– A Magyar Péter által meghirdetett szombati demonstráción hatalmas tömeg előtt követelte a Kossuth téren, hogy a kegyelmi botrányban érintett Balog Zoltán mondjon le püspöki tisztségéről. Hétfőn, amikor időpontot egyeztettünk, kérte, hogy később hívjam, mert – idézem – „éppen most rúgtak ki”. Mi történt?
– A Kossuth téren tartott gyűlésen a Magyarországi Református Egyházban kialakult teljesen méltatlan helyzet és az ennek nyomán a társadalomban tapasztalható teljes elhiteltelenedés miatt emeltem szót. Kértem, hogy ennek okozója, Balog Zoltán vonja le a megfelelő konzekvenciát, ami nem lehet más, mint az, hogy lemond a püspöki tisztéről. Kemény szavakkal ítéltem meg az állam és az egyház összefonódását, ami mára olyan mértékűvé vált, hogy gyakorlatilag kibogozhatatlan. Nemcsak átláthatatlan a helyzet, hanem alapvetően korlátozza és eltéríti az egyházat attól, hogy a küldetését beteljesítse, hitelesen közvetítse a reá bízott üzenetet. Kifejezetten az egyház jelenlétét és megjelenését a társadalomban illettem határozott és erős szavakkal.
Nem hirtelen felindulásból elkövetett beszédet mondtam, konzekvensen képviselem az álláspontomat. Az egyház érdekében és védelmében, az egyházért aggódva szólaltam fel több százezer ember előtt. Ennek a megszólalásnak erős köze lehetett ahhoz, hogy hétfőn elköszönt tőlem a munkahelyem. Ez egy állami munkahely volt, egy minisztériumi háttérintézmény, ahol digitalizációval foglalkoztam.
– Volt indoklás?
– Nem volt indoklás, de nem is volt rá szükség, hiszen még a próbaidőmet töltöttem.
– Felkészült rá, hogy a kiállásának lehetnek következményei?
– Természetesen. Szerintem mindenkinek, aki kiáll egy ügy mellett, szóvá tesz valamit, vagy nem feltétlenül ért egyet az uralkodó véleménnyel, fel kell készülnie arra, hogy ennek súlyos következményei lehetnek. Ebben az országban élek, én is számoltam ezzel.
– Ennek ellenére vállalta a felkérést…
– Igen, mert azt gondolom, hogy nem lehet mindig elhalkulni, félni és megülni a zöld bokrok között, megfelelni az elvárásoknak. Meg kell tudnia mutatni az embernek, hogy képes szabadon döntést hozni, és adott esetben az egzisztenciális kötöttségektől is, amennyire lehet, elszakadni. Annak érdekében, hogy kiálljon azért, amit fontosnak tart. Nekem rendkívül fontos a református egyház közössége, szolgálata, küldetése. A kialakult helyzet egy hitvallási helyzet, nem lehet csöndben maradni. Az egyházon belüli problémák közéleti fókuszt is kaptak, ezért a közélet különböző színterein is meg kell szólalni.
– Előzőleg próbált személyesen találkozni Balog Zoltánnal?
– Több döntéshozó egyházi testületnek, egyházi vezetőknek is írtam levelet, valamint különböző egyházi civil szervezeteknek, amelyekről úgy gondoltam, hogy a véleményformálásban jelentős szerepük van. Balog Zoltántól személyes találkozót is kértem. A leveleim érdemi válasz nélkül maradtak, a találkozó nem jött össze. Közben azt éreztem, hogy egyre mélyebbre csúszunk a gödörben. Feszített a helyzet megoldatlansága. Ezért voltam nyitott arra, hogy a nyilvánosság elé lépjek, és minderről egy interjú keretében beszéljek a Szemlélek portálnak.
– Később aláírója volt annak a nyilatkozatnak, amelyben református értelmiségiek Balog Zoltán távozását sürgették.
– A „huszonnégyek” nyilatkozatáról van szó, amely alapvetően azzal a szándékkal fogalmazódott meg, hogy felhívja a figyelmet: szükség lenne az egyházon belüli párbeszédre, a közös gondolkodásra, a különböző nézetek békés keretek között való megbeszélésére.
„A reformátusok meg fogják oldani a Balog-ügyet”– Mennyiben tartja megalapozottnak azt a feltételezést, hogy Novák Katalin köztársasági elnök tanácsadójaként valójában Balog Zoltán volt az, aki kijárta a kegyelmet K. Endrének, a bicskei gyermekotthon jogerősen elítélt igazgatóhelyettesének?
– Balog Zoltán maga is elismerte, hogy befolyása volt a köztársasági elnökre és eljárt K. Endre ügyében. Az egyik probléma pontosan az, hogy máig nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, mi volt a szerepe.
– Azzal, hogy felszólalt egy politikai rendezvényen, nem sértette meg a református egyház belső törvényeit, amelyek tiltják a pártpolitizálást?
– Ez nem pártpolitikai esemény volt, közéleti is csak annyiban, hogy közéleti ügyekkel foglalkozott. Ez egy mozgalmi esemény volt, rajtam kívül más, civil hátterű emberek is felszólaltak. Nyilvánvaló, hogy a beszédeket záró Magyar Péter már tett politikai nyilatkozatokat, de – tekintettel arra, hogy egyelőre nincs is pártja – maga a rendezvény nem egy párt szervezésében valósult meg, pártpolitikai vetülete nem volt. Ezért én teljesen felszabadultan vettem részt rajta. Egyébként pedig: az én státuszom ugyanaz, ami Balog Zoltánnak volt akkor, amikor a pártpolitikában és a kormányzatban dolgozott. Hozzá hasonló módon én is rendelkezési állományban vagyok, amit a református egyház hatályos törvényei előírnak arra az esetre, ha valaki valamiféle pártpolitikai cselekménybe fog. De még egyszer mondom: nem tekintem annak a megnyilvánulásaimat.
– A Kossuth téri szereplésével nem éppen azt a vádat igazolta, hogy a „kegyelmi botrány ürügyén politikai támadás” zajlik a református egyház ellen?
– Ismétlem: a demonstráció csak abban az értelemben nevezhető politikainak, hogy közéleti kérdésekkel foglalkozott. Amit a Kossuth téren elmondtam, következetesen képviselem a kezdetektől fogva.
– A felszólalása után milyen visszajelzéseket kapott a református berkekből?
– Nagyon pozitív és megerősítő visszajelzést kaptam sokaktól. Hálásak voltak azért is, hogy bocsánatot kértem a bicskei áldozatoktól. A református egyház ugyanis ezt mindmáig nem tette meg. Az a bánásmód, ahogyan Balog Zoltán kezelte az áldozatok ügyét, nagyon sok más embernek is fájt, olyanoknak, akik nem Bicskén, hanem valahol másutt szenvedtek el hasonló erőszakot. Az ő szenvedésüket, fájdalmukat becsülte le a kegyelmi közbenjárásával és megnyilatkozásaival Balog Zoltán püspök. Kaptam kevésbé támogató visszajelzéseket is.
Abban a „huszonnégyes” körben, amely velem együtt aláírta a már említett nyilatkozatot, megoszlanak a vélemények. Arról folyik a vita, hogy a nagy tömeg előtt történt megszólalásom mennyire pozicionálja vagy nem pozicionálja a témát egy politikai térben. Változatlanul azt állítom, hogy nem „magyarpétereztem” össze az egyházat. Máskülönben Magyar Péter is úgy gondolja: az, ami a reformátusoknál történt, nagymértékben kirobbantója, megindítója volt annak, hogy rengeteg ember az egyháztól függetlenül, más területeken is kimondja, most már aztán elég, elegünk van a képmutatásból, a félrevezetésből.
– Balog Zoltán a zsinati lelkészi elnöki posztjáról már leköszönt, de előtte azért elsöprő többséggel bizalmat szavazott neki az esperesi-főgondnoki értekezlet. Ez nem arra utal, hogy egyházon belül nagy lenne rajta a nyomás.
– Eddig még nem tartottak olyan fórumot ebben az ügyben a református egyházban, amely döntéshozó testület gyűlése lett volna. Az esperesi-főgondnoki értekezlet fontos konzultatív testület, de döntési jogköre nincs. Az ottani szavazást ahhoz tudnám hasonlítani, ahogyan a nemzeti konzultáció zajlik, például egy népszavazással szemben. A nemzeti konzultációnak sincs semmiféle jogkövetkezménye. Az esperesi-főgondnoki értekezlet, amit Balog Zoltán hívott össze, arra volt jó, hogy sokan hűségesküt tegyenek mellette. A kérdésre, hogy a református egyházban mi az általános vélemény Balog Zoltán püspöki tisztségével kapcsolatban, nehéz válaszolni. Nincsenek hiteles, objektív belső felmérések. Az emberek úgy viselkednek az egyházban is, mint a társadalomban: mindenki igyekszik radar alatt mozogni, a véleményét lehetőség szerint megtartani magának. A félelem, az elnyomottság, az elkeseredettség olyan mértékű, hogy sokan nem mernek nyilvánosság elé állni.
– Elvi lehetőségként kérdezem: ha nem mond le magától, akkor milyen módon lehet kikényszeríteni Balog Zoltán a távozását?
– Az egyháznak nincsenek szofisztikált, végiggondolt jogszabályai arról, hogyan lehet valakitől megválni, hiszen alapvetően nem ez a megközelítés érvényesült az egyházi jogalkotásban. Természetesen azért megvannak az alapvető törvények. Az, hogy Balog Zoltán lemondott a zsinat lelkészi elnöki tisztéről, egyoldalú lépés, nem kell a zsinatnak, a legfőbb döntéshozó testületnek jóváhagynia. Ezzel nincs tennivaló. A püspökség esetében, ha nincs szándékában lemondani, a dunamelléki egyházkerület hívhatja vissza, vagy szólíthatja fel a távozásra. (Balog Zoltán ennek az egyházkerületnek a püspöke – a szerk.) A kegyelmi ügy kirobbanása óta azonban a dunamelléki egyházkerület közgyűlése nem ülésezett, és tudomásom szerint nincs is tervbe véve, hogy a közeljövőben ülésezzen.
– Elnöke és alapítója volt annak a Legyél a változás! Egyesületnek, amit most átengedtek Magyar Péternek. Miért?
– Az egyesületet tavaly hoztuk létre. Elmúlt a lendület, nem jutott rá elég idő és energia. Ez már a múlt év végén látszott. Belekezdtünk az egyesület megszüntetésébe, de ennek az adminisztratív folyamata eléggé összetett. Magyar Péternek viszont szüksége volt egy egyesületre. Így aztán – számomra kedvező módon – nem megszüntettük, hanem átadtuk az egyesület. Bármilyen hihetetlen, ennyi történt.
– Tartja magát ahhoz az állításához, hogy nem akar politikus lenni?
– Ameddig rajtam áll, mindenképpen próbálom elkerülni, hogy politikus legyek. A közélettel viszont a jövőben is foglalkozni szeretnék.
Névjegy
Tarr Zoltán 1972-ben született Budapesten. A Károli Gáspár Református Egyetemen szerzett lelkészdiplomát. Tizenkilenc évig állt egyházi szolgálatban, onnan a református zsinat tanácsosaként köszönt el 2015-ben. Indoklása szerint ennek oka az állam és egyház összefonódásának felerősödése volt. Azóta a civil életben dolgozik, egyik szakterülete a mezőgazdasági és ipari digitalizáció.
