Elcsukló hangon mondta az eskü szövegét az athéni királyi palota üres báltermében, külsőségek nélkül. Nem volt oka ünnepelni. Huszonhárom évesen névleges uralkodó lett, pedig nem akart, és más sem igazán akarta. Rokonai külföldre menekültek. Magára maradt, ellenségek között, hatalom és politikai tapasztalat nélkül, egy kettészakadt országban, a világháború közepén.
Sándor görög király (1893–1920) rövid élete és halála valóságos sorstragédia – noha felsejlik benne a groteszk is. Második fia volt a német–dán Glücksburg-házból való I. Konstantinnak, dédunokája ama híres Viktória angol királynőnek: a belterjes európai dinasztiák gyermeke tehát, kuzinjai királyok, császárok, cárok, trónörökösök, hercegek.
Az ókori nagy Alexandrosz nevét viselő királyfi playboy volt, nők és automobilok rajongója, de elrontották a szórakozását. Szolgált a Balkán-háborúk török, majd bolgár frontján. Nagyapját délutáni sétája közben a szaloniki utcán agyonlőtték (1913). Az első világháború alatt már csőstül jött a baj. Rájuk gyújtották a palotát, futva menekültek az erdőbe.
Görögországot drámaian megosztotta a háború. A király Vilmos német császárt pártolta, aki a sógora volt, Venizélosz miniszterelnök viszont az antanthoz húzott. A fokozódó válságban ellenkormányok alakultak. Végül döntött az erő, a Pireusz kikötőjét fenyegető brit és francia hadihajók: a poroszbarát uralkodót és elsőszülött fiát, György trónörököst lemondásra kényszerítették.
A monarchiához ragaszkodtak, de a trónra kiszemelt nagybácsi – egy másik György herceg – nemet mondott. Váratlan-kelletlen lett a kis Sándor a király (1917). A kormány gyanakodott rá, körülötte az udvari tisztségviselőket „megbízható” emberekre cserélték, kémkedtek utána, leveleit cenzúrázták. Csupán kivételesen engedték meg neki, hogy katonáival ünnepelje az Oszmán Birodalom elleni győzelmeket.
Azt pedig kereken megtiltották, hogy feleségül vegye „rangon aluli” szerelmét, Aszpaszíját, egy szárnysegéd ezredes leányát. Titokban házasodtak össze, az ortodox egyház áldása nélkül. Ebből akkora botrány kerekedett, hogy a fiatalasszonyt elzavarták Párizsba. Az epekedő férj csak hónapok múltán látogathatta meg: hivatalosan a versailles-i békekonferencián tette tiszteletét. Ez volt a nászútjuk, a röpke boldogság.
A hazatérő Sándorra egy októberi napon, vidéki rezidenciáján leselkedett a végzet. Séta közben kutyája, Fritz megkergetett egy kismajmot, mire az ősparkban szabadon élő berber makákók hada rátámadt a németjuhászra. Próbálta elkergetni őket a király, a csetepaté hevében egy majom megharapta. Seblázzal ágynak esett, háromheti szenvedés után vérmérgezésben meghalt.
Nem állítható, hogy a fatális majomharapás fordulópont lett volna a modern Hellász történelmében. Epizód volt a szerencsétlen Sándor uralkodása és halála, utána folytatódtak a zavaros évtizedek. Háborús vereség a töröktől, területi veszteségek, trónfosztás, restauráció, náci megszállás, véres polgárháború, katonai puccs, diktatúra – csupa újgörög tragédia, de már más szereplőkkel.