Először csak egy felettem elsuhanó árnyban véltem felfedezni az ismerős mozdulatot, de ahogy körbenéztem, nem találtam a gazdáját. A jóval tömzsibb verebek sokkal darabosabban repülnek, a rozsdafarkú apró villámként húz el a szemünk előtt, a barázdabillegető pedig mintha csak azzal vétetné észre magát, hogy rendre kipiszkálja a magas ágyásból az előző nap elvetett petrezselyem vagy retekmagokat.
Aztán délután a rövid csippantgató, kattantgató, erőteljes hangokból világossá vált: íme, megjött az első fecske. Negyedik-ötödik éve visszatérő vendégek nálunk, rögtön azután költöztek be, hogy kora tavasszal az egyik védett tetőbeugró alá felerősítettünk két agyagfészket. A nemzeti park és egy egri kerámiaműhely közös vállalása volt a fecskementés, akkoriban alig esett eső, így a természet közreműködésével nehezen tudtak volna sárból és szalmából stabil otthont varázsolni maguknak. Noha látszólag a két agyag fészek egyforma – bár a díszítésben szabad kezet kaptunk, a sablon ugyanolyan volt – mégis csak az egyiket alakították át, hordtak a szélére nedves földdarabokat, és ki tudja még milyen, a kertben összeszedett alapanyagot, hogy számukra is lakályos legyen a burok. Az üresen maradt másiknak is lett feladata később: innen figyelik a két macskát, mert noha mindkettő kellő távolságban napfürdőzik, ahonnét képtelenség lenne elérni az ereszalját, az óvatosság sose árt.
Nem tudom, melyikük érkezik korábban, de tény, hogy jó pár órán keresztül csak egyetlen madár egyensúlyozott a fészek szélén. Talán az első hím vagy nőstény, amelyik először költözött ide, aztán rendre visszatér, de lehet, hogy valamelyik, már nálunk kikelt fióka sejtjeiben öröklődött a tudás, ami Afrika partjaitól egészen a mi kis faluszéli házunkig navigálta őt.
Jó eljátszadozni a gondolattal, hogy egy régi ismerőst üdvözlünk újra, aki nem felejtett el bennünket, akire vártunk, hűséges volt hozzánk és visszatért. Ilyenkor önkéntelenül el akarjuk mesélni, mi történt azóta, hogy nem láttuk, merre haladt a világ, legalábbis az a része, ami közös pontunk lehet. Megoszthatnám a hírt, hogy az elmúlt tavasz óta építettünk egy kisebb beállót a kertben, nádtetővel, így a fiókák két ház között félúton akár meg is pihenhetnek, mikor majd repülni tanulnak, s nem kell rögtön a legnagyobb kihívást teljesíteni. Megkérdezném, észrevette-e, hogy az utcafronton már nem vagyunk annyira rendezetlenek, s hogy a kék kaviccsal borított előkertben fehér hunyorbokrok virítanak. Érdekelne, feltűnt vajon neki, hogy eggyel kevesebben vannak a hátsó udvar négy lábú lakói, jóval többen viszont a tyúkok, akik között már nemcsak kopasz nyakú, hanem japán és gatyás is tollászkodik. Elmesélném még, hogy új kutya érkezett a szomszédba, új ház épült átellenben, de máskülönben minden a régi, megszokott és rendben levő, miként az is, hogy mostantól egészen kora őszig velük egészül ki majd életünk kirakósa.