Gyula; NER;

- A mi kis NER-ünk

„Ha elárulod a Fideszt, akkor kockáztatod a munkahelyedet. Gondold át, ne csináld ezt, Béla, mert ennek nem lesz jó vége” – szól a Magyar Narancshoz eljuttatott hangfelvétel. A beszélgetés 2019 szeptemberében zajlott le Görgényi Ernő, Gyula polgármestere és Torma Béla helyi fideszes képviselő között. A városvezető azt sérelmezte, hogy Torma, aki akkoriban a Magyar Posta Zrt. gyulai helyettes vezetője volt, nem szólt neki arról, hogy az önkormányzati választásokon ellene induló Galbács Mihály (egyébként Torma sógora) 14 ezer gyulai háztartásba juttat el egy anyagot, amelyben a város fideszes vezetése és egy „jól körülhatárolható üzleti kör” összefonódásáról ír. A történethez tartozik, hogy Galbács is fideszes volt, ő volt a város alpolgármestere, egészen addig, míg össze nem rúgta a port helyi párttársaival a gyulai sporttelepen felépítendő labdarúgócsarnok ügyében. Galbácsot végül Görgényi kezdeményezésére kizárták a gyulai Fidesz-frakcióból, és a Márki-Zay-féle Mindenki Magyarországa Mozgalom színeiben indult a 2019-es önkormányzati választásokon, sikertelenül.

Nem meglepő módon azóta Torma Béla is kegyvesztett lett, egy Galbács Mihály elleni, a NAV-nál tett feljelentésbe is belevonták, perük májusban kezdődik.

Az ügy kissé bonyolult, nem tudhatjuk, kinek a lelkén milyen gazdasági bűncselekmény száradhat. Az egész olyan, mintha A mi kis falunk vagy valami hasonló szappan­opera NER-es különkiadását néznénk. Minden történetszál ismerős már valahonnan; van benne (egyelőre nem bizonyított) korrupció, fenyegetés és megfélemlítés, bonyolult családi viszonyok, politikai vendetta és persze egy épülő focipálya. Ami viszont elég pontosan látszik: a NER-t már nem elsősorban a lojalitás tartja össze, hanem az egzisztenciális félelem. Mint ahogy azt a Magyar Péter által elhullajtott morzsák is mutatják, mindenki éppen annyit tud a másik kétes ügyei­ről, hogy senki se érezhesse magát teljes biztonságban, ezért lojális maradjon a Fideszhez. De ez csak addig tűnik biztos alapnak, amíg a szereplők valamiért egymásnak nem ugranak.