Itt az új szülészeti ellátási forma, ahová az egészségesnek gondolt várandósság után kerülhetnek az asszonyok: ez alacsonyabb szintű, szülészorvos nélküli szülészetet jelent. Azt nem tudjuk, hogy hány anyát irányítanak majd ide, de azt vélelmezhetjük, hogy lesz mellettük 3-5 szülésznő és ápoló. Szakmailag tehát lehetetlen lesz garantálni, hogy a „fapados” szülés közben nem lesz baj. Ha lesz, az is szaporítja majd a műhibaperek számát.
De nem lesz gyermekorvos sem, mint valamikor a 70-es években. Egy vezető kórházban akkor legalább 9 évig harcoltak érte. Végül nem a józan észnek köszönhetően, hanem a műhibák okozta kártérítés nagysága miatt kapták meg a babák a nekik kijáró segítséget. De nem lesz altatóorvos vagy intenzív orvos és személyzet sem, akik ahhoz kellenének, hogy legyen segítség, ha félrenyel a szülőnő egy hányás után, vagy újraélesztésre szorul az újszülött, esetleg előre nem látható elakadás vagy mindkét életet veszélyeztető szövődmény jelentkezik. Nem lesz, aki drámai esetben megkezdje az eszközös újraélesztést, a csak orvos által adható gyógyszerrel az intravénás terápiát.
Az új ellátásban a legközelebbi támogatás az előírás szerint 30 percre lesz. Az otthonszülésre vonatkozó rendeletben 20 perc van megszabva a kórházi segítség lehetőségeként, amit lakcímkártyával kell igazolni. De lesz még 0,5 védőnő is: mondjuk negyed nappalra és negyed éjszakára.
Dr. Takács Péter államtitkár szerint egyéves egyeztetés előzte meg az új jogszabály megszületését, amit az illetékes szakmai kollégiumokkal folytattak. Erős hasonlóság van a rendelet és a Semmelweis-film orvosszakértőinek hozzáértése között: a filmben láttunk egy leszáradt köldökzsinórral pózoló, úgymond egy perces újszülöttet; élettanilag ez csak két hét múlva fordulhatna elő. De volt „előrehozott” császár is, amit jóval később végeztek el először Magyarországon.
Geréb Ágnes fellépésekor az orvos lobbi ezerrel támadta az intézményen kívüli szülést és az intézményen belüli bábák, szülésznők önálló szülésvezetését. Ahelyett, hogy értelmesen, jogszerűen kidolgozták és bevezették volna az otthonszülés feltételrendszerét. Pusztán azért, mert az otthonszülés természetes ellensége az egyes anyák és az orvosok által forszírozott császármetszésnek. Ezek aránya Magyarországon 40 százalék felett van. Ezt kívánja a rendelet támogatni a külföldi gyakorlattal szemben, ami az OECD országokban 24-30 százalék. Ismerünk olyan kórházi vezetőt, aki állását elfoglalva azt mondta, hogy szerinte a jelenlegi 24 százalék, amit elértek az osztályon, nagyon alacsony. A cél a császármetszések felvitele 45 százalékra, és császár után nincs többet hüvelyi szülés.
Nehéz elhessegetni a gyanút, hogy a kormány megegyezett az orvos lobbival, azokkal, akiknek az anya és az újszülött érdeke sokadlagos, de szívesen toboroznának maguknak klienseket a magánellátásba. Az ellátás rontásával tesznek arról, hogy az anya többé ne akarjon a fapados kórházba menni. Szégyenletes trükkökkel magánkés alá terelik őket, mert ott kevés rizikóval, nagy asszisztenciával, jó intézeti körülmények között kényelmesebben dolgozhatnak. Nem lehet véletlen, hogy a Covid járvány alatt az utolsó szülészet is elveszítette a 90-es évek óta bevált Bababarát kórházi címét - senki sem foglalkozott az akkreditálási folyamattal. Még jó, hogy „Családbarát Magánegészségügyi Intézmény 2024” néven új díjat, pályázási lehetőséget alapítottak. Hát nem vicces?
Igen, van olyan, hogy orvos nélkül vezetnek bábák és szülésznők szüléseket. De nem fapadossá minősített osztályokon, hanem jól szabályozott és biztonságos mama- és bababarát, otthoni és intézeti ellátásban. Egy normális ország egészségpolitikája és törvényhozása mindenek előtt a szülő nő jogait biztosítja törvényben, aztán ehhez rendeli hozzá az ellátások biztonságos rendszerét. Hogy mindenkinek esélye legyen, megfelelő tájékoztatás után választani magának a szülési alternatívák közül.
Mi hiányzik ebből a rendeletből? Szinte minden, ami biztonságot jelent! Például a konzultálási kötelezettség, amibe alapesetben beletartozik a folyamatos kórházi kapcsolat, a mentőszolgálattól való segítségkérés, a gyermekorvos, gyermekápoló, védőnő azonnali elérhetősége, ha az anya és a magzat érdekében bármilyen kérdés merül fel, vagy a bábának, szülésznőnek kétsége támad. Ehhez egy olyan hálózatot kell kialakítani, amely 24 órán keresztül folyamatosan elérhető szakemberekből áll, akiknek meg van határozva az intézkedésben a felelőssége is. Ehelyett még a szakmai szupervízió is hiányzik.
De a legnagyobb baj az anyák biztonsága körül van. A szülésznők a jelenlegi kompetenciájuk szerint önálló szülést nem indikálhatnak és nem vezethetnek, sőt nem is tájékoztathatnak az orvos kompetenciájába tartozó helyzetekről - mondjuk egy válságos helyzet szakmai indokáról. Vérzés esetén nem adhatnak intravénás vérzéscsillapítót, hogy csak egy példát mondjunk.
Az egészségügyi törvény az orvos hatáskörébe utalja a szakdolgozó munkája feletti ellenőrzést, amit nyilván csak úgy tud elvégezni, ha látja szülésznőt dolgozni. A felmerülő orvosi kompetenciák átadása a szülésznőknek sem törvényi, sem képzési szinten nincs tisztázva. Értelemszerűen az önálló szülésvezetési tapasztalat csak néhány szakdolgozó esetében van meg. Szülésznők tömegét e felhatalmazás hiányában tehát nem lehet azonnal beállítani a „fapados” ellátásba.
Ami most történik a szülészetek körül, az pontosan annyira hiteles szakmailag, mint a Semmelweis-filmben a leszáradt köldökzsinórral kibújt újszülött képe. Illúzió, de a hátborzongató fajtából.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.