- A Hisztéria című darabot tűzte műsorára a Thália Színház

A Hisztéria című darabot játszották már Magyarországon a József Attila Színházban, most a Thália Színház tűzte műsorára. Terry Johnsson Sigmund Freud (Szervét Tibor) utolsó napját írta meg. Az iskolateremtő neurológus, pszichológus gyógyíthatatlan beteg, morfiumra van szüksége, a halálra készül. Ekkor toppan be hozzá az esőből egy fiatal lány Jessica (Czakó Juli). A történet később meglepő fordulatokat vesz. A „fekete komédia” fordítója Upor László. Rendezője Horváth Illés, aki érezhetően kedveli a kihívásokat, hiszen ezt a valóság és a látomások határán egyensúlyozó művet nem könnyű színre vinni. Nagyon bizarr az alaphelyzet. Az idős tudóst meglepi egy lány és szembesítésre készteti. Elsősorban önmagával. Módszereivel, majd visszavont téziseivel. Elsőre távolinak tűnik a párhuzam, mégis eszembe jut Kornis Mihálynak Kádár Jánosról szóló darabja, melyben a pártfőtitkár utolsó napjainak tébolyát követhetjük nyomon. Terry Johnsson műve azért nem ennyire borús, több bohózati elemet is tartalmaz, sokszor úgy érezzük, mintha egy helyzetkomikummal teli francia vígjátékot néznék, aztán a sztori hirtelen komolyra vált és egy lélektani krimibe ugrik át. Kissé filmesek a jelenetek. Mátravölgyi Ákos jól megvilágított díszlete, illetve Gálvölgyi Anett és Miovác Márton jelmezei szintén ezt az irányt erősítik.

A Hisztéria mind a négy színésztől maximális figyelmet és erőbedobást kíván. Szervét Tibor Freud szerepében óriási utat jár be. A színésznek és a figurának is, mintha a saját reflexeit, beidegződéseit kellene levetkőznie. De örömmel tapasztalható, hogy ez lassan, de biztosan meg is történik. A kimozdulásban nagy szerepe van Czakó Julinak. Jesiccaként már akkor figyelemfelkeltő, amikor elázottan ballonkabátban bekopog Freud ajtaján. Aztán gyorsan levetkőzik, igaz meztelenül be is zárkózik egy szekrénybe. A színésznő remekül megmutatja, hogy a józanság és a hisztérikus jelenlét között hamar elmosódhatnak a határok. De mindezt a változást vonzóan, igazságérzettől vezérelve teszi, így nem kérdés, hogy neki drukkolunk. Yahuda, az orvos szerepében Tamási Zoltán igyekszik a tudós utolsó óráit könnyebbé tenni, de a saját értékrendjét nem adja fel. Mózes András a festő zseni, Salvador Daliként, talán rendezői kérésre, kissé eltérő színházi nyelvet alkalmaz, mint a többiek. Érteni lehet, hogy ebben a játékban Dali a szórakoztató, nevettető, a drámát oldó karakter, de ellenpontként több csend és visszafogott árnyaltság is szükséges lenne, még akkor is, ha a festő nem erről volt híres. Az előadás végén Jessica újra kopogtat, minden kezdődik elölről. Nem tudjuk, hogy Freud hallucinációja még a földön innen, vagy már túlról érkezik.