az egyes vállalkozókat támogatják? Nagy kérdés. Persze ki kell alakítani a nagy munkáltatói osztályt, az új burzsoáziát, ahogy néha hallani, te pedig dolgozz a saját cégedben alkalmazottként, a földeden bérlőként. Csak emlékeztetőül: valamikor 1948 után ez volt a módi, és bizony nagyot bukott. Ez is egy „rendszerváltás” volt.
De ugyanez látszik kibontakozni a vadászattal kapcsolatban is. A Nemzeti Agrárkamara gründolni szeretne (reméljük, még nem lépte meg) egy adósságkezelő céget, amely kifizeti a vadkárokat, majd behajtja az érintett vadásztársaságokon, elkerülendő a sok és hosszú peres eljárást a károsult és a vadásztársaság között. Majd a kamara perel, van ott pénz, valamint paripa és fegyver. Milyen adatok alapján? Ugyan már! Vajon mely területekre fáj a megbízó foga? Esetleg a teljes fogsora.
De térjünk vissza az államosításhoz. A volt tulaj fogja magát, külföldre megy dolgozni, és bosszankodik, ugyan miért nem tette meg előbb, miért nem lépett ki ebből a rendszerből. De mindez biztos nem igaz, aljas rágalom, ilyen hazánkban nem történhet meg - szólt a hivatalos propaganda. Eddig. Aztán kijön az új jogszabály, amely remélhetően elbukik az Alkotmánybíróságon, vagy az EU megfelelő szervezete meszeli el.
Ám egyre többen vannak, akik állják az ütéseket. Nagyon drukkolunk nekik.
Az urak ahhoz nincsenek hozzászokva, hogy van valaki, vannak valakik, akik nem hajlandók szó nélkül a csalánosban sétálni, főleg nem parancsra. Besokalltak.
Kár a polémiáért, a lényeg szerintem kicsit máshol keresendő: úgy hívják, hogy piacgazdaság. Ha ez a felemás őrület, ez a zavaros katyvasz nem lenne, akkor egy miniszter sem hívna be piaci gazdasági vezetőket, nem fenyegetőzne, hanem hagynák végre dolgozni a cégeket, az embereket hagynák gyarapodni, boldogulni. És azok a vállalkozások, amelyek nem működnek megfelelően, tönkremennek, és maga a tulajdonos intézkedik a további sorsuk felől, de semmi esetre sem kér az állam ölelő, gondoskodó karjaiból.
Előbb-utóbb, egy hiteles, kiszámítható tisztességes bér-, pénzügyi-, adó, társadalombiztosítási rendszerben a tisztességes működés, a kereslet-kínálat és az árak majd egyensúlyba jutnak. És amiről az urak elfeledkeznek, az nem más, mint a piac önszabályozó szerepe, képessége, amibe ritkán kellene belenyúlni.
De most vészhelyzet van! Remek alibi a további harácsolásra.
A szerző agrármérnök.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
