;

anya;A költészet napja;negyvenesek;

- Pollágh Péter versei

Anya; Hibák fénye; Marcipán Péter

Anya

Mindig itt hagy
a Peti
kellős közepén.

Hibák fénye

Jön a vihar, s mi van, ha taps?

40 felett nem vagyok.
Nem vagyok ugyanaz.

Karamell lett a cukorból.
Más a gyűlölet, több a szeretet.
(Ezek mit is jelentenek?)
Több a kereszt, és többször elmegyek.
Nem állok (golyó)záporba. Több a vetés.
Nem állok szóba. Monopólium vagyok.
Büntetésemből még hátravan egy kevés.

King Krule, Lorenzo Ribeira:
hasonmásaimból semmi hasznom,
észre sem veszed, átvarrom az arcom.
Igen, a tiédre.
Te menj helyettem
bármiféle -ségbe, dicső,
hipós, hipnotikus fénybe.

Marcipán Péter
(A legorvosibb)

Monopol voltam, Egykori Péter.
Kockacukor-arcú, kétméteres kétely.
Angolosan távozom, azaz hogy íresen,
ezüstkanállal számban szépen szétesem.
A 22. századból valamennyit csak áthoztam,
neked, édesem. De ki a nekem? Ki a neked?
Derridáéknak hála, (nem) láttunk eleget.
Mért akarnék máshogy beszélni, mint lelkesen?
Magyar (hegyi futó) vagyok: zuhanni, tévedni akarok.
Mint a Boss felsőm esése, szép egy szép férfi
szétesése, ki mégse lesz kurvák édessége.
Ne félj a széptől, csak a cukor nem romlik el.
A Dédi is tudta, mikor előneveit a Dunába dobta.
Egyszer visszakapom az előnyeit:
„Az összes halálfaló lelőtetik!”
Vagy lemészárolok sok úrhatnám sudrát,
a vérgőzben lelve orvosibb formát.