Megint kezdődik a választási kampány, egyszerre kettő is, a Fidesz érdekeit kiszolgálva. Az EP- és az önkormányzati választásra is aláírásokat kell gyűjteni. Előbbinél a pártközpontok által összeállított listákra, utóbbinál a polgármester- és képviselőjelöltek számára. A Kubatov-listák előtti korban még előnyt jelentett, ha maga a jelölt kérte a választók kézjegyét, akik megismerhették, ki is kér tőlük bizalmat.
Azóta durván csökkentették az induláshoz szükséges, a komolytalanok kiszűrésére kitalált számokat. A választási szabályok folyamatos barkácsolása is öncélú fideszes „munka” volt, arra apellálva, hogy rajtuk kívül egy-egy választókerületben, a polgármesteri székekért is legalább féltucatnyian elindulhatnak, ha a családtagjaikat és a szomszédaikat is összetrombitálják. Úgy gondolhatták, ezzel is szavazatokat csippenthetnek el az esélyes ellenzékiektől.
E terv legutóbb Budapesten és több nagyvárosban befuccsolt, de sikeresen rombolta a választók, a pártok és a jelöltek személyes kapcsolatát. Korábban az indulóknak és segítőiknek maguknak kellett járni házról házra, lakásról lakásra, és ha nem is kapták meg a remélt ajánlást, legalább elbeszélgettek az emberekkel, akiknek a képviseletére vállalkoztak. A lényeg, hogy meg kellett dolgozni a pozícióért vagy annak lehetőségéért.
Most nem jönnek és nem kopogtatnak ismeretlenek. Pultosok vannak az utcákon, tereken. Az orrod alá dugják az íveket, csak írd alá, mindet és akár mindenkinek. Add meg személyes adataidat, cserébe kapsz propagandát, e-mailt, sms-t, kéretlen hívásokat, csak győzze a telefonmemóriád és az aksid. Már a kilencedik helyi és az ötödik uniós voksolás előtt állunk. A választások szabadságára a jelen hatalmi viszonyok árnyékot vetnek, de a mi szabadságunk ma még rajtunk múlik, ha élünk vele.