;

Alkotmánybíróság;időközi választás;

- A választójog alkotmányos elvétele

Sulyok Tamás volt az előadó alkotmánybírája annak az ellenzéki beadványnak, amely egy tavaly májusi törvénymódosítás kapcsán felvetette: alkotmányos-e, ha 2024. október 1-ig időközi választás nem tűzhető ki, így egy önkormányzati képviselői, polgármesteri tisztség megüresedése esetén az állampolgárok közvetlenül nem gyakorolhatják a választójogukat.

Az Alkotmánybíróság akkor elnöke által vezetett tanács szerint azonban nem alkotmányellenes, hogy a megüresedő mandátum betöltése nem a közvetlen választói akaraton alapul, hanem más módszeren. Tehát az Alkotmánybíróság nem magát az új szabályozást tette alkotmányossági normakontroll tárgyává, hanem pusztán azt a jogkérdést, hogy a törvényalkotó eltérhet-e az eredeti választási szabályozástól.

Érvelésük szerint a kompenzációs listás megoldás (a mandátumpótlás) alkalmazásával a megüresedett mandátum betöltése végső fokon a korábbi választáson leadott állampolgári közvetlen szavazaton alapul, mivel a választópolgárok a kompenzációs listára jutó szavazatokat általános és egyenlő választójog alapján, közvetlenül és titkos szavazással adták le. A szabályozás egyúttal biztosítja, hogy időközi választásra vonatkozó moratórium ideje alatt az egyéni választókerületi mandátum betöltött legyen.

Ami ott mindenképp sántít, hogy amikor a választópolgárok a kompenzációs listára szavaztak, akkor azt a szavazatot nem annak tudatában adták le, hogy ha a későbbiek során megüresedik egy egyéni mandátum, akkor ez alapján fogják betölteni. Tehát a listás szavazat nem egy egyéni mandátum betöltésére irányult. Szerintem ez alkotmányosan nem védhető.

Egy aktuális választási ciklusba nyúltak ezzel bele ahelyett, hogy a következő ciklustól vezették volna be a korlátozást, ami egyértelműen a visszamenőleges hatályú jogalkotás (és egyben jogalkalmazás) tilalmába ütközik. Ez sérti a tisztességes eljárás, a rendeltetésszerű joggyakorlás, a kiszámíthatóság és az előreláthatóság elvét is, hiszen jogbizonytalanságban tartják a választókat és a jelölőszervezeteket. Ezáltal sérül a jogbiztonság.

Kétségtelen, hogy az állam széleskörű jogosultságokkal rendelkezik a szabályozás megalkotásánál, azonban ez a jogosultság nem lehet korlátlan. A döntési szabadságnak az Alkotmány rendelkezései korlátot kell hogy jelentsenek. Az állam nem teheti meg, hogy saját maga határozza meg egy megüresedett mandátum betöltésének módját, és kivegye ezt a jogot a választópolgárok kezéből.

Az Alaptörvény az időközi választásokra vonatkozóan nem tartalmaz kifejezett szabályozást - interpretálta az Alkotmánybíróság. Azt is kimondták, hogy a választójogi alapelvek tekintetében nincs különbség az országgyűlési és az önkormányzati választások között. Viszont ugyanezen jogelv alapján nem lehetne különbség az általános és az időközi választások között sem.

Az Alkotmánybíróság többek között éppen arra való, hogy alkotmányértelmezéssel levezesse a garanciarendszer kereteit. Az a tény, hogy az alkotmány nem tartalmaz részletesebb rendelkezéseket, nem ad felmentést az érdemi normakontroll alól.

Az Alkotmánybíróság szerint az Alaptörvényből nem vezethető le, hogy a képviselőtestületek működésének biztosítása érdekében a jogalkotó kellően alátámasztott indokok alapján ne alkothasson olyan választási rendszert, amely az időközi választásra vonatkozó moratórium alatt megüresedett mandátum betöltését célozza. Amivel több probléma is van. Egyrészt nincs ilyen kellően alátámasztott indok. Másrészt az indítvány nem azt sérelmezte, hogy a moratórium alatt hogyan lehet betölteni a megüresedett mandátumokat, hanem magát a moratóriumot. Erre pedig az Alkotmánybíróság semmilyen választ sem adott. Harmadrészt: korábban nagyon sok olyan jogelvet levezettek, amelyről szintén nem rendelkezik az alaptörvény.

Ha a moratóriummal megfosztják a választópolgárokat a választójoguktól és annak gyakorlásától, azzal sérül a választói akarat. Ha nem a választói akarat alapján töltenek be egy megüresedett mandátumot, hanem különféle jogalkotói praktikák által, azt nem lehet másképp értelmezni, mint a közvetlenség elvének sérelmét.

Ha az a sérelem tárgya, hogy megfosztották a választópolgárok közösségét alkotmányos jogaik gyakorlásától, akkor ezt nem ellentételezi, hogy a törvényalkotó az elvont jogot másra cseréli. Ha egy képviselői mandátum megszerzésének alkotmányos módja a választás, akkor nem lehet alkotmányos az az alternatíva, amely mellőzi a választás jogintézményét.

Az Alkotmánybíróság láthatóan nem értette meg (vagy nem akarta megérteni), hogy nem az az alkotmányos jogsérelem, ha – esetlegesen – nem kerül betöltésre a mandátum, hanem az, ha a mandátum megszerzésének módja nem felel meg az alkotmányos követelményeknek.

Az Alkotmánybíróság decemberi döntésében is kihangsúlyozta, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam. Csakhogy egy független és demokratikus jogállammal nem egyeztethető össze, semmilyen indokkal a választójog korlátozása. Figyelemre méltó körülmény, hogy állásfoglalásukban több ponton is hivatkoztak az igazságügyi miniszterre és az ő érvelésére, melyet a sajátjuknak tekintenek. Mintha az alkotmánybírósági döntéseket és indoklásokat is a minisztériumban írnák. 

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.