Nagy hibát követett el Brüsszel I. kerületének polgármestere, ezt többé-kevésbé mindenki így gondolja. De szeretném még egyszer ideírni: egy kerületi polgármester döntött rosszul, amikor betiltotta a nemzeti-konzervatívok ülését. A belga miniszterelnök maga is megrótta a városvezetőt. „Fontos a demokrácia, ennek egyik sarokköve az autonómia – mondta –, de soha nem írhatja felül a belga alkotmányt, amely 1830 óta garantálja a szólás és békés gyülekezés szabadságát.” A belga kormányfő amúgy liberális, amit csak azért emelnék ki, mert Orbán ezen a bizonyos betiltott, majd mégis megtartott konferencián többek között arról beszélt, hogy a liberálisok és a kommunisták nagyon közel állnak egymáshoz, mindketten szeretik a központi irányítású bürokratikus eljárásokat. És hogy ne legyen félreértés, azt is hozzátette: a korábbi kommunisták nagyon könnyen liberálissá változnak.
Igazán nem szeretnék ezen gondolatokkal bővebben foglalkozni, éppen csak megemlítem, hogy Orbán politikai pályafutását liberálisként kezdte, amiből nem feltétlenül következik, hogy előtte kommunista, netán ifjúkommunista volt. Maradjunk egyelőre ott, Brüsszelben, ahol a NatCon szereplőivel Canossát járattak, hibásan és feleslegesen. Ugyanakkor jó még egyszer kiemelni: a döntést egy polgármester hozta, nem az Európai Unió. És ezt a magyar miniszterelnök is jól tudja. Mégis, az ő fordításában ez úgy hangzott: Brüsszel szintet lépett, „ha valaki kiáll a béke mellett, azt egyszerűen betiltják”.
Hát nem is tudom… Azon tűnődöm, hogy amikor a Fidesz elnöke – és vele kórusban a Fidesz-tábor – ilyeneket mond, akkor vajon el is hiszi-e. Elhiszi-e saját mantráját a békéről, a többiek – mindenki más – háborúpártiságáról, vagy netán oly sokszor híresztelte ezt, hogy már így is gondolja?
Igazában nincs a saját kérdésemre válaszom, legfeljebb feltételezésem: ez is pusztán egy kipróbált és Magyarországon bevált (Márki-Zay) politikai termék. De vajon működik-e Európában is? Nem vitás: akadnak a mi vezetőnkhöz hasonlóan gondolkodók – Orbán nincs egyedül, vannak ott többen is a szélsőjobbról –, nem is tudható, hogy ez a háború-béke dichotómia kinek a találmánya volt. Ám mégis: a kontinens és az EU józan többsége nem így osztja fel a világot, de nem is úgy, hogy aki mást gondol, mint mi, az liberális-kommunista, és szereti a központi irányítású bürokráciát. Talán ezen a helyen érdemes megemlíteni: pont ilyen központosítást hajt végre a hatalom Magyarországon; tizennégy éve tapasztaljuk, hogy a nemzeti-konzervatív (értsd: szélsőjobbos) miniszterelnökünk ezen idő alatt amit csak lehetett, maga alá gyűrt: hatóságokat, intézményeket, egyházakat, sajtót…
Apropó, sajtó: vajon nem épp ennek a kormánynak köszönhetően tűnt el a piacról a Népszabadság? Vajon nem épp ez a hatalom tilt ki sajtótájékoztatókról újságokat, újságírókat? Vajon nem épp ez az adminisztráció silányította el az Országgyűlést, és még ebből a silányságból is elüldözte a nyilvánosság képviselőit?
Persze Orbánnak igaza van: nincs béke. Ő az, aki nem is akarja, hogy legyen? Mert akkor ki ellen harcolna?